"Amíg a világválság közepette az elit csak önmagával törődik, és gondtalanul szórakozik, aközben a magyar társadalom szociálisan, morálisan is leépül, rohamosan pauperizálódik és fasizálódik" - írta az ellen-Operabál beharangozójában az ATTAC. A társadalmi problémák megoldása mellé a szervezők még ígértek koncerteket (LoPunk, Akropolisz, The Snobs), zsíros deszkát, teát, de aztán még meleg ételt is osztottak. Az utca réme választás sajnos elmaradt, mert az eredetileg éjfélig tervezett bulit este kilenckor bezáratta a rendőrség. Pedig rémjelölt akadt volna bőven.
A bál elleni szerveződés célja, hogy megmutassák a társadalom peremére szorult rétegeket, és ez sikerült is. Mikor odaértem, több rendőr állt kint, mint utcabálozó, a hangulat elég siralmas volt. A következő jelenet fogadott: az épp külföldi tulajdonú szállodává alakuló Balettintézet őrző-védő emberei agresszíven kivonultak az ATTAC-os rendezvényre, ahol egy náluk két fejjel alacsonyabb, furcsa kis lény kezéből kiverték a plakátokat, majd megfenyegették, mert nem szabad az épületet körbevevő fa állványra ragasztani.
Hét órára pont véget ért Hammer Ferenc együttesének a koncertje, nagyszerű volt, de utána csak csapzott, részeg punkok, csövesek, hatvanéves ifjú kommunisták és egy-két lelkes, vörös zászlót lengető részeg maradt ott a nagy hidegben. A szolidaritás nem melegített annyira, mint az Operabál előtti gázmelegítő, és amúgy is ugyanaz a tíz részeg punk táncolt már egy ideje, úgyhogy átballagtam az út túlsó oldalára.
Innen tartottam szemmel az ATTAC rendezvényét, ami szerencsére jó hangosan szólt, életet hozott a budapesti estébe. Miközben taxikból és limuzinokból bújtak elő a puccos vendégek, az ATTAC színpadjáról a dj, Baki Ferenc intézett hozzájuk néhány keresetlen szót. De a vendégek túl sokat költöttek a fordrászra ahhoz, hogy magabiztos mosolyukat lefagyassza egy-két olyan mondat a hangfalakból, mint "Mitől gazdagodtak meg ezek az emberek?!" vagy hogy "A pénzzel, amit elloptak tőlünk, uralják a médiát, és befolyásolják az egyszerű embert".
Baki Ferenc egy pace-zászló mögül lázító átkötőszövegekkel vezette fel a számokat, amik közt volt Republik és John Lennon is. Az Operabál korán érkező vendégei kint fagyoskodtak (voltak, akik kabát nélkül szálltak ki a taxiból, hogy gyorsan berohanjanak, de a kapuk még este nyolcig zárva voltak), Baki közben beszélt nekik a GDP-ről, a munkanélküliségről és a lelkiismeretről, de azért biztosította őket, hogy ha nem éreznék magukat jól a bőrükben, nyugodtan átmehetnek hozzájuk táncolni. Ilyen eset nem volt.
"Demján Sándor vagyona jelenleg 300 milliárd forint" - mondta hangosan a mikrofonba az aktivista, majd a hangszórókból Latinovits Zoltán hangja szólalt meg. Aztán felcsendült az Internacionálé, mire az antiglobalisták vigyázzba álltak, egy éppen arra járó, hatvan körüli nő viszont falfehérré válva meredt maga elé a járdára, bizonyára rossz emlékek tolultak fel benne. "Élni és élni hagyni helyett ma már az van, hogy lopni és lopni hagyni" - folytatta ezután a hangulatfelelős. "A gazdagok a viperabálon pacsizgatnak" - mondta, miközben Zámbó Árpy begördült a bálra - "ezeket csak összefogással lehet kitakarítani". Kiabálás közben táncolt is, és alapvetően igazat adtam neki, csak már kicsit untam.
Az utca emberét a csillogás és pompa jobban érdekelte, mint a társadalom igazságtalanságai, az Operabál előtt jóval többen gyűltek össze. Pedig a punkok önként és dalolva még a feneküket is megmutatták bárkinek, és egy pink anorákos nő akrobatikus rockandroll-tudásával kápráztatta el az ellenbál közönségét.
