Natália
-3 °C
7 °C

A csúcson kell abbahagyni

2002.09.02. 16:26
Több rendező, színész kijelentette már, hogy a "csúcson kell abbahagyni". Aztán mégis folytatták. Így tett Roland Emmerich német filmes is, aki 1985-ben vizsgafilmjével, A Noé bárkája-elvvel érte el a csúcsot, azt követően olyan felejthető, ám rendkívül látványos alkotásokat készített, mint a Godzilla, vagy A Függetlenség Napja (ID4).
A Noé bárkája-elvet a magyar közönség kevéssé ismerheti, hiszen az ID4-láz idején kiadott videóváltozatot és két-három tévébemutatót kivéve eddig nem nagyon láthattuk. Nemrég azonban a Duna TV előásta a filmet, és leadta főműsoridőben.

A történet szerint fent, a világűrben kering egy időjárás-megfigyelő és -szabályozó űrállomás, a Florida Arklab. Itt teljesít szolgálatot Max Harek kapitány és Billy Hayes. A rendező hosszú perceket szentel az állomás minden részletének, annyira, hogy megszámolhatjuk akár az összes gombot a vezérlőpulton. Lassan halad előre a történet, a háttérben szóló tévéhíradókból egy szaúd-arábiai lázadás képei körvonalazódnak. A lázadók több amerikait foglyul ejtenek, mire az Egyesület Államok a legnagyobb titokban mentőakciót indít.

A kormány az Arklabet a helyi időjárás megváltoztatásra használja fel, hogy a hatalmas esőfelhők védelme alatt ki tudják szabadítani a túszokat. Harek kapitány nem akarja végrehajtani a feladatot, lekapcsolja a második besugárzáskor a reaktort. Válaszként leváltják a társával együtt. Az új páros gondolkodás nélkül beindítja a rendszert, ám ez üzemzavart okoz az állomáson, amely felrobban. A legnagyobb probléma azonban nem ez, hanem az időjárás-változás következménye: Indiában előbb jön meg az esős évszak, amelyet hatalmas árvíz kísér.

A filmben több utalást is láthatunk Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeájára. Például az elején Hayes egy antigravitációs térben lebeg, és csak a lélegzetvételét lehet hallani. Harek nem sokkal később - akárcsak Dave Bowman - a levegőt bokszolva körbe-körbe rohan az állomáson. De ismerős lehet az a jelenet is, amikor a kapitány lekapcsolja a reaktort. Az űrállomás modellje pedig hasonlóan részletes, kidolgozott, mint a Discovery. Mindez nem utánérzés, sokkal inkább tisztelgés az Űrodüsszea előtt.

Bár Emmerich németként viszonylag fiatalon betört az amerikai álomiparba, vizsgafilmje óta nem forgatott igazi, vérbeli science-fictiont. Filmjei közül az 1995-ben írt és rendezett Csillagkapu (Stargate) áll legközelebb eddig A Noé bárkája-elvhez. Azonban egy igen jó alapanyagból sikerült a belepakolt szokásos hollywoodi klisék miatt egy meglehetősen átlagos mozit készíteni, amely tévésorozatként - megújult gárdával és ötletekkel - jóval nagyobb sikert aratott.

Emmerich a "hard SF" műfajában A Noé bárkája-elvvel érte el a csúcsot, és ha tovább megy a megkezdett úton, jó emlékű sci-fi rendező lehetett volna belőle. Csak hát ebből, mint tudjuk, nem lehet megélni. Maradt az változat, amelyben a Földet letaroljuk idegen lényekkel és Godzillával. Kár érte.

Zalatnai Zámor