Névtelen levelekkel fenyegetnek a Műcsarnokból?

Wildung professzor és a testet kapott Nefertiti

Magasművészeti alkotások ritkán kavarnak viharokat, különösen akkorát, hogy valamelyik érintettet levéltitok megsértésére, majd névtelenül elkövetett gyalázkodásra és fenyegetőzésre ragadtassák.

Ami önmagában csak zaftos sztori lenne, kiemelt érdeklődésre tarthat számot, ha egy állami intézmény, esetünkben a Műcsarnok áll a történet középpontjában.

A magyar Velencei biennálés művészeti projekt szervezési és pénzügyi problémáiról a múlt héten lapunknak nyilatkozó Babarczy Eszter, a téma kommunikációs tanácsadója szombaton kapott e-mailt egy hotmail-es címről. A Biennálé magyar alkotását készítő Kis Varsó csoport után magát Nagy Varsónak nevező levélíró mellékelte Babarczynak a projektben résztvevők számára írt e-mailjét, amelyhez az alábbi szöveget fűzte: "Ez a levele a birtokunkba jutott. Tájékoztatjuk róla a sajtót és természetesen az Indexet, Schneider Mártát és a minisztériumot."

Helyettes államtitkár az asztal alatt

Előzmények kezdőknek A Velencei biennálén idén, a Műcsarnok igazgatója, Fabényi Júlia által felállított kuratórium döntése alapján a Kis Varsó művészcsoport képviselhette Magyarországot. A Nefertiti teste nevű projektre a kulturális minisztérium 55 millió forintos keretet biztosított, amelyet számlák ellenében a projektért felelős Műcsarnok utalt ki a nagyszabású alkotásban résztvevőknek. Mivel a minisztérium késedelmesen, csak május elején utalta át az összeget a Műcsarnoknak, a projektben dolgozók a kurátor által felvett tízmilliós kölcsönnek köszönhetően folytathatták a munkát. A kölcsönből a kurátor, Petrányi Zsolt 8 milliót visszafizetett, de a bürokratikus nehézségek miatt a fennmaradó összegre még a Biennále idején is szükség volt, mivel a Műcsarnok csak egyes költségeket (utazás, ház bérlése, prospektusok) fizetett. Számlázási nehézségek miatt azonban máig nem kapta meg havi 200 000 forint nettó összegű honoráriumát a Kis Varsó két művésze, és néhány más közreműködő.

A kommunikációs tanácsadó lapunkhoz eljuttatott válaszlevelében megrökönyödésének adott hangot, ugyanakkor jóváhagyta, hogy a névtelen levelező eljuttassa a felsoroltaknak a levelet, amelyben a minisztérium és a Műcsarnok nagyközönséget félrevezető tájékoztatásairól szól.

"A minisztérium és Fabényi megtévesztő információkat szolgáltatott a nagyközönségnek" - írta Babarczy a Kis Varsónak. A támogatás körüli félreértések kapcsán pedig megjegyzi: "szakma meg van ütközve az 50 millión, mert azt hiszik, hogy ezt ti fogjátok kapni" - noha ez az összeg a féléves munka költségeit hivatott fedezni, a művészek honoráriuma 200 000 forint havonta. Továbbá megemlíti, hogy Hiller István miniszterrel folytatott tárgyalásoknál az ügyért felelős helyettes államtitkárasszony nem vett részt a beszélgetésben, "Schneider Márta elbújt az asztal alá".

Babarczy rosszallását fejezi ki a névtelen levél írójának azért, hogy "a leveleimet olyan személyek olvassák, akikre nem tartozik, majd névtelen levelet irnak [...], amelyben megfenyegetnek, hogy a magánlevelemet, amelyhez semmi közük, és elvileg jogsértés nélkül nem is férhetnének hozzá, nyilvánosságra hozzák. Amiben engem nem a nyilvanosság zavar, hanem az egész módszer: a névtelen levél, mások leveleinek elolvasása, a fenyegetőzés."

Frissen lakkozott körmök

A lassan kibontakozó internetes diskurzusban Nagy Varsó a szubjektív stílusú műkritika mellett teszi le a voksot: "Csak nem azt akarja mondani, hogy az a kádárista, lakótelepi, proli, fejetlen szocreál szobor amit két tehetségtelen szobrász nagynehezen összegyurmázott, ezért magácskának le kellene rágnia frissen lakkozott körmeit?" - írja.

Másrészt viszont olyan információkat is megemlít, amelyek Babarczy Eszter szerint csak a Műcsarnok négy dolgozója számára ismertek. A kommunikációs tanácsadó szerint dr. Fabényi Julia főigazgató, Dr. Barkóczi István főigazgató helyettes, Fábik Gábor gazdasági igazgató és Lénárd Eszter munkatárs tudhatott arról, hogy ő még nem írta alá a szerződését: "Ha valaki nem tudja megmondani, hogy milyen jogcímen vesz fel pénzt az államtól, és számlát sem ad, valamint szerződést sem írt alá, mint ahogy ön sem, akkor egy kiemelt állami intézmény, a magyar törvények szerint, sajnos nem tud fizetni."

Befutottak a potyogó csontvázak

Megkeresésünkre a Műcsarnok igazgatója elmondta, tud az ügyről, mivel Babarczy egy e-mailjében beszámolt az esetről. Véleményét firtatva ugyanakkor megjegyezte: "Nagyon kedvesnek tartom a [névtelen] levélírót. Úgy látszik vannak támogatóink".

Fabényi Júlia elejét vette minden további vitának, mikor kérdésünkre, miszerint nem ítéli-e el, hogy a jelek szerint az általa vezetett intézményben valaki névtelen levelekkel operál és talán levéltitkot is sért, csak annyit mondott: "Ha a névtelen levelek írója perverziókról vagy szadizmusról írna, zavarna, így nem izgat az ügy."

"Befutottak a potyogó csontvázak a szekrényből" - jegyezte meg végezetül enigmatikusan az igazgatónő, amit kérdésünkre ugyan desifrírozott: "Túl jól sikerült a projekt, és ez bántja egyesek szemét" - de hogy mindez miként hozható összefüggésbe a névtelen levelekkel, sajnos nem derült ki.

Szofista filozófus

A megoldáshoz végül a projektbe a Műcsarnok által delegált Lénárd Eszter sem vitt minket közelebb. Lénárd többszöri elmondásunkra sem látta ugyanis, hol rejtezik az ügyben a problémás elem. Elismerte, hogy gyakran továbbította a Műcsarnok felső vezetésnek a leveleket, amelyekben ők is érintve vannak. Erről a feladatáról a Kis Varsó projekt további résztvevői is tudtak, értesültem Falvai Györgyitől, a projekt sajtósától.

A témánkat képező e-mailt azonban csak Babarczy közvetítésében látta - mondta Lénárd. További kérdéseinkre azonban, a szofista bölcsek nyomdokain haladva, kérdésekkel felelt, feszegetve például, hogy mit nevezünk problémának, és egyáltalán, kicsoda az újságíró ebben az ügyben. "Magának semmi köze, hogy itt mi történik" - búcsúzott végül a műcsarnoki dolgozó.

Meglepő fordulat

Az ügy nyomozásunk éjjelén vett Twin Peaks-es fordulatot, amikor is e sorok szerzője kapott egy névtelen levelet az ismeretlen műkritikus Pici Varsó nevű reinkarnációjától. A szarkasztikus hangvételű szöveg a cyber kor Arany Jánosaként szólal meg: "Egy kukázott, 7 éves, roncs laptoppal internetezem, mert sikerült a szomszéd kábeltévés madzagjához titokban hozzákötni az enyémet. Össze is különböztünk miatta. Én győztem! Ismerik: majd szitokra, majd karóra. Majd mogorván átugorván, ölre mennek hajbakapnak"

A binaritások lovagja később epikus szárnyalást is megenged magának, ezúttal Weöres Sándor és Kóbor János szellemében: "Én vagyok az álom, Eszter a konfliktus. Tökéletesen kiegészítjük egymást. Szinte összeolvadunk. Aztán szétválunk, aztán megint... Ebből tényleg születhet valami. Talán konfliktus, esetleg álom, "szállj el, szállj el lepkeszárnyon!"

Nyomozási eredmények

Az Index Hermeneutikai Gyorsreagálású Hadtesttét azonban nem zavarta meg az utalások erdeje, és a szöveg sikamlós kitételeiből, miszerint "előszedem a szerszámom és eszembejut Babarczy Eszter", vagy "ahogy látom imádottam kezdi elveszteni [a fejét]. Nem baj, egy nőnél nekem nem a fej a lényeg!" arra a megállapításra jutott, hogy a névtelenségbe burkolózó levélíró valószínűleg férfi.

A levél ajánlásából, "Remélem cikkéhez segítséget nyújtok" pedig világosan kitűnik, hogy az érintett valamelyik megkeresettünktől tudomást szerzett készülő cikkünkről.

Bár lapunknak céljai közt nem szerepel a világ nagy rejtélyeinek megoldása, az esetre két teóriát is felállítottunk. Az első szerint a Műcsarnok gravitációs terén belül valakit olyan mélyen felzaklattak a Nefertiti teste körül zajló események, hogy lelkében egy David Lynch-film szereplőjévé alakult át. A világösszeesküvés-verzió szerint viszont az Indexet nagyívű médiaművészeti projekt alanyává tette az ismeretlen koponya. A legkellemetlenebb, hogy józan ésszel egyik megoldás sem tűnik valószínűnek.