A BME Fesztiválnak a keddi Scooter-koncert volt a legnagyobb dobása. HP-ék már négy éve nem jártak hazánkban, telt házas volt a buli. Így utólag nem tudom, mit vártam a Scootertől. Elméletben viccesnek tűnt elmenni a vicczenekarra, a készülő videónk vicces is lesz, hála zseniális beugró riporterünknek és a részeg műegyetemistáknak. De ha jobban belegondolok, siralmas volt látni, mennyien veszik komolyan 2009-ben a Scootert.
A Scooter szerencsére önmagát nem annyira veszi komolyan, így a humoros rész inkább a hotelben tartott sajtótájékoztató volt. Ki gondolta volna például, hogy HP-nek van humorérzéke. Bevallotta, hogy zenéjét mára csak az autók motiválják: mármint az, hogy pénzt keressen, és tudjon belőle venni magának gyors kocsikat. Azt is elmondta, a szintetizátoraik már csak dísznek vannak, mert számítógépen írnak zenét, a koncerten meg kell valamibe kapaszkodni.
A legérdekesebb kérdést a Bors újságírója tette fel: "Scooter, what is your family background?" Először furán néztek, aztán HP Baxxter (eredeti nevén Hans-Peter Geerdes) azt válaszolta, nekik nincs családjuk. Nem láttam a Borsban ma "A Scooternek nincs családja" című cikket.
A fanklub vezetője előre megsúgta, ha jót akarunk, nem HP-t kérdezgetjük, mert ő kicsit arrogáns, hanem Ricket (Rick J. Jordan), aki nagyon jó fej. Igaza is volt, Rick rettentően kedves, és mindig mosolyog. HP sem volt vészes: annak ellenére, hogy Lady Gagát szereti, és az egyetlen drog, amit fogyaszt, a reggeli teája. Mellesleg ő az egyetlen német, akinek jól áll, ahogy németesen beszéli az angolt. A harmadik tag, Michael Simon olyan, mint Andy a Depeche Mode-ban: díszpinty.
A Scooter abból a szempontból is őszinte volt, hogy elmondták, nem akarnak semmit sem mondani. Ezt már a How much is the fish? című számukkal kinyilvánították, aminek az értelme, hogy nincs semmi értelme. Vallják, hogy ha megvan a lüktetés, a többi szinte lényegtelen: a mondanivaló, hogy gyűljünk össze, és ugráljunk agyatlanul. A fesztiválon a csaposok mögé kitett "Hogyé' van a hal?" felirattal adóztak Tristan Tzara szellemének. A Scooter-rajongók azért különleges emberek, mert kívülről tudják az összes szöveget, amiknek ugye nincs semmi értelmük. Volt, aki Békéscsabáról utazott fel a koncertre, igaz, neki kötelező volt, mert már 96-ban megnyerte az HP-hasonmásversenyt.
Azt hittem, hogy amikor HP ezt kérdezi, az csak egy hangzatos strófa, de hamar kiderült, hogy nem álltam készen. Bátran állítom, hogy ilyen hangos basszust még soha életemben nem hallottam, és ezen én vagyok a legjobban meglepve. A fotósárokba beterelt emberek közül ezt mindenki megerősítette, beremegett a tüdejük, majdnem meghaltak, nekem nemcsak a ruhám rezgett szemmel láthatóan, hanem a fülem és az arcom is. A Scooter úgy kezdett, mintha olyan vietnami háborús jelenetben lettem volna, amikor egyszerre lőnek, napalmoznak és a kézigránátoznak. Ha nem fogtam be a fülem, fájt. Ha még öt percet az első sornál maradok, szétfolytak volna a belső szerveim.
A koncert előtt a Scooter-Scooter skandálás mellett több ezer ember egyszerre énekelte, hogy töttörörő-töröröröttő-töröröröttő, így, ahogy írom, csak nagyon sokszor egymás után. Ez a legújabb sláger, a J'adore Hardcore refrénje. Ennél hülyébb refrént eddig csak kevesen tudtak kitalálni. Viszont telitalálat, mert az összes számukra lehet énekelni. A közönség megdöbbentően lelkes volt, terhes kismamát is láttam szeletelni, és sok negyven körüli rajongót kikelni önmagából.
HP mindent beleadott, kár, hogy a Scooter egy ideje az idegesítő jumpstyle-mozgalmat lovagolja meg, illetve ők tették igazán populárissá ezt az újkori holland népitáncot, illetve a nyolcvanas évek ausztrál undergroundjából induló Melbourne shuffle nevű táncot. HP-ék ebben a 97-es Total Dance-videóban látható technós-rave-es mozdulatait is jumpstyle-ozás váltotta fel, a fiú háttértáncosaik is ropják. A mostani repertoárukban ez a stílus dominált. Az idősebb Scooter-kedvelők kárára alig játszottak régi nagy himnuszokat. "Hol a gecibe' volt a Back In The U. K.? Még szerencse, hogy a Hyper Hypert lejátszották a végén", fanyalgott egyikük a három ráadásszám után.
Pedig HP brutális germán arcát és alkatát is sokkal hardcore-abb technóra teremtette a jóisten, ez az ugribugri nagy mellényúlás szerintem, de az emberek zabálják. Mindez szerencsére nem változtat azon a tényen, hogy Rick ugyanolyen jó fej, mint régen.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
