A megszívatott szívató és a felesek
Interjú a Yes Men vezetőjével
Riporterünk találkozott a Bush-t is feldühítő Yes Men csoport vezetőjével, aki számtalan feles közben mesél arról, miért menekültek meg a kártérítési perektől és a veréstől, diktátornak nevezi Thatchert és leborul Michael Moore előtt.
Ördögi tervem szerint Andy Bichlbaumot 20 beszervezett ember várta volna a repülőtéren, "Bichlbaum" feliratú táblákkal. A megzavarodott hackert egyikük egy csepeli munkásotthonhoz vezette volna, ahol az éjszaka eltöltése után továbbképzésre összecsődített hegesztőknek kellett volna előadást tartania, miközben mi a háttérből figyeljük az események alakulását.
A tervekből persze az lett, hogy a megbeszélt időben éppen csak odaértem a kocsmába, ahol Andy néhány délutáni alkoholista társaságában úgy festett, mint az értelmiségi, aki Unicum mellett szokta átolvasni tanulmányainak piszkozatát.
A kamuprojekt
"A Szentségügyi Minisztérium létrehozásán dolgozunk éppen" - mesélte a médiahacker legújabb munkájukat, miközben a fent említett tevékenységre kialakított romszórakozóhelyre vezettem. "Ez lesz eddigi legnagyobb projektünk, a kormány kért meg minket arra, hogy kritikus akcióinkat látva dolgozzuk ki az egyház és az állam együttműködésének formáit". Egy angol úriember hűvösségével kérdeztem, nem furcsa, hogy hírnevük növekedésével feladják függetlenségüket, és állami megbízást vállalnak? Andy ekkor váratlan vihogásban tört ki, és térdét csapkodva azt kiabálta, igen, ez akkor jó terv lesz, ha még egy újságíró is beszopta.Nem említettem neki a jellemző kelet-európai gyakorlatot, az undergroundból a zsíros állami megbízatásokig vezető utat, inkább helyspecifikus rövideket rendeltem, amiért cserébe megtudta: a Yes Men csoport valóban dolgozik a Ministry of Divinity tervén. Igaz, a keresztény Amerika szemforgató eszméjét kifigurázó akciót a Super Size Me című hamburgerzabálós dokumentumfilm rendezője számára csinálják. Morgan Spurlock ugyanis a Comedy Central számára készít hasonló akciókat bemutató show-t.
A még Bush-t is feldühítő aktivista csoport egyébként új filmjén is dolgozik. A Yes Men visszavág vagy a Two little pigs go to the market munkacímű filmben látható lesz az Indexen már ismertetett akció az emberéletek és maradandó egészségkárosodás piaci értékét felmérő szoftverük bemutatásáról. A szoftver ötlete, amely kiszámolná, milyen mértékű egészségkárosodás tervezhető még be egy beruházásba, hogy az profitot termeljen, olyan sikeres volt, hogy a szakemberek boldogan fotózkodtak a projekt jelképéül választott, életnagyságú, aranyszínű csontvázzal. "A film arra mutat rá, hogy a most uralkodó neoliberlális eszme ugyanolyan hit, mint bármelyik másik. Arra keressük a választ, miért hisznek ilyen mélyen ebben az emberek, mikor látszik, hogy a hitük végeredményben tönkreteszi a bolygónkat" - váltott komolyra Andy, de aztán gollamszerű ábrázatot öltve azt mondta: "mindeközben várjuk, hogy kamusite-jainkra meghívók érkezzenek, és újabb konferenciákat vegyünk célba".
Aranycsontváz
Mikor kiállsz egy konferencián testhezálló ruhában, arany fallosszal felszerelkezve, nem tartasz felháborodástól? - kérdeztem újabb pohár hungarikumokkal igyekezvén hackelni a beszélgetést. Andy vihogása azt az osztálytársamat idézte, aki kréta, és a széktámla pecsétként való alkalmazásával észrevétlenül faszt nyomtatott az orosztanár hátára. "Dehogynem. Legutóbb például, az arany csontvázas akciónknál éreztem, ez durva lesz. Most meg fognak verni minket. Angliában voltunk, és az angolok nem finom emberek, gondoljunk csak Thatcherre, aki egy brutális, arrogáns alak. Mikor a bankárok végül simán bevették, annak örültünk a legjobban, hogy ezt is megúsztuk".
A Yes Menek eddig egyébként nem csak a fizikai, hanem jogi támadásokat is megúszták. "A Dow túl okos ahhoz, hogy ránk rontson. A WTO is, pedig ők amúgy elég hülyék. Amikor megcsináltuk a hamis WTO-oldalt, még kiadtak egy nyilatkozatot, azt állítva, akcióinkkal kikezdjük szervezetük átláthatóságát. Az átláthatóságot úgy kell érteni, hogy egy csomó olvashatatlanul unalmas oldal alatt rejtik el, mit is csinálnak valójában. De mi is készítettünk egy közleményt, amire már felfigyelt a média, hogy milyen vicces, itt van egy hatalmas szervezet, ami két hülye csávóval vív közleményháborút. Ez után békén hagytak minket."
Én közben érzelmes, nosztalgiázós hangulatba kerültem egy újabb körtől, és elmeséltem, a szocializmus idején a humoristákat a politikai indulatok szelepeiként hagyták működni a vezetők. Majd a sehova nem tartó történetet azzal kötöttem vissza, nem félnek-e, hogy ők maguk is hasonló okból élveznek bizonyos szabadságot?
Andy-t, mint minden fiatal nyugatit, megérintette a kommunizmus vad romantikája, láthatóan érezni kezdte a téglafalakból áradó idő súlyát is, és hasonlókat. De aztán magára talált, és kifejtette, bárhogy is van, az emberek rettentő frusztráltak Amerikában, olyannyira, hogy már olyan véleményeket hallani, a WTC lerombolását egyenesen a kormány szervezte meg. "A mi feladatunk, hogy ezt a fajta értelmetlen dühöt visszafordítsuk, és megmutassuk az embereknek a valóságot. Hogy mi az, ami valóban táplálja elégedetlenségüket".
Moore az isten
Andy Bichlbaum egyébként nem tartja magát antiglobalistának, sem pedig a nyugati civilizáció kritikusának. "Inkább alternatív globalizációról beszélnék. A globalizációban sok jó dolog van, a szabad utazás, a nyitottság, az információáramlás. Inkább azt kritizálom, ahogy a dolgok mennek mostanában. Nem egy civilizáció ért már véget a miénk előtt, és minden ilyen alkalommal rengeteg ember halt meg. Azt szeretném, hogy ez velünk ne történhessen meg."
Az újságírói függetlenséget is veszélyeztető elérzékenyüléstől csak Michael Moore említése mentett meg. Az általam manipulatív kóklernek tartott ál-dokumentumfilmrendező filmjét ugyanis nagyra értékelte interjúalanyom. Számára nem volt ferdítés, hogy a 911-ből úgy tűnhetett, Szaddam idején minden csodálatos volt Irakban, és az alanyi jogon osztogatott boldogságnak az amerikaiak érkezése vetett véget. "A borzalmakról mindenki tudott, azt nem kellett részletezni a filmben. Azt viszont igen, hogy Szaddam világi államot vezetett, az emberek nem éheztek, a nők nagyjából egyenjogúak voltak, rendben volt az egészségügy és az oktatás. És nem szabad elfelejteni, hogy az amerikai beavatkozás nem volt törvényes."
A ti filmetekben is mintha lettek volna manipulált részek, erősítettem ezek után a kritikus hangon. A hivatásos provokátor újból vihogni kezdett, széttárta a kezét, és azt mondta, nem, a filmjükben nem volt fikció. "A neved, Andy Bichlbaum is kicsit gyanús. Valóban így hívnak?" "Nem" - mondta, újabb autentikus felesek felé tekintve. Később még mintha megbeszéltük volna, hogy majd körbevezetem Budapesten és néhány házibuliban, de persze ez is csak terv maradt, ahogy a hegesztőknek tartott előadás.
