A Star Trek reményt ad az embereknek

Az országos sc-ifi találkozót ötödik éve rendezik meg, két teremben folynak majd programok. A Yesterday’s Enterprise c. Star Trek-rész írója már itt van Európában, vele beszélgettünk.

Az oregoni egyetemen politikai tudományokból szerezett fokozatot. Hogyan csöppent bele a Star Trekbe?

Star Trek-rajongóként. A politika pedig már gyerekkoromban is érdekelt, rendszeresen néztem politikai műsorokat a tévében. Tizenegy éves koromban láttam először a Star Treket, az eredeti sorozatot. Több epizódban is szerepet kapott a politika, egyik rész a társadalmi igazságosságról szólt, egy másikban pedig a számítógépes hadviselésről volt szó. Ezek a témák időtlenek, gondoljunk arra, hogy különösen most, Amerikában, amikor az emberek csak a tévében látják a háborút, és úgy gondolnak rá, mint valami számítógépes játékra. Nem árt emlékeztetni őket, hogy odakint emberek halnak meg. Szóval a Star Trekben ilyen és ehhez hasonló témákkal találkoztam gyerekként, és hozzájárult a politikai nézeteim kialakításához.

És hogyan kerültél a Paramount Studiosba, a Star Trek produkcióba?

Még Oregonban, a szülővárosomban elindítottam egy Star Trek rajongói klubbot, a Starfleetet. A klub hamarosan széles táborra tett szert, Gene Roddenberry az elsők között volt, akik tiszteletbeli tagságot kaptak. Elhatároztam, hogy megpróbálok bekerülni a csapatba, megkerestem Gene Roddenberry asszisztensét, elküldtem az önéletrajzomat, és be is hívtak interjúra. Nem vettek fel elsőre, mert olyan embert kerestek, aki már dolgozott a Paramountnál. Ezért elhelyezkedtem idegenvezetőként a stúdiónál, és nem sokkal később mikor üresedés volt a Next Generation stábjánál, eszükbe jutottam és felvettek.

Szkriptkoordinátorként mi volt a feladatod?

Michael Pillerhez kerültem, ő volt a Star Trek: Új nemzedék vezetőírója, egy egész íróstáb dolgozott a sorozaton. Számos feladatom volt, napi szinten egyeztetettem a belső és külsős szerzőkkel, összeszedtem az ötleteket, szkriptvázlatokat és ezeket rostálva, rendszerezve Piller elé kellett tenni, hogy dönthessen mi az, amiből végleges szkript születhet, mi az, amit át kell írni vagy elvetni. Elég stresszes munka volt, ugyanis egy hét alatt le kellett forgatni az epizódokat, ennyi idő állt rendelkezésre, hogy az ötletekből végleges szkriptet készítsünk. De Star Trek produkcióban dolgozni mindig is élmény volt, rengeteg vidám pillanatot éltünk meg közösen.

A Yesterday’s Enterprise a Star Trek legnépszerűbb epizódja, és ebben nem kis szereped volt...

Ketten írtuk egy írótársammal az epizódot, miután láttuk az ötödik Star Trek filmet, a Végső határt, ami szörnyű volt. Azt mondtuk, hogy ennél sokkal jobb történetet ki tudunk találni. A társamnak volt egy korábban megírt története, ami arról szólt, hogy az Enterprise legénysége egy véletlen folytán a jövőbe kerül. Azonban az ő története nem egy másik idősíkon játszódott. Az én sztorimban egy alternatív valóságba kerül a legénység, amelyben a Klingonok nyerésre állnak a Föderációval szemben, Worf nem szolgál a legénységben és Tasha, aki eredetileg meghalt, itt még mindig tagja a legénységnek. Megkerestük Michael Pillert az ötlettel, akinek megtetszett, és arra kért minket, hogy dolgozzuk össze a két történetet. Ebből született a Yesterday’s Enterprise, amely aztán három Emmy-díjat hozott a stúdiónak, és valóban, ezt tartják a rajongók és az amerikai magazinok a legjobb epizódnak.

Amikor a Paramount az Új nemzedékkel egy időben elkezdte készíteni a Deep Space 9 sorozatot, úgy döntöttél, hogy elhagyod a fedélzetet. Alapítottál egy céget, és megrendezted a legendás londoni Star Trek találkozót.

A stúdió új sorozatot akart indítani, ugyanazzal a gárdával. Ez azt jelentette volna, hogy kétszer annyit kell dolgozni ugyanakkora fizetésért, és ehhez nem volt kedvem. Ekkoriban már rendeztem kisebb-nagyobb találkozókat, sokkal jobban vonzott ez az élet. Alapítottam egy saját céget, és az Új nemzedék-film bemutatásával egy időben rendeztünk egy nagyszabású találkozót Londonban, a Royal Albert Hall-ban, amely az eddigi legnagyobb európai Star Trek találkozó volt. Négy éven keresztül foglalkoztam találkozók szervezésével, és miután az Új nemzedék lekerült a műsorról, a rajongói tábor is szétszéledt.

Mit gondolsz mi rejlik a sorozat elképesztő sikerének hátterében?

Szerintem elsősorban az, hogy reményt ad az embereknek. Az egyes részekben olyan problémák kerülnek elő, amelyekkel a mai korban is szembesülünk, háborúk, viszályok. Arra tanít minket, hogy jobbak lehetünk, lesznek gondok a jövőben is, de az emberiség jobbá válik. A Star Trek hősöket, példaképeket teremt, kiemeli az emberi értékeket, különösen igaz ez az Új nemzedékre, amely tudatosan törekedett erre. És a jövő évben mozikba kerülő új Star Trek-film visszatér ezekhez a gyökerekhez. Különösen fontos ez, hiszen a mostani filmek komorak, sötétek, baljóslatúak, mint például a legutóbbi Batman. J. J. Abrams, az új Star Trek film producere visszatér a sorozat eredeti elképzeléséhez, amely szerint a dolgok mindig jóra fordulnak.

Ki a kedvenc karaktered az Új nemzedékből?

Nehéz egy kedvencet kiválasztani, hiszen az összetett, változó karakterek viszik előbbre a sorozatot. De egyébként a kedvencem Tasha, fülig szerelmes voltam bele. (nevet) Gondolhatod mennyire sajnáltam, amikor elhagyta a sorozatot. Részben azért is csináltuk meg a Yesterday’s Enterprise-t, hogy visszahozzuk. Kedvelem az összes szereplőt, de egy különleges helye van szívemben Tashának.

Mik a terveid? Min dolgozol mostanában?

Otthagytam Hollywoodot és visszatértem Oregonba. Az oregoni egyetemen vagyok előadó, itt végeztem 1985-ben, most a politikai tanszéken dolgozom. Közel van a családom, a barátaim, az élet egyszerűbb Oregonban, nincs az az őrült tempó, mint ami Los Angelest jellemzi. Kivéve akkor, ha Európába repül az ember, és lekési a csatlakozást. Nincsenek most futó filmes munkáim, és nem is dolgozok most éppen semmin, de talán írok egy könyvet vagy forgatókönyvet a jövőben.