A feltűnés viszket
A Hajós utcában furcsa jelenségre lettem figyelmes. Egy félig nőnek tűnő férfi magastalpú vietnámi papucsban, átlátszó plasztikruhában, szinte meztelenül épp sminkelte magát (konkrétan a bajuszát), mellette egy tisztes öreg úr tartotta neki a szatyrát. Némi puhatolózás után kiderült, hogy nem a Capella egyik fellépőjével, hanem egy nemzetközi éneksztárral, Titanillóval van dolgom, akit eddig valószínűleg azért nem láttam, mert állítása szerint kizárólag a legnagyobb tévékben, az RTL Klubon és a TV2-n lép fel. Jegye nem volt az Operabálra, de a bejáratnál mégis bepróbálkozott, mert a Blikkel megegyeztek, hogy odavonul feltűnően, és majd megírják róla "Volt nyakkendője, mégsem engedték be a bálba Titanillót" című cikküket. Titanillo, akit barátja csak Lacinak szólított (az Opera előtt biciklin nézelődő, árpádsávos kitűzőt viselő férfi viszont Tyutyunak) hiába volt viccesen felöltözve, mégis szomorú látványt nyújtott. "Hát én lehet, hogy nem vagyok normális" - mondta, majd mély lélegzetvétel után elindult a bejárat felé. A Blikk riporterét nem láttam, csak a TV2 helyszíni tudósítója faggatta egy darabig németül, mert azt hitte, hogy olasz.
Szabad ország
Nem sokkal Titanillo jelenése után, kilenc órakor 10-15 punk jelent meg az Operaház lépcsői előtt a vörös szőnyegen, az ATTAC-tól jöttek át a konferanszié bíztatására. Vidáman táncoltak és énekeltek, a fotósok jókedvűen kattogtatták az érdekes témát, de ekkor a környéken állomásozó rendőrségi kisbuszokból kékruhás rohamosok kezdtek el futni feléjük. Körülbelül háromszor annyian voltak, mint a punkok, körülvették őket, felszólították őket, hogy hagyják el a helyszínt, de a punkok úgy érezték, joguk van egy állami intézmény előtt az utcán állniuk, akár az Operába is jöhettek volna, ezért nem mozdultak.
Több se kellett a rendőröknek, végrehajtottak egy szabályos, erőszakos oszlatást, adj király katonát-módszerrel seperték ki őket az Operaház elől, majd néhányat közülük ütlegelni és rugdosni kezdtek. Eközben az utca túloldaláról a dj buzdította elvtársait: "Harcoljatok! Elég volt ezekből a szemetekből, a jó édes anyátokat!" - mondta feltehetően már a rendőröknek. "Miért vagyunk kommunisták?" - folytatta emelkedett hangulatban - "Mert ha holnap nem is, de holnapután biztosan lesz forradalom" - hallatszottak utolsó szavai, mert ekkor a rendőrség feloszlatta az ellen-Operabált.
Hét punkot letartóztattak, a többieket még sorakoztatták egy ideig, de mást nem nagyon tudtak velük csinálni, mint elkérni a személyi igazolványukat. A punkok nagyon idegesítették a rendőröket, mert folyton azt kérdezték tőlük, hogy mi rosszat tettek, miért kellett őket megverni, hiszen nem csináltak semmit. "Azt se tudod megmondani, miért csinálod ezt" - kiabált velük az egyik punk, és tényleg nem tudta megmondani - "csak azért, mert mi nem érünk annyit" - vonta le a következtetést. Ekkor megérkezett egy idősebb, okosabb rendőr, aki azzal próbált hatni a jogait követelő punk csajra, hogy az ő lányai idősebbek nála, és elmondta, hogy rendzavarás miatt állítják őket elő. "Nem illik más szavába vágni!" - utasított rendre a rendzavarót egy ideges rendőr géppuskával az oldalán, mikor a lány azt mondta, hogy "szabad országban élünk".
Legyen más a kommunizmus!
Baki Ferenctől a végén még megkérdeztem, elégedett volt-e a rendezvénnyel. "Nem vagyok elégedett, mert ez az ország meg van halva. Miközben naponta családok vesztik el a megélhetésüket, Dr. Lévai Katalin védnökletével rázzák a rongyot iszonyú költségek mellett" - mondta. "Mindenki hazudik, az MSZP egy kibaszott kapitalista párt, de a Fidesz meg popularista és pöcs" - vélekedett. "Ez a világ vagy elpusztul vagy megváltozik, de ezt a koszt le fogja magáról rázni." Szerinte Venezueláról kellene példát vennünk, ahol alkotmányos forradalommal próbálkoznak. A vörös zászlók kapcsán elmondta, hogy ők kommunisták, de nem hisznek Sztálinban. Nem az előző rendszert akarják vissza, hanem egy új kommunizmust szeretnének, amiben valóságos társadalmi tulajdon van. "Ami nálunk volt, az nem volt valóságos, az pártbürokrácia volt, pedig az ellenőrzést az emberekre kell bízni" - magyarázta.
A punkok fél tízre nagyjából lenyugodtak, az utca kiürült, Rékassy Károly a háttérben Détár Enikőt kikísérte a bálról, az ellen-Operabál szervezői is pakolni kezdtek. A Balettintézet szekuritisainak gúnyos nevetése közepette hagytam el a helyszínt, és közben komoran annyit mondtam magamban: fuck the system.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
