Natália
-3 °C
7 °C

Kurvák és klakkerek

2006.02.27. 13:00
Alternatív történelem és hipermodern technika, félelmetes víziók a viktoriánus Londonról és a mindentudó számítógépekről a Magyarországra 14 év késéssel megérkezett A gépezet című steampunk regényben. A posztmodern és a négykezes regény halála. Könyvkritika.

Nagyon jól hangzana, hogy Gibson és Sterling megoldották a négykezes regényírás problémáját, de sajnos nincs így. Pedig minden olyan jól indul.

A számítógépek királynője

A viktoriánus Londonban látszólag minden rendben van, a tudósok kedvükre kutatnak, a politikusok békében átverhetnek mindenkit, a kurvák pedig szabadon kurválkodhatnak. Virágzik a tudomány és a kultúra, miközben a Nagy Testvér féken tartja az egyszer már fellázadt géppusztító forradalmárokat és a korabeli hackereket, a klakkereket.

A könyv főhőse, a metrón és távirányítású repülőn utazó Edward Mallory azonban titokzatos lyukkártyák birtokába kerül, amelyeket a fél világ szeretne megszerezni. A fiatal és naiv őslénykutató egyre kellemetlenebb helyzetbe kerül, felgyújtják a szobáját, meg akarják ölni és még a nőkkel sincs szerencséje. Egyetlen lehetősége, ha kapcsolatait felhasználva a gőzgépekkel működtetett kormányzati számítógépekből megtudja megbízója és ellenségei minden titkát.

De egyszercsak elszabadul a pokol. A gyárak átláthatatlan füsttel és fojtogató bűzzel borítják el a várost, megszűnik a világítás és a fűtés, és az alsóbb osztályok egyre elégedetlenebb tagjai fellázadnak. Mocsok, vér és fegyverropogás. Mallorynak ilyen körülmények között kell megvédenie a számítógépezetek királynőjének nevezett Ada Byron becsületét és a saját életét.

Halál a posztmodernre!

#alt#
Babagge ötletadó gépezete
A gépezet egyszerre sci-fi, alternatív történelemkönyv és krimi, azonban a zseniális nyelvezetű és képi világú könyv nem váltja be a reményeket. A könyv felénél a két sci-fi zseni feltehetően megőrült és az egyre barokkosabb részletességű víziók fogalmazása közben elvesztette a fonalat. Annak ellenére, hogy a regény szerzőit a steampunk stílus atyjainak tartják (tévesen, ld. keretes írásunkat), a műfaji jegyeket egyáltalán nem tartják be. Elmarad ugyanis a sok szálon futó történet összeolvasztása, sőt egy idő után már azt sem tudni pontosan, hogy ki a főhős és miről is van szó tulajdonképpen.

Az olvasó persze előbb magát hibáztatja, biztos nem figyelt eléggé a nevek és dátumok halmazára, történeti és viszonyrendszert ábrázoló vázlatot készít a hátsó oldalakra, aztán amikor rájön, hogy így sem stimmel semmi, akkor legszívesebben lerakná a kötetet. És tulajdonképpen jól is tenné, mert az az impulzív világlátás, az a filmre való képroham, ami az első 200-250 oldalon átjön bőven elég ahhoz, hogy A gépezet maradandó nyomot hagyjon az agykérgen, a maradék néhány száz - egyre zavarosabb - oldal ezt sem jobban beégetni, sem kevésbé feledhetővé tenni nem tudja.

A gépezet a posztmodern irodalom egyik legjellemzőbb darabja, ami az előnye: a stílusbravúr, az ugráló tér- és idősíkok, az a hátránya is: dagályos dramaturgia és káosz. S bár ez a stílus 1992-ben talán még friss és szokatlan volt, a magyar kiadás évére már kellően divatjamúlt lett. De legalább örüljünk, hogy egyáltalán eljutott hozzánk.

Mi az a steampunk?
A steam szó szerint a gőzgépekre utal, a viktoriánus technika gyakran sohasem létezett csodáira, a punk pedig a huszadik század végének depressziós, agresszív hangulatát vetíti vissza egy régi korra. A steampunk stílusra a kor társadalmi és kulturális jellemzőinek beépítése, több műfaj sikeres és tartalmas ötvözése és rengeteg apró szálon futó történet egy találó csattanóvá összeolvasztása a jellemző. Az első steampunk regény Kevin W. Jeter Morlockok éjszakája (1979) című könyve volt. A műfaj kezdeti sikerei után végül nem aratott sikert. Művelői nem voltak képesek nagy tömegeket megmozgatni választékos és történelmileg kidolgozott, ám néhol szándékosan torzított kalandregényeikkel.
Galaktika Fantasztikus Könyvek
Budapest, 2005
447 oldal, 2990 Ft