Galaktikus reneszánsz

Magunk sem gondoltuk, hogy ennyi munkát igényel egy 64 oldalas kiadvány összeállítása. Persze az első szám mindig is több energiát emészt fel, mint a későbbiek, hiszen ekkor kell kitalálni, hogy nézzen ki kívül-belül, össze kell szedni azokat a hazai és külföldi szerzőket, akik publikálni fognak az első néhány számban, valamint meg kell szervezni azt is, milyen csatornákon jusson el a lap az olvasókhoz.

A szerkesztőgárda tagjai ráadásul végig érezték a nyomást. Meg kellett felelnünk azoknak az elvárásoknak, amelyeket önmagunk elé állítottunk. Az Átjáró esetében olyan magasra tettük a lécet, amennyire csak lehetett, hogy egy olyan magazin szülessen, amely a nagy előd, a Galaktika mellett is megállja a helyét. Úgy gondolom, bárki, aki megveszi az Átjárót, bátran kiteheti a polcára, sikerült egy igen színvonalas kiadványt összehoznunk.

Visszatérve a dacra, azt kell mondjam, az Átjáró a létét valahol tényleg ennek köszönheti. Tavaly kint voltunk Pozsonyban egy találkozón, ahol beszélgettünk a cseh Ikaria magazin szerkesztőjével. Elmondta, hogy a lap már jó ideje 20000 példányban fogy. Ez volt az utolsó lökés, leültünk Szélesi Sanyival és azt mondtuk, megcsináljuk mi is. Mikor felvetettük itthon az ötletet, azt tapasztaltuk, hogy az SF&F tábor szinte egy emberként áll mögénk.

Komoly és sokat próbált, hozzáértésüket számos esetben és formában bizonyított szakemberekből állt fel a szerkesztőség, akik ezer szálakkal kötődnek a tudományos fantasztikum műfajához. Könnyű volt megnyerni őket az ügy számára?

Igen, és elég volt csupán vázolni, mit is szeretnénk, mindannyian tudták pontosan, mi a célkitűzés. A csapat pillanatok alatt összeállt, hiszen mind évek óta ismertük egymást, összefutottunk találkozókon, rendezvényeken. És sokszor megtárgyaltuk már, miért nem lehet Magyarországon SF lapot kiadni. Néha azon gondolkodom, miért is vártunk 2002-ig. Tényleg csak a lökés hiányzott.

A sci-fi blokk szerkesztésére Németh Attilát, a Möbius Kiadó vezetőjét kértük fel, mint régi Galaktikás, szinte azonnal igent mondott. A fantasy blokkot Berke Szilárd állítja össze, ő a Fantasya.hu portál vezetője, íróként rálátása van a hazai fantasy életre. Jómagam évekig az online sajtóban dolgoztam, így magamra vállaltam az Átjáró informális részének szerkesztését, tehát hozzám tartoznak a cikkek, interjúk, kritikák. Szélesi Sándor lett a lap főszerkesztője, róla érdemes tudni, hogy szintén rendelkezik újságírói múlttal, emellett évek óta jelennek meg sci-fi és fantasy tárgyú regényei. Trethon Juditot kértük fel a lektori munkák elvégzésére, Király Gábor pedig, mint lapigazgató, a gazdasági ügyeket intézi.

Számomra úgy tűnt, hogy a Galaktika eltűnésével keletkezett hiány pótlására vállalkozott az Átjáró. Ez átgondolt törekvés volt, marketing, vagy egyszerűen csak "így jött össze"?

Ez célunk volt, nem titkolom. A Galaktika határozott irányt mutatott a maga közel harminc évfolyamával, és mi tovább szerettük volna vinni a hagyományt, a színvonalat és az igényességet. A hazai SF táborban ugyanis igen erőteljes kép él arról, hogyan is kell kinéznie egy magazinnak.

Azonban ez csak a külcsiny, hiszen igen jelentős változás az elődhöz képest, hogy az Átjáróban fantasyvel is foglalkozunk, valamint nagyobb súlyban szerepelnek kritikák, cikkek, hírek. Ráadásul míg a Galaktika a kilencvenes években a hetvenes évek irodalmi terméséből élt, mi szeretnénk megismertetni az olvasókkal a modern SF írásokat, irányzatokat. És ahogy tették annak idején Kuczkáék, mi is nyitni szeretnénk az európai szerzők felé, hogy az olvasók megismerjék a környezetünkben élő tehetséges szerzők munkáit.

Kellemes meglepetést okozott, hogy az első számban publikáló írók között szép számban vannak magyarok. Ez tudatos szerkesztésnek köszönhető, vagy véletlenül alakult így?

Már az elején, mikor még szinte semmi sem volt meg az Átjáróból, még talán a címe sem, elhatároztuk, hogy magyar novellákat is közlünk. A magazin ugyanis egy új, független fóruma lehet a hazai szerzőknek. Lehetőség biztosít, hogy írásaikkal bemutatkozzanak azoknak az olvasóknak is, akik amúgy nem veszik meg a könyveiket. Ezeknek a tehetséges embereknek szükségük van a népszerűsítésre, a kiadók ugyanis igen kevés energiát fordítanak arra, hogy bevezessék saját szerzőik nevét.

Az Átjáró azonban a novellák közlésén túl meg is szólaltatja a szerzőket. Ilyen vagy olyan témában, vagy éppen egy interjú keretében mindig lesz alkalom arra, hogy a sokak által kedvelt és szeretett írók elmondják véleményüket.

Mindezek mellett ki szeretnénk alakítani az Átjáró körül egy műhelyt is. Megjelenési lehetőséget kínálunk ugyanis a kezdő íróknak, akik tehetségesek és jó színvonalú írásokat adnak le. Azt hiszem bátran nevezhetjük tehetségkutatásnak is, a kérdés inkább csak az, mennyi időnk és energiánk marad erre a kezdeti időkben.

Következő oldal

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!