Harry Potter, a Sátán porontya

Bizony mondom néktek, érdemes odafigyelni a magyar ugar hangjára. Tegnap Alföldünk egyházfői emelkedtek szólásra, és ha már így alakult, kinyilatkoztattak rögtön. Nem, itt most nem a "Hova választ a rendes, magyar keresztyén" című ismeretterjesztő sorozat aktuális fejezetéről, vagy a nemzettestet rágicsáló kaftánosokról van szó. Vallási vezetőink ezúttal kulturális téren raktak rendet fejünkben, nehogy megtévedjünk. Meg aztán itt a kampányidőszak, most kell a véleményeknek hangot adni.

Az utóbbi időben kiadásra került ez a világsiker, a Harry Potter, melyhez persze senkinek nem jutott eszébe egyházi javaslatot, vagy uram bocsá' áldást kérni, de hát ilyen időket élünk. Forgattak aztán Harry Potter-ből filmet is, az amerikaiak, jól tudjuk, milyenek azok, csak filmeznek bele a világba, erkölcs meg nem számít. Az viszont, hogy az utóbbi időben már Harry Potter jelenségről hallani, mégiscsak sok. Ha jelenség, a hívő embernek csak mondania kell valamit. És lőn: a Harry Potter-könyv "olyan okkult, sátáni eredetű gyakorlatokat állít mintaként gyermekek elé, amelyek komoly rombolást tudnak végezni azok személyiségében, és környezetében" tudatták velünk a Jász-Nagykun-Szolnok megyei tanult fők. Az intő szavak nem alaptalanok, hiszen "Harry Potter nyomdokait követő gyermekeknek a környezetükről alkotott felfogását alapvetően eltorzítja ez a fajta mesevilág."

Sátán trükkjei

Aki vette a fáradtságot és megismerkedett a történetekkel, tudja, hogy a Harry Potter-mágia csak a kötelező happy end-ig vezető út eszköze. Az elitélt, sátáni eredetű gyakorlatok (varázspálca, seprűn lovaglás, varázstrükkök) két egyszerű oknál fogva sem alkalmasak az ifjú közönség megrontására. Először, mert, mint -Könyves Kálmán óta e kies tájon is köztudott-, ilyesmik nem léteznek. (Lehet, hogy nem Széchenyivel kellett volna kezdeni a népokítást?) Másodszor pedig azért nem, mert a siker titka e művek esetében is a sekélyesség. A varázslás úgy jelenik meg, hogy az még a videojátékokon nevelkedő nemzedék számára is élvezhető legyen. A mágia nem sötét tanításokban, hanem például boszorkánysöprűn bemutatott üldözési jelenetekben kap szerepet.

Halál Mikkamakkára!

Az Új Ember című katolikus hetilap idevágó cikke azonban nem áll meg a felszínes bírálatnál, feltárja Harry Potter mélyrétegeit is. Vitának ezek után helye nincs. Megtudjuk rögtön, hogy a könyv legtöbb szereplőjének "bizarr megjelenése, ábrázata, szeme van". "A bizarr, az ijesztően meghökkentő" pedig köztudottan "a gonoszlélek megjelenési formái közé tartozik. Ezzel szemben a Szentlélek művei mindig szépek, harmonikusak, rendesek."

Tiszta sor. Amúgy sem egyszerű világunkat csak bonyolítja ez a sok logikázás, érv-ellenérv csata, bizonyítékok után való, időt rabló kutakodás. Mennyivel egyszerűbb lesz a másik szemébe nézve, böcsületes, magyar emberhez méltón megmondani, ki a rendes ember, és kit szállt meg a gonosz. Most már csak azt kell eldönteni, ki néz kinek a szemébe, de az egyháznak erre vonatkozóan szerencsére mindig voltak elképzelései.

További súlyos hiba, hogy "Istenről vagy Jézusról szó sem esik a könyvben". Bizony így van ez. Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy rengeteg munkánk lesz az elkövetkezőkben. Az Isten-Jézus duó szerepeltetése nélkül nincs értelme irodalomnak, filmnek. A megtévedt alkotók műveit pedig, helytakarékossági okokból esetleg el lehetne égetni.

Ezek után persze a mágia bűnei közé kell sorolnunk a Rodolfó bűvészdobozok húsz évvel ezelőtti szabad árusítását, melyek egész generációkat tettek sátánistává. Le kell kerülnie a polcokról a Grimm meséknek, Török Sándor gyermekregényeinek, pusztuljon Mikkamakka (mi az, hogy Négyszögletű kerekerdő?!) és ez a Winnettou is csak a nagy Manitou-ról hadovált.

A korhangulat mágiája

Az Új Ember cikke szerint a népmesék maradhatnak. Ott a "rossznak eszköze különbözik a jónak eszközétől", míg "Potter történetében a fekete mágusok ugyanabban az iskolában tanulnak (_) mint a jó mágusok." Most már csak egyet nem értek: egy Biblia című könyvben bizonyos Lucifer kapott közös képzést Isten angyalaival. Vajon ez a könyv is csak összezavarja az ifjú olvasókat? Ugyanebben a műben szögekkel fára erősítik a főszereplőt. Ez mennyivel kevésbé megrázó, mint a seprűn lovaglás?

Jól tudjuk, ez nem logika, hanem évezredes reflexek kérdése. A hívők egy része -a kereszténység nevében-, még mindig kész fellépni az egyéni vélemények, gondolatok vagy eszmék ellen - persze csak ha a korhangulat lehetővé teszi. Hogy az egyház a legszemélyesebb vagy leghülyébb kérdésekben is megmondja nekünk a tutit, nem a vallásról, hanem jelen korunkról árulkodik. Mert "mi is a mágia?"- teszi fel a kérdést az Új Ember írója. "Rövidre zárt úton hatalmat gyakorolni."-adja meg a választ. Erről van itten szó.