Oda az igazság

Ugye, ha egyetlen filmes szakember sem lenne abban a zsűriben, akkor lehetne hőzöngeni, siratni a szakmát, temetni a független alkotást. Így azonban nyugodt az álmunk: egy teljesen szakmai döntésben megszólalhat a szakma is, a nagytudású, valósággal rákos kompetenciaburjánzást mutató államtitkárok, tárcaközi siserehadak és polmarketingesek között helyet kap valaki, aki szintén egyet fog érteni. Mert arról nem lehetnek kétségeink, hogy az a tapasztalt filmes, aki ebben a testületben helyet kap, az nem azért kerül oda, hogy majd össze-vissza verje a nyálát, és a kurzus ellen szavazzon.

az ilyen döntések mögé az urak előbb-utóbb odarajzolják a nemzet egyetértését

Ez a megfogalmazás is finoman távolságtartó: filmes szakember. Neve még nincs, s hogy milyen háttér, milyen tapasztalat, milyen művészi presztizs kell ahhoz, hogy egy effajta filmről dönthessen valaki, az meg még csak azután fog kiderülni, hogy a neve megvan. Sőt, megkockáztathatjuk, hogy a név többet számít. Hülyén is nézne ki a zideológiai irányvonalra hermetikusan rásimuló káderek, fiók-aczélelvtársak - mondjuk ki: bádogemberek - között egy lázadó, megalkuvást nem ismerő művész, aki jól keresztbenyilatkozna a nemzeti konszenzusnak. Az ugyanis fix, hogy az ilyen döntések mögé az urak előbb-utóbb odarajzolják a nemzet egyetértését.

Filmes szakembert meg - ha nem kell feltétlen valami híres rendező vagy efféle eltévelyedett bonviván, hogy el ne felejtsük: szellemi hajléktalan - azért találni a saját alomban is. Királyfilmekhez meg egy egész céget is találunk, tapasztalatoktól duzzadó, talpraesett királyfilm-készítő műhelyt, egy már-már ezüst léghajóvá nemesedett szakmai elitet, akik fel tudnak nőni a feladathoz. Or- vagy Bánk bán, nem volt probléma eddig sem, lesz energiájuk egy Mátyás-mozira is.

El kell osztogatni a pénzeket időben, még mielőtt esetleg késő lesz

Ha nem filmről vagy fociról van szó - ezekhez ugyanis mindenki ért mifelénk -, akkor menten nevetségessé válna egy olyan közlemény, hogy mondjuk "az új vadászgépeket kiválasztó bizottságban katonai szakértő is helyet kap", hiszen elsősorban és leginkább nekik van közük a témához. De a film, az más, már a Honfoglalás és a saccra 300 millás Corona óta tudjuk, hogy ottan a nemzet orcájáról lebben fel a fátyol, amint a nemzet tükörbe néz, és nem lehet ám szarakodni a részletekkel, mert ha nem éteri szépségű a történelemből visszanéző arc, akkor a nemzet összetöri a tükröt és megmérgezi Hófehérkét. És a smink a történelmen, a naggyálevést fűtő olaj valahogy mindig a pátosz, a hazug, hiteltelen, szavalóversenyi emelkedettség. A mennyből az angyal, hogy más ízléstelenséget ne kelljen említeni.

És ezért muszáj, hogy a filmes szakember csak legyen ott, igazolja a döntést meg az egész koncepciót, ne sokat vitatkozzon, guruljon előre az ügy. El kell osztogatni a pénzeket időben, még mielőtt esetleg késő lesz. Nem kis summáról van szó, jól jöhet akármihez, de eredeti funkciójában is alkalmas arra, hogy megkössük vele az embereinket, akikre számítani lehet, a megannyi kisebb-nagyobb étvágyú Pelikán Józsefet - a klientúrát.

a vákuumba betolul püffedt, zsíros alkoholista-arcával a sarlatánság

Hogy el ne felejtsük: nem a Mátyás-film ötlete a téma. Nincs azzal semmi baj, Mátyás király valóban jelentős alakja az itteni történelemnek, és filmen is elképzelhető, sőt akár sikeres is lehet. Kizárólag az a bibi, hogy ez a "magyar történelmi játékfilm" vonulat eddig kivétel nélkül szánalmas végtermékeket eredményezett, amelyeket nem a filmesztétika tiszte tárgyalni, hanem a humoristáké és a karikaturistáké. Például azért, mert politikai szándék hozta létre őket, komisszárok hoztak róluk-hozzájuk döntést, kurzusok tömték ki pénzzel. S könnyelműség mindezért a vitathatatlanul csődtömeg Koltayt tenni felelőssé - ha a szakmát távol tartják, vagy jelképes szerepre kárhoztatják már a forgatókönyv kiválasztásánál, akkor a keletkezett vákuumba betolul püffedt, zsíros alkoholista-arcával a sarlatánság.

Azért ne fújjuk túl a lufit. Ez a válogatás még csak a selejtező lesz, az igazi, a végleges, a nagyon nagy betűs döntés nem itt születik. Azt ugyanis a miniszter hozza, személyesen. Jó kezekben az ország - erősen fogják a gyeplőt a jó kezek, és gazdáik értenek mindenhez, amihez nyúlnak. Ha kell, ökölbe szorítják, ha kell, áldást osztanak, s ha úgy tartja kedvük, beintenek csattanósan, magyarán.