Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Könyvégetés a Széchényi Könyvtárban

2005.07.03. 16:59
Elégették a közelmúltban az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményének egy részét, 1867 és 1952 közötti kiadású kisebb nyomtatványokat, vállalati és egyesületi kiadványokat, melyek nélkül soha többé nem lesz rekonstruálható sok egyesület, civil szervezet, nagyrészt államosított és megszüntetett intézmény, gyár, üzem története. Sok dokumentum a szakemberek szerint némi anyagi ráfordítással megmenthető lett volna, de ennek ellenére eltüzelték a teljes gyűjteményt.

"Kulturális bűncselekménynek" tartja Weeber Tibor, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárának munkatársa azt, hogy a közelmúltban megsemmisítették az OSZK gyűjteményének egy részét. A gyűjteményrész 1867 és 1952 közötti kiadású kisebb nyomtatványokat, vállalati és egyesületi kiadványokat tartalmazott, összesen 250 ládányi mennyiségben, mondta Weeber Tibor.

Megmenthetőnek tartották

Az újabban "Pokol"-nak, korábban "Gyűjtő"-nek nevezett gyűjteménybe helyeztek el 1867 és 1952 között minden nyomtatványt, amit a Nyomtatványtár vagy a Hirlaptár nem kívánt, vagy nem győzött feldolgozni. Ilyen volt az 1 ívnél (16 lap) kisebb terjedelmű nyomtatványok zöme, a nagyobb terjedelmű vállalati kiadványok, termékkatalógusok, éves jelentések, mérlegbeszámolók, közgyűlési jegyzőkönyvek, alapszabályok, könyvkiadók könyvjegyzékei, egyesületi kiadványok, köztük katolikus, református, zsidó kulturális egyesületek kiadványai, írta Weeber Tibor munkatársaihoz intézett nyílt levelében. A kollekciót a Nemzeti Múzeum épületének első emeleti folyosóján álló szekrényekben tárolták. 1960 körül helyükre katalógusok kerültek, és a gyűjteményt levitték a vasraktárba. Talán a méltatlan tárolási körülmények miatt ragadt rá a "Pokol" név, írta Weeber Tibor. Ebben az időben - és még évekkel ezután is - kutatói kérésre kiszolgáltak belőle.


Országos Széchényi Könyvtár
A gyűjtemény néhány hete még egy zárt raktárfolyosón állt. Más anyagokkal együtt ezt is megvizsgálták a Mikrobiológiai Felderítő Csoport szakemberei, akik azt tanácsolták, hogy műanyagkosarakban levő anyagokat, melyek vastagon penészesek voltak, el kell égetni. Az anyag másik - fonott kosarakban lévő - részét a szakemberek megmenthetőnek tartották, azt javasolták, hogy a dokumentumokat speciális rázóporszívóval tisztítsák meg a rárakódott porrétegtől. Ilyen porszívóval, mely folyadékba üríti a leszívott port, jelenleg a könyvtár nem rendelkezik, de néhány százezer forintért beszerezhető lenne, írta a szakember.

Pótolhatatlan kár

A megsemmisítés tervéről tudomást szerezve többen megpróbálták megmenteni ezt a gyűjteményrészt. Weeber Tibor és mások vállalták, hogy a portalanítás után átnézik az anyagot, illetve a szakember azt is javasolta, hogy a végleges döntés előtt a Gyűjteményfejlesztési Bizottság és az Állományvédelmi Tanács foglalkozzon a kérdéssel. Múlt héten azonban a raktáron lévő zárat lecserélték és a teljes anyagot megsemmisítették.

"Ezzel pótolhatatlan kár érte a nemzeti gyűjteményt, hiszen ezek a kis példányszámú nyomtatványok sehol másutt nem őrződtek meg, és a helytörténeti és intézménytörténeti kutatás számára alapforrást jelentettek volna. Nagyobb pusztítást a teljes kézikönyvtár megsemmisítése sem okozna, mert azok nagy példányszámban megjelent könyvek" - írja levelében Weeber Tibor, aki szerint így soha többé nem lesz rekonstruálható sok egyesület, civil szervezet, nagyrészt államosított és megszüntetett intézmény, gyár, üzem története. "Számos civil egyesületet egyszer s mindenkorra töröltünk a magyar történelemből, mert ezek a nyomtatványok nem találhatók meg a levéltárak állományában sem."

A gyűjtemény elégetésével kapcsolatban megkerestük a könyvtár főigazgatóját, Monok Istvánt, aki azonban nem reagált levelünkre. Információink szerint hétfőn az országgyűlés kulturális bizottságához fordulnak az ügyben.