Mága Zoltán zsidóknak játszott purimkor

2011.03.21. 18:38
Mága Zoltán hegedűművész és barátainak népes tábora jó hangulatú, kissé provokatív koncertet tartott vasárnap este a Dohány utcai zsinagógában. A műsorrendben a Jiddise máme vagy a Schindler listájának főcímzenéje mellett felcsendült a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország is, de végül a Bánk bánból a Hazám, hazám kimaradt.

Vasárnap este exkluzív helyszínen, a Dohány utcai zsinagógában tartották Mága Zoltán “100 templomi koncert” elnevezésű turnéjának 67. állomását. Mága látványosan szereti a zsidókat, ezt az a videoklip is bizonyítja, amit a Schindler listájának főcímdala közben vetítettek a kivetítőkön.

Galéria a koncertről
Fotó: Huszti István

A zsidóság szeretetén kívül már csak azt hangoztatta jobban a koncerten, hogy mennyire örül, hogy magyarnak született. “Köszönetet mondok édesapámnak, aki meg akarta mutatni, hogy mindegy, milyen származásúak vagyunk, ha tanulunk, akkor miénk az ország” - mondta a művész.

Vendégség

A telt házas koncerten a fellépők közt ott voltak Tokody Ilona és Pándy Piroska operaénekesnők, Muskát András operaénekes, Szakcsi Lakatos Béla, Feke Pál, Pintér Tibor, Galambos Lajos, a Budapest Gipsy Band és persze Mága Zoltán angyalai. A zenekart a karizmatikus Silló István vezényelte. Az ismert vendégek listája még érdekesebb: Kiss Péter, Horváth Csaba, Schmuck Andor, Balogh Zoltán, Réthelyi Miklós, Lomniczi Zoltán, Ómolnár Miklós és megannyi fontos ember.

Némi csalódással töltött el, hogy az egyik legérdekesebb díszvendég, Erdő Péter érsek, aki a szórólapon is szerepelt, nem volt jelen a zsinagógában a koncerten. Így a nyugalmazott Schweitzer József főrabbi mellett az első sorban nem ült ott kontrasztként egy keresztény vallási vezető, de azért így is megvolt a szürreális hangulat. A plakátokon meghirdetett Zséda sem tudott eljönni, mert megbetegedett, de ez olyan sokat nem vett el az est fényéből.

Repertoár

A koncerten a Primarius Szimfonikus Zenekar kísérte Mága Zoltánt, így a Mága-féle gagyitechnós vonal szinte teljesen kimaradt. A rá jellemző szintis dobalapot is a Studio 11 ritmusszekciója helyettesítette, és csak néhány számnál forgattam a fejem azt figyelve, hogy ez vajon kinek jön be. Mága bátran vegyíti a stílusokat, nem fél egy klasszikus művet cimbalomszólóval megtoldani vagy egy modernebb alkotást szimfonikusokkal megerősíteni.

A legmeghatóbb pillanat a koncerten az volt, amikor a klasszikus művek sora (pl.: Négy évszak, V. Magyar tánc) után Tokody Ilona az A csitári hegyek alattat kezdte el énekelni. A VIP-szektorban sok kipás fej kérdően fordult egymás felé, de láttam olyat is, akinek könnyek csillantak meg a szemében. Volt még Szól, a kakas, szól, Repülj, fecske, Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország, és Csillagok, csillagok is, Mága a másik oldalnak a Ha én gazdag lennék vagy a Jiddise máme című számokkal kedvezett.

Mága Zoltán repertoárja eléggé provokatívra sikeredett, de nyilván így próbálta közelíteni a két