Pókembert legyőzte a technika

A Broadway történetének legdrágább produkciója címet innentől birtokló darab (az eddigi csúcstartó Shrek musicalverziója 23 millióból kijött) előkészítése sem volt zökkenőmentes. Julie Taymor rendező már a főpróbák során is sokat birkózott a technikával, különösen az egyes jelenetek közötti áttűnések és a hatalmas díszlet mozgatása okozott gondot neki, illetve a technikai személyzetnek. A színészeknek és táncosoknak az akrobatikus jelenetekkel gyűlt meg a bajuk, egy Kevin Aubin nevű szereplő mindkét csuklóját eltörte az egyik próba alatt, amikor a színpad mélyéről annak elejére katapultálta egy szerkezet, egy meg nem nevezett színész ugyanebben a jelentben a bokáját törte el.

Az új eredettörténetnek szánt musical a megszállott rajongók kedélyét is alaposan felborzolta, hiszen a Spider-Man mítoszba egy eddig ismeretlen karaktert vezet be Arachne személyében. A nőt a darab szerint egy görög isten változtatott pókká még annak idején, minden bizonnyal arra spendírozva, hogy a jövőben majd emberére talál egy introvertált, szemüveges tudós személyében, akit egy pók megcsíp és ennek köszönhetően piros-kék pizsamában rohangál a felhőkarcoló falán.

A darab zenéjét a U2 két tagja, Bono és The Edge szerezte, akik a próbák alatt korántsem voltak elégedettek a látottakkal, és még két héttel a vasárnapi premier előtt is azt nyilatkozták, hogy a legjobb az lenne, ha be sem mutatnák a darabot.

Az eredetileg november 14-re kitűzött ősbemutatóra végül november 28-án került sor, és a várakozásoknak megfelelően Murphy törvénye érvényesült szinte minden, technikailag bonyolult kivitelezésű színben:

• Az előadás 24 perces késéssel kezdődött, a beígért díszletek és különleges effektusok közül néhány hiányzott.
• Arachne karakterét a nyitó szám alatt a mennyezetről lelógatott drótkötelek segítségével eresztették (volna) le a színpadra, miközben a színésznő énekel, de valami gikszer miatt a hatalmas pókjelmez félúton elakadt, és hét-nyolc percet át himbálózott a közönség feje fölött, miközben a színpadi munkások kétségbeesetten igyekeztek leereszteni a helyére, a nézők meg hangosan röhögtek a kínos malőrön.
• Az első felvonás közepén Pókember egy hősies mentőakció közben a levegőben maradt, mert a színészt mozgató szerkezet elakadt.
• Mary Jane-t, Pókember szerelmét a Chrysler épület tetejéről kellett volna megmentenie hősünknek, de a díszlet fele nem készült el időre, így Pókember a semmiből előugorva jelent meg, karjaiban az elméletileg zuhanó hölggyel.
• Az első felvonás drámainak szánt zárójelenetében Pókember egy pókfonálon szállt volna ki a színből, de a technika ördöge megint megtréfálta, és majd' egy percen át lógott a levegőben, mire a technikusok le tudták ereszteni.
• A Green Goblin nevű gonosz karakter a második felvonásban egy rövid zongoraszámot adott elő, amiből egy hosszú hangszeres szóló lett a végén, mert valami megint nem működött megfelelően. Miközben a színész a zongorával birkózott, a színpadon technikusok igyekeztek kijavítani a hibát - nesze neked illúzió.

A közönség az utolsó felvonás végéig türelemmel viselte az előadást lépten-nyomon megszakító bakikat, és csak tíz perccel a vége előtt kezdtek el kiszökni a nézőtérről. A kritikusok szerint a darab története érthetetlen, a zenéje unalmas, szórakoztatónak csak a mazochisták találják. A darabot 2011 január 11-től láthatja a nagyközönség New Yorkban.