Mária
-6 °C
2 °C

Hozott anyagból

2002.08.07. 22:57
Vajon szükségszerű, hogy az ember évezredek alatt egy Britney Spears tábor lakójához váljon hasonlatossá? A film szerint jobb elébe menni az elkerülhetetlennek, mégpedig időgép segítségével.
Vállalva a rajongók lézerpisztolyának sugarait, nem hallgathatjuk el tovább: a sci-fi mesterséges csillaga nem ragyog a XXI. század egén. A jelenség érthető, elérve a szkafanderek és űrbázisok nirvánájaként számontartott millenniumot, a földlakók rádöbbentek, hogy kissé elszámolták magukat. A világ egyes részein nem változott semmi, máshol pedig éppen, hogy a kora középkor társadalmi viszonyait tartották illendőnek megidézni, ünneplés gyanánt.

Mindez azonban messzire vezet, és nem változtat a tényen, hogy az emberek hirtelen elkezdtek semmit nem várni a jövőtől, miközben a beléjük programozott jövővízió-igény persze változatlan maradt. Cikkünk nem vállalkozhat e probléma feloldására, mint ahogy nem vállakoznak rá a szórakoztatóipar munkásai sem. Talán a művészet feladata lenne? - de ez egy újabb mellékszál.

A lényeg, hogy a nézők futurizmus vágyát a showbiz dolgozók, munkakörükből adódóan, nem hagyhatják figyelmen kívül, és kortárs munka híján, hozott anyagból dolgoznak. Esetünkben egy XIX. századi klasszikusból.

Wells nagysikerű munkájáról, az 1898-as Időgépről van szó, amelynek megfilmesítésére ezúttal maga az író ükunokája, Simon Wells vállalkozott. A kis Simon, fejet hajtva a tisztelt ős előtt, szöveghűen ültette át filmre a sci-fi irodalom egyik fő toposzával, a bolondos tudós alakjával operáló regényt. A biztonság kedvéért a kulcsjeleneteknél George Pal (született Pál György) hasonló című, 1960-as filmklasszikusának is utánanyúl. Hiába na, Simon nem az a lázadó, átértelmezgető személyiség.

És ez nem is baj, ha az eredeti mű megáll a lábán, márpedig Wells bácsi szeretett elbíbelődni a sztori kerekítgetésével, a beépített elméletek koherenciájával. Klasszikusokat alkotott.

A halál rejtélyét kutató ifjú tudós történetéhez a XXI. századnak csak a technikát kellett hozzátennie, az érdekes történetből így lett aztán lenyűgöző film. Ne essünk persze túlzásokba. A mozi új távlatok helyett csak kellemes szórakozást kínál, míves réz fogantyúkkal működtethető, gőz-időgéppel, remek kosztümökkel, gyönyörű helyszínekkel és körképpel az 1800-as évektől egészen 80000-ig.

Szofisztikáltabb élvezeteket csak a kultúrtörténeti finomságokra kihegyezettek várjanak a filmtől. Ezeknek az egyedeknek minden bizonnyal érdekes lesz a Darwinista retorika és a viktoriánus moralizálás furcsa keveréke a becsületes, germán arcélű főhős (Guy Pearce) szájából. A fiatal tudós a legutóbbi 78000 év természetes kiválasztódásának termékét, a kannibál embert próbálja meggyőzni életmódja helytelenségéről. Az általános emberi értékek neked semmit nem jelentenek?! - fakad ki Wells szócsöve, a néző pedig eltűnődhet: Mégis volna fejlődés, tehát? Az oroszlán legelésre szoktatásával manapság már csak az Őrtorony kiadványok foglalkoznak.

A film legtanulságosabb momentuma mégis az, mikor tudósunk végül a távoli jövő másik embertípusa, a békés humanoidok mellett kötelezi el magát, pedig kolóniáik megtévesztően hasonlítanak egy Britney Spears fan klub nyári táborára, valamelyik üdítőital cég támogatásával.

Simon Wells - Az időgép

színes feliratos amerikai sci-fi, 96 perc, 2002

rendező: Gore Verbinski, Simon Wells
forgatókönyvíró: John Logan, David Duncan
operatőr: Donald McAlpine
látvány: Oliver Scholl
szereplők:

Guy Pearce
Samantha Mumba
Mark Addy
Yancey Arias
Jeremy Irons
Phyllida Law