Gyöngyi
9 °C
9 °C

Puccs vagy bénázás a Műcsarnokban

2007.07.06. 13:15
A Műcsarnok egykori igazgatója váratlanul az utcán találta magát egy nem létező szervezet igazgatói állásának reményével, miközben a Hősök terei intézményt a több igazgatót túlélt, jó kapcsolatokkal rendelkező gazdaságis vezeti. A kulturális minisztérium azzal magyarázza a történetet, hogy rádöbbentek, nincs pénzük a Műcsarnok néhány hónapja elindított reformjával járó kiadásokra. Az érvelés azonban néhány ponton döcög.

Néhány hónapig két Műcsarnok is működik párhuzamosan Budapesten, az azonban már nem biztos, hogy hány igazgató áll majd ezek élén. A volt igazgató, Petrányi Zsolt egyelőre nem tudja, milyen intézményt is vezet valójában, milyen pénzből gazdálkodik, és kiket irányít. A Hősök terei épületben jelenleg a volt gazdasági igazgató az úr.

Hogy az igazgatni való nélküli igazgató történetét megértsük, röviden át kell tekintenünk a Műcsarnok átalakításának forgatókönyvét.

Magyarázzák, mi történt

A fenn vázolt, bonyolult helyzet oka, hogy a kortárs művészeti intézményt a reformok keretében új struktúrában működtetnék. A kulturális minisztérium a Műcsarnokból, mint költségvetési intézményből gazdasági társaságot, Nonprofit Kft-t (Nkft.) farag. A Műcsarnok szervezetébe egyúttal beolvad az Ernst Múzeum és a Dorottya Galéria.


A budapesti Műcsarnok épülete.

A minisztérium reménye, hogy az átalakítást követően az intézmény rugalmasabban működhet, a Műcsarnok vállalkozói tevékenységet folytatva extra bevételhez juthat, az állam pedig megszüntetheti a költséges közalkalmazotti jogviszonyokat, alkalmazottként foglalkoztatva a munkatársakat.

A hivatalos álláspont szerint éppen ez utóbbi zilálta össze a forgatókönyvet. A Műcsarnok tizenöt munkatársa ugyanis nem vállalta, hogy átminősítsék közalkalmazotti státuszukat, így ők távoznak az intézményből. A végkielégítést az állam azonban nem tudta egy összegben biztosítani. A nagyjából 20 milliós összeget a Műcsarnok fizette ki, annak ígéretében, hogy azt két hónap alatt visszakapja a minisztériumtól.

Az eredeti terv alapján a Műcsarnok közintézményi státusza június 29-én szűnt volna meg, helyette pedig még aznap megkezdte volna működését a Műcsarnok Nkft. A minisztérium indoklása úgy szólt, hogy ebben az esetben nem tudták volna kinek folyósítani a szükséges összeget, hiszen nem a nonprofit társulás, hanem a közintézmény fizette a végkielégítéseket, hozzá kell tehát befolynia a pénznek. És ekkor jutunk el a furcsa végkifejletig: a visszafizetések lebonyolításáig fenn kell tehát tartani az eredeti Műcsarnokot is.

Ezzel párhuzamosan azonban, az Ernst Múzeum kht. átalakításával létrehozták a Műcsarnok Nkft-t, mert ezt viszont kormányhatározat írta elő.

Igazgató, múzeum nélkül

Ezen a ponton válik izgalmassá a történet. A Műcsarnok Nkft. élére ugyanis kinevezték a Műcsarnok igazgatóját, Petrányi Zsoltot. Miközben a munkatársak, az épület, a kiállítások és a Műcsarnok anyagi forrásai is maradtak az ideiglenesen még fennálló intézményben, amit nem Petrányi vezet.

A Műcsarnok igazgatója június 29-én abban az érdekes helyzetben találta magát, hogy hirtelen már csak az Ernst Múzeum kht. által birtokolt, kisebb múzeum és annak munkatársai tartoznak alá.

A Műcsarnok egésze felett pedig egy ideiglenesen kinevezett igazgató, a volt gazdasági igazgató, Fábik Gábor rendelkezik.

Puccs?

Vajon puccsról van szó? Hiszen ha a hosszú idő óta az intézményben dolgozó Fábik Gábor nem távozik az átmeneti időszak végén, akkor a fiatal, a minisztériumi rendszerbe kevésbé beágyazott Petrányi nem tehet semmit. Legfeljebb progresszív képzőművészek szabadcsapatai élén kísérelheti meg bevenni az intézményt.

A helyzet jelenleg egyébként még ennél is sikamlósabb. Petrányi Zsolt valójában ugyanis semminek nem az igazgatója. A szerződését ugyan már aláírta, a minisztérium azonban még nem. Az igazgató egyik napról a másikra jogilag tehát kikerült a játékból.

A kulturális minisztériumban arra hivatkoztak, hogy a szerződés már az adminisztráció kezében van, és nincs ok az aggodalomra. Alaptalannak nevezték a Műcsarnok néhány munkatársának félelmét, miszerint az egykori gazdasági igazgató, Fábik Gábor megtartaná pozícióját.


Petrányi Zsolt

A hivatalos álláspont szerint Fábikot meghatározott időre, augusztus 31-ig bízták meg a Műcsarnok vezetésével. Információink szerint a minisztérium azonban "nagyjából augusztus 31-ét" határozta meg végdátumként. A Ludwig Múzeum bejelentés nélkül, bizonytalan időre elhalasztott igazgatói pályázata pedig arra emlékeztet: az OKM-től nem szokatlan, hogy lazán kezeli a határidők kérdését.

Igyekezett megnyugtatni minket a jelenlegi igazgató, Fábik Gábor is, aki szerint csak technikai kérdésekről van csak szó, és minden a kormányhatározatban lefektetettek szerint zajlik.

A történet tehát akár megnyugtatónak is tűnhet, ha nem állnának gyenge lábakon a minisztérium indoklásai. Valószínűtlen, hogy akkor, amikor a kulturális miniszter birtokolja minden miniszterek legnagyobb, kétmilliárdos miniszteri keretét, vagy éppen kulturális attasék rendszerének kiépítésére fordítanak nagy összegeket, ne jutna nagyjából húszmillió forint a végkielégítésekre.

Ahogy az az érv is gyenge lábakon áll, hogy az állam nem utalhatja a kérdéses összeget a Műcsarnok jogutódjának, a Műcsarnok Nkft-nek.

Újabb minisztériumi ügyetlenkedésről van szó? Esetleg a belső pozícióharcok és kamarillapolitikai játszmák következménye a zavaros helyzet? Folytatás következik.