Natália
-3 °C
8 °C

A vendéglátósok tiltakoznak a jogdíj miatt

2003.03.25. 17:22
Alkotmánybírósághoz fordulhatnak a vendéglátóipari cégek, mivel véleményük szerint az Artisjus alkotmányos jogokat sértve szedi be a vendéglátóipari vállalkozásoktól a szerzői jogdíjak csaknem felét. A jogvédők viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy az egyesület minisztériumi, bírósági és ügyészségi felügyelet alatt áll, a beszedési rendszer ráadásul hasonlóképpen működik szerte a világon.
A Magyar Vendéglátók Ipartestülete (MVI) elképzelhetőnek tartja, hogy vendéglátóipari cégek az Alkotmánybírósághoz fordulnak az üzletekben sugárzott zeneművek szerzői jogdíjával kapcsolatban, írta az MTI.

Állami hatalom

Háber Tamás, a testület elnöke a szervezet keddi budapesti sajtótájékoztatóján elmondta: becslések szerint az ágazat több mint 10 milliárd forint jogdíjat fizet évente. Ennek - véleményük szerint - mintegy 40 százalékát alkotmányos jogokat sértve szedik be a vendéglátóipari vállalkozásoktól.

Háber Tamás szerint "körbebástyázott állami hatalomként működik a jogvédő hivatal", a szerzői joggal kapcsolatos feladatokat az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület monopolhelyzetben, szakmai és társadalmi kontroll nélkül végzi. A testület véleménye szerint az Artisjus tevékenysége nem védi sem a szerzők, sem a felhasználók érdekeit.

Túlzó becslés

A jogvédők lapunknak eljuttatott közleménye szerint az Artisjus valóban monopol helyzetben van, "csakúgy, mint Európa összes többi országában a hasonló szervezetek". Az egyesület azonban minisztériumi, bírósági és – a törvényesség szempontjából – ügyészségi felügyelet alatt áll.

Az MVI tízmilliárdos becslése az Artisjus szerint túlzó: a vendéglátóipari zenefelhasználásokból származó teljes bevételük alig ötöde ennek az összegnek. Háber közlését azért tartják "érdekesnek", mert azt a szakmai szervezet tagjai valós tevékenységének és az Artisjus jogdíjközleményének ismeretében tette.

Az Artisjusról
Az Artisjus (illetve jogelődjei) idestova 100 éve érvényesít szerzői jogdíjakat a vendéglátóipari zenefelhasználásokkal kapcsolatban. Ezen jogdíjak beszedése szerzők által egyedileg kivitelezhetetlen, ezért ezzel a feladattal a törvény a szerzők e célra létrehozott szervezetét (ún. közös jogkezelő egyesületét) bízza meg. Ez a rendszer hasonlóképpen működik szerte a világon, így az Európai Unió összes tagállamában is. Az Artisjust egyesületként maguk a szerzők hozták létre, a külföldi szerzők pedig saját szervezeteik útján bízták meg jogdíjaik beszedésével. Az Artisjus a bel- és külföldiek részére beszedett összegek nagyságát – és teljes tevékenységének fő adatait – évről évre „évkönyvben” teszi közzé.

A vendéglátóipari zenefelhasználás jogosításának alapját az Artisjus évente kiadott jogdíjközleményei képezik. Ezeket a díjszabásokat a szerzői jogi szabályait pontosan betartva több évtizedes gyakorlat alapján készíti el az Artisjus, és ezeket a felhasználók - így a vendéglátóipari szektor - véleményének meghallgatása után a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma hagyja jóvá. A 2003-ra szóló díjszabás sem elveiben, sem – az infláció követésén túl – mértékében nem tért el az előző évitől.

Azonos jogok

Háber a sajtótájékoztatón kifejtette, hogy az Artisjus a jogdíjfizetés szempontjából különböző kategóriákba sorolta a vendéglátóipari üzleteket, eltérő díjakat alkalmaz kategóriánként az üzletek férőhelye, a zene előadásmódja, a település lélekszáma és a nyitva tartás alapján.

Az ipartestület véleménye szerint a település lélekszáma sem befolyásolhatja a jogdíjat, hiszen minden magyar állampolgárt azonos jogok illetnek, így nem lehet különbséget tenni. Az üzletek kategóriába sorolásának nincs köze a közösségi hallgatáshoz, ezért a testület ennek eltörlését kéri. Háber Tamás kiemelte: élő zene esetén az Artisjus nem számolhat fel többlet jogdíjat, hiszen ugyanazokat a számokat játsszák, mintha hanghordozóból szólna. A szervezet szerint az üzletek nyitva tartása sem befolyásolhatja a jogdíjat.

Nem indokolt

Az Artisjus közleménye szerint a jogdíjak megállapításánál az a törvényi alapelv érvényesül, hogy a díjazásnak lehetőleg a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. Mivel ez a vendéglátó üzletek tömegénél a bevételi nyilvántartások folyamatos ellenőrzésével nem működhet (nemzetközi tapasztalatok alapján nem lehet százalékos alapon szedni a jogdíjat a vendéglátó szektorban), ezért a bevételre befolyással lévő tényezők és a zenefelhasználás jelentősége szerint kerülnek megállapításra a fix összegű átalányjogdíjak.

„Nem indokolt ugyanis, hogy ugyanannyi jogdíjat fizessen egy kis falu néhány órán át nyitva tartó, rádiót üzemeltető cukrászdája és egy nagyváros sétálóutcájában működő, éjjel kettőig vendégeket fogadó, élőzenét használó nagyétterem” – áll az Artisjus állásfoglalásában.

Az élőzene, illetve hangfelvétel felhasználásával történő zeneszolgáltatás közti jogdíjkülönbségek kérdése egyébként évről évre felmerül a jogdíjközlemény egyeztetésének folyamatában, mondta el Szinger András, az Artisjus jogásza. Egyfelől ugyanis általános vélemény, hogy az élőzene „értékesebb” a gépzenénél (nagy hatása van a vendéglátás színvonalára, így jobban növeli a bevételt), másfelől azonban a költségei is magasabbak. Ma már a jogdíjak megállapítása mindkét szempont figyelembe vételével történik, azaz az élőzenei jogdíjak nem minden esetben magasabbak a gépzenei jogdíjaknál.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Év végi utazás

Ajándékozzon utazást, töltse a karácsonyt és a szilvesztert külföldön!