Vilma
-8 °C
3 °C

Szalonzsidók

2005.01.06. 09:45

Most elmesélem, mi mesélnek el a klubban, pontosan a Kossuth Klubban, ahol a Százak Tanácsa rendezett vitaestet a médiahelyzetről, és ahol előbukkant Chrudinák Alajos új, sötét fényében, azzal az egyetlen céllal, hogy Kondor Katalin egy tündéri, józanul gondolkodó, okos asszonynak tűnjön, aki ember és jellem tudott maradni a disznóólban.

A Százak Tanácsáról nem kötelező tudni, én például amikor először hallottam róla, úgy gondoltam, hogy Iránban működhet, valahol a hegyekben, és szakállas-turbános ajatollahokból meg effélékből áll, akik például a megkövezés Istennek tetsző módjait kutatják, és persze utálják a zsidókat. De nem, a Százak Tanácsa egy nemzeti-polgári-kereszténykonzervatív háttérszervezet, és valószínűleg az a feladata, hogy nekik is legyenek páholyaik, mint a szabadkőműveseknek. A névsor a magyar jobboldal nagy Brehmje, olyan kihalt fajok is vannak rajta, mint a

csúcslászló meg a zacsekgyula.

#alt#
Polgári miliő - galéria
A műsor a médiában elhanyagolt nyugdíjasoknak szól. Vagy akárkinek is szólna, ötvennél fiatalabb arcokat csak elvétve látni, hátulról néhány padlósárgítós szőke folt pettyezi a szürke frizurák tömegét. Rövid és bájos felvezetés egy bácsitól, akinek külön nagy izgalom, hogy ezeknek a tanácskozásoknak mi lesz a visszhangja, úgyhogy ezúton is. Azt mondja, azért vagyunk itt, mert szükség lesz olyan kapaszkodókra, amiket az értelmiség tud kikalapálni – a jövő kovácsai! – tehát készüljünk a szellemi pörölyharcra, és elő a pörölyökkel. A Nibelung lakópark. Színpadon Chrudinák Alajos, a mai első pörölycápa.

Randomgenerált példamondat
Chrudinák ugyebár kicsit eltűnt mostanában, ami már meg is adja a normál A hangot: elnyomás, szolgasors. Nem tud vagy nem akar összefüggően beszélni, dobálja egymásra a zsidó és az Izrael szavakat ütemesen, írásjelet nem tesz, nincsenek mondatok. De azért nagyjából érthető, csak nincs semmi új a régi nótában, előadásmódjáról lásd és elemezd a mellékelt példamondatot. A sajtó kilencven százaléka magyargyűlölő, mert nem kötődnek ehhez a hazához, hovatartozásuknál fogva Izrael-barátok, ahogy voltak Moszkva csatlósai. Sajnos Antall nem tudta megtenni a sajtókiegyenlítődést, pedig próbált rendet teremteni, ugye mind emlékszünk, milyen pusztítást végzett Hankiss mint a Soros embere. Nekünk igazaknak meg a szervezetlenség volt az egyetlen bűnünk, mert a magyarellenes oldal már 88-ban szervezkedett, mi meg… mást csináltunk, na. Egyébként ők verték szét a Monarchiát is. Palmer USA-nagykövet is zsidó érdekszövetségeknek dolgozott. Ez egy átkozott ország, ahol a Baló-féle zsidó érdekcsoportoknak kell hatalmon lenni, hogy azért a munkahelyéről se feledkezzen meg a nagytiszteletű veterán. Reméljük, egy kis kollegiális zsidózásért még nem rúgják ki, mert akkor felborul benne a szenteltgyertya. – Menjen Izraelbe - kiabálja erre a házmestergyűlés lelkes közönsége.

„Félnek attól, hogy a magyar nemzet, és ezt meg kell mondanunk nekik: feltartóztathatatlan.”

És mindez annak kapcsán, hogy a népszavazás elbukott. Helyedre, egyes, házidolgozatot írsz Medgyessy retorikájából. Egészen basic demagógia, echte antiszemita előadás, de még csak élménynek sem használható, mint egy jó Hitler-beszéd. Egy felkészületlen kisdiák dadogása, nagy nehezen felidézett kulcsszavak, félelem a csendtől. Zavarbaejtő. Valami cukorka biztosan.

Ja, rögzítsük, hogy mit kell tenni szerinte: saját médiánkat megteremteni, mozgósítani a tőkét és a lakosságot. Gratulálunk, Alajos, ez igazán friss és eredeti ötlet. Ha van eszük, ezért nem kap gázsit.

Kondor művésznő különben késett egy keveset, de nyíltszíni taps köszöntötte, amikor belibbent Chrudinák nyökögése közben. Most azonban még mindig nem ő jön, hanem Vödrös Attila, aki az Új Idők című lapot szerkeszti már tíz éve – és itt egy csöppet megállhatnánk elmondani, hogy az Új Idők egy igen patinás újság volt valahol a közéleti-kulturális és a szelíd bulvár között (szabásminták, szerelmes versek, de köztük Faludy Villon-fordításai is), egészen a komcsi bekeményítésig. És legalább volt mögötte egy Herczeg Ferenc. Ezen a címen kiadni egy olyan fonnyadt salátát, mint amit Vödrös most csinál, na az tényleg értékrombolás. „A mai magyar sajtót a 30-as évek kávéházai nem viselnék el”, mondja az agg szerkesztő, majd azon siránkozik, hogy az ő újságja viszont ma nem kell senkinek, sőt még a Fidesz sajtóosztályán sem ismerik. Oh, az Úr nem fogadta el áldozatunkat. Ő is hisz az ezekben, akik megbuktatták a nemzetet, és dörgölik a holokausztjukat. Az ő ars poeticája: tartani a lelket a nyugdíjas értelmiségben. Aranyos.

#alt#
Polgári miliő - galéria
És végre Kondor Katalin, bár ekkor még nem lehet tudni, hogy ő menti meg a show-t. De hát a vérében van a mutatványosművészet, először is üdvözli a sorokban megbúvó ellenségeit, akik majd biztos kiforgatják a szavait, de ő nem bánja. Gyanakvóan körbekémlel a sok deres halánték. Elmondja, hogy pont most beszélt Szita Károllyal, aki azért hívta, hogy erőt adjon neki az ügynökvád viharában, mint tapasztalt gyanúsított. És hogy ez aljasság, hogy a hóhérok akasztanak, és borzasztó, hogy egyetlen jobboldali politikus sem áll fel, hogy most már aztán elég.

Hát igen, veszélyes ilyenkor csak úgy felugrálni, amikor arat a múlt.

Na de a média a téma, amiről ő, a rádióelnök úgy gondolja – bibliai példa alapján, tételezem fel -, hogy amíg egyetlen értékkereső van itt, addig közszolgálatnak is kell lennie. Mondjuk ilyenkor eszembe jut, hogy akkor az már nem a köz, amit szolgál, hanem egy deviáns, de sebaj, attól még imádnivaló, ahogy néz azokkal a nagy bogár szemeivel. Itt is főszereplő az ők, de szerencsére most csak politikai ők, nem faji. Azt mondja, a sajtó csak tükröz, olyan, mint a társadalom, és az sem minden percében kiegyensúlyozott, hanem hol ilyen, hol olyan. Meg hogy nem lehet mindenből vitaműsort csinálni, egy portrébeszélgetéshez nem lehet ellenvéleményt keresni. Igaza van, mondom magamban, meg az is tetszik, ahogy felháborodik, amiért az MTV-ben este olykor csinos fiatal hölgyek tolják le a gatyájukat. A körülöttem üldögélő idősebb uraknak viszont nincs kifogásuk ez ellen speciel.

- Ez a föld nem a szórakozás helye, hanem a próbatételé!

– búgja az elnökasszony rezignáltan a flagellánskrédót. Kondor felidézi – még mindig bántja a sérelem, látni rajta -, hogy a kereskedelmi tévék annak idején egyetlen millenniumi zászlóátadásról sem számoltak be, pedig "ott nem csak annyi történt, hogy Nemeskürty tanár úr meglengette a zászlót, hanem ott mindig átadtak egy uszodát, egy parkot, egy akármit, és erről a sajtónak kutya kötelessége tudósítani". Szerintem meg erről szívesen tudósít a sajtó, ha rendesen megfizetik érte, csak az ingyenreklámtól idegenkedik, ahogy egyszer a Barátok közt producere mondta az úgynevezett termékelhelyezésről: aki hirdetni akar, az vegyen reklámot. Persze arra kíváncsi leszek, hogy Gyurcsány vajon majd reklámot vesz, vagy saját talkshowt kap.

De Kondor bevallja, hogy nem ismeri a megoldást. Demokrácia van, nincsen császár, aki mindenkinél elzárhatná a tévét – Kondor magára a tévére mint médiumra van kiakadva, mert a magyar rádió nemzeti kinövés, míg a tévé eleve importcikk volt –, olyan világot élünk, ahol az egyén döntése számít, ki kell kapcsolni a tévét, ha nem tetszik. Hoppá, egy demokrata.

Hát ez meg milyen cukorkától ilyen normális?

– merül fel a kérdés éppen, de a rádióelnök visszatunkolja azzal a lelkesítő bejelentéssel, hogy ma már a nézettséget elektromos árammal is mérik, és ha kikapcsoljuk a tévét, akkor majd jól elhal ez a rákfene. Ki kell derítenem, hogy ez az öreg villanyradiátor itt mellettem melyik csatornához számít.

És lőn hét óra és fájront, újabb öregbácsi bocsánatot kér, hogy vitára már nem maradt idő, de elmenőben azért lehet az elnökasszonnyal szót váltani. Na de hát minek is kéne vitatkozni, tanácskozni, még ha ez itt a Százak Tanácsa is, ezeknek az embereknek minden szavuk arany, Chrudináké konkrétan törtarany, menjetek békességgel. Igen, inkább istentisztelet volt ez, mint vita. Tiszteljük a más kultúrát: ők tehát ezt nevezik vitának. Biztos sok hasznos ötlet talál innen utat a fontos fülekbe. De legalább érzik, hogy összetartoznak. Biztos felismerik egymást valahogyan. Van kitől félniük és van kit utálni. Egy szubnemzet. Pont olyanok, mint amilyennek ők képzelik a zsidókat.