Jelentem: NDK-ban a helyzet Sirály!

2000.05.04. 18:25
A magyar és nemzetközi kémelhárításnál töltött éveim során nagyjából nyugodtan kémkedhettem orosz kollégáimmal anno, de mára már feje tetejére állt minden. Ma már kínaiak nyomulnak Moldáviában, spanyolok és franciák Romániában, ukránok Szlovákiában, szlovákok és törökök Csehországban, s csak mi magyarok maradtunk még őrző-figyelő-védő szemei az egykori NDK-nak, melynek az újabbkori változások közepette egyre kevesebbet tudunk segíteni, ezért tiltakozunk és fizetésemelést követelünk!!!

Kissé balfasznak érzem magamat
Ugyanis, megindultunk kis egységünkkel a múlt héten arrafelé, hogy feltérképezzük az információs csatornákban ide-oda lötyögő dolgokat Helga fedőnevű kolléganőmmel a még mindig jó állapotban lévő trabantommal, melyre megtévesztésül egy opel jelet tettem.

Jelentem a) Az autópályákon aggasztó méreteket ölt az építkezés, mely az új autópályák előidézése által 1. Bármilyen ellenséges erő megszálló-akcióit könnyebbítené, ezért nemzet- és hazaellenes, mármint az NDK szempontjából, 2. Én a trabantommal a pályaméretekből kifolyóan kissé balfasznak érzem magamat, de annál jobban figyelem az ellenséget!

Anno Honneckerrel gombfociztam
Jelentem b) Miután lerobbant a trabantom, eldöntöttem, hogy átteszem a megfigyelésem súlypontját az NDK-ban működő amatőr karatistákról a helyi autóklub-tagokra, autószerelőkre, a gyanús sárga-angyalokra és az autórocs-szállítókra. Nos, megelégedéssel nyugtáztam, hogy egyikükből sem sikerült egy fia angol szót kicsikarni, habár Giacomo Puccini holland túristának adva ki magamat tényleg nem tudhatták, hogy anno Honneckerrel gombfociztam a lipcsei kórustalálkozón, s tartották sikeresen távol magukat az amerikanizáló nyelv ellen annak ellenére, hogy tudták , ezzel munkahelyeiket veszélyeztetik. (Mármost pedig ez a 25%-os munkanélküliségi kvótánál valóban hőstett. (Honneckerrel egyszer Tatabányán is gombfociztunk, akkor már döntetlen volt az ádáz összetűzés kimenete.))

Tehát bevetettem magamat az autóbizniszbe károsultként. Nos, mivel kijött a szerelő, s a 74-es autóklubos papíromat nem ismerte el, hanem kapásból 500 márkát kért a kiszállásért-vontatásért-szakértésért, közöltem vele, hogy én inkább az autópályán maradok, megvackolok, a füstölő motorházon felmelegítek egy szlovák húskonzervet és itt töltöm az éjszakát.

Hamarosan bevitt ez az ellenséges ügynök valamilyen hotelbe, miután lefoglalták az autómat és eltávolították számból az ebédet, ahol ismét pénzt követeltek. Kénytelen voltam a vörös kígyóbőr pénztárcámat átadni fizetségképpen szobafogságomért, valamint Helgát ellenszolgátatásokra buzdítani. A fogságból így hamarosan régi trükkeimmel szabadulhattam. Ugyanis, amíg nem figyeltek oda, kimásztam az ablakon, persze óvatosan bekapcsolva hagyva a hotelszoba tévékészülékét (az aktív Helga ágya mellett), amely által minden bizonnyal megfigyeltek.

A bűn és ellenfordalalom közepébe
Jelentem c) Bevetettem magamat a bűn és ellenfordalalom közepébe, a helyi diszkóba. Hát, mit látnak szemeim! Szőke, elöl erősen kopaszodó bajuszkás ideges fiúk, hátul megengedhetetlen copfocskával még mindig a régi jó imidzsben táncolnak, mármint ide-oda forgatják lábukat feltehetően bokagyakorlatokat végezve. A lányok viszont mellidomaik formájától és méretétől függetlenül szégyentelenül mutogatják adottságaikat fent, de lent még mindig a kis sötétkék szoknya a nyerő, ha a pionír-kendőt ilyen cserkész-jamboree-s helyeken mellőzik is. Népszerű még a lányok körében a gumiból vagy bőrből készült saru, és az elszürkésedett tornacipő is (távol-keleti gyártmány, megbízható). Nos, sikerült a közfigyelmet nem felkeltve a söntésig lopakodnom, ahol viszont helyben készült sörrel kínáltak meg nyílt kábítási célzattal, így ezt a csapdát is leenőriztem. Leellenőriztem egyszer, kétszer, háromszor, azt hiszem, összesen talán négyszer, legfeljebb ötször. Mire ellenőrzésemmel elkészültem úgy elfáradtam, hogy két ellenséges titkosszolgálati ügynöknő zuhant rám fejemet összenyálazva, s vonszontak el a diszkó holmi hátsó sötét zugába. Itt bizony molesztáltak, szaggattak, ráncigáltak, első nadrágzsebeimben idegesen matattak, de mindhiába: a gombfocimeccsről készült vonzó fotóimat a trabantban hagytam, így nem tulajdoníthatták el. Szomorúságukban egymást kezdték zsebelni, vetkőztetni, ellenőrizni. ,,Hát ez felénk még nem szokás..." gondoltam, s lázasan ismételtem a szabadulási gyakorlatok tudnivalóit, melyeket még az isiben tanultam.

,,Igen, innen már csak a pomázi rejtett bázisnak tudok bélszélfüsttel indiánjeleket leadni, hogy végső kimentésemre elinduljanak." - szóltam magamhoz meglepő nyugalommal.

Ráfújtam az orromat a Samantha Fox-os kulcstartóra
Miután naftás öngyújtómmal átégettem a csuklóimat összekötő kötelet és a bőrömet, tisztelegtem egy James Bond pornófénykép előtt és ráfújtam az orromat a Samantha Fox-os kulcstartóra, melyen fogvatartóim tartották cellakulcsaimat, kifordítottam román fociválogatott pólómat és békaembert megjátszva távoztam az igen veszélyes helyszínről az autópálya bekötőszakaszáig, ahol a pomázi különítmény már díszsorakozva várakozott rám.

Nemsokára már félig égett cigarettával a számban számoltam a pénzt az esti, a művházban megrendezendő Gazdálkodj okosan-hoz.

,,Jó bornak nem kell cégér" gondoltam magamban, jóleső nyugalmat érezve, majd kezembe vettem az aktuális Kiskegyedet.