Japán általánossal a világbékéért

Szerdán nyílt meg a XII. kerületi Virányos úton az első japán tanrendű alapfokú iskola Budapesten, mely Európában egyedülálló abból a szempontból, hogy a japán és a magyar diákok itt közös területen tanulhatnak. Az intézmény ugyanis a Virányos Általános Iskolától bérli az épületet, így ugyanazon a telken található a magyar és a japán általános. Az iskolát könnyen megismerni a Virányos úton, hiszen nagy japán zászló leng a bejáratnál. A megnyitót azért mostanra időzítették, mert itt az oktatás a japán tanrend szerint folyik, azaz a tanév tavasszal kezdődik.

Szigor és udvariasság

A megnyitót a tornateremben tartják, a meghívott vendégek és a Japánból érkezett oktatók a terem egyik oldalán, öltönyös japán férfiak és egy-két nő a másikon, az újságírók és a többi japán nő a terem hátsó részében fogalnak helyet. Az iskola első diákjai középen ülnek fegyelmezetten, becsületükre legyen mondva, hogy a hosszúra nyúlt beszédek alatt is csak a kisebbek mocorognak néha. A közmondásos japán szigor és szertartásos udvariasság oktatása egyébként láthatóan nem lesz idegen az iskolától, a gyerekeknek minden beszéd előtt vezényszóra fel kell állniuk, és újabb vezényszóra meg kell hajolniuk.

Elsőként rögtön Hiller István MSZP-elnöknek, volt kulturális miniszternek, aki az érettségi körüli hercehurcával elfoglalt Magyar Bálint oktatási miniszter helyett vesz részt az eseményen. Hiller a kifüggesztett magyar és a japán zászló előtt, a kosárpalánk alatt kijelenti, hogy ez az iskola "több, mint egy oktatási intézmény", illetve hogy reméli, még sok-sok japán család fogja Magyarországon iskolába járatni a gyerekeit.

Leereszthetik a gyökereiket

Inagawa Teruyoshi japán nagykövet az udvarias köszönetnyilvánítások után örömének ad hangot, hogy a diákok ebben az országban "leereszthetik a gyökereiket", tanulhatnak, gyarapodhatnak. Emlékeztet rá, hogy Magyarországon több mint ezer japán él, és több mint száz vállalat van bejegyezve, a befektetőknek pedig fontos, hogy legyen japán tanrendű iskola abban az országban, ahova embereiket küldik. A most megnyílt iskola így a politikai-gazdasági kapcsolatoknak is jót tesz.

A magas színvonalú emberi erőforrás az ország építésének alapjaként nélkülözhetelen, tudjuk meg már japánabb vízekre evezve a japán oktatási és tudományügyi miniszter felolvasott leveléből, illetve hogy az iskola célja erős, jókedélyű és egészséges emberek nevelése, természetesen szem előtt tartva a japán nemzeti identitást is. (A japán beszédeket és a fordítást hallgatva rádöbbenünk, hogy virá-nyosi iskolánál jobbat keresve sem találhattak volna, a név ugyanis észrevétlenül simul a japán nyelvbe. De ez apróság.)

Mosolygós szülők

Japán külügyminisztere is gratulált elküldött beszédében ahhoz, hogy a magyarok és a magyarországi japánok együtmműködése és fáradozása ilyen nagyszerű eredményt hozott. "Őszintén remélem, hogy a Budapesti Japán Iskola a jövőben fejlődik-virágzik majd, valamint hogy az itt tanuló gyerekek a magyar-japán kapcsolatok mellett a világbékéhez is hozzájárulva a társadalom hasznos tagjaivá válnak" - írta a nagykövet.

Többen kitérnek arra is, mennyire egyedülálló lehetőség, hogy a japán és a magyar gyerekek a szünetekben együtt játszhatnak. "Remélem, sok kis magyar barátotok lesz" - mondja a kerület polgármestere, Mitnyán György a gyerekeknek, továbbá azt is reméli, hogy "a mai naphoz hasonlóan a többi iskolai nap is jókedvben, vidámságban fog telni". A gyerekeken ez a jókedv és vidámság egyelőre nem látszik, egyenes háttal ülnek a székeiken. Az egyik nagyobb diák is mond beszédet, amit sajnos nem fordítanak, előtte tisztelettudóan kilencven fokban meghajtja a derekát, amitől egy pillanatra eltűnik az asztal alatt. Ezután az egész terem feláll, és a gyerekek némi szülői segítséggel eléneklik a japán iskola himnuszát.

Az ünnepség végeztével azonban hirtelen mindenki felenged, a szigorú öltönyös urakból és kosztümös hölgyekből szinte minden átmenet nélkül mosolygós szülők lesznek, akik oldottan beszélgetnek egymással, és csak szórványosan hajolgatnak. A gyerekek zsibongva rajzanak ki a folyosóra, majd az udvarra, pillanatnyilag ügyet sem vetve rá, hogy ők a magyar-japán kulturális és gazdasági kapcsolatok letéteményesei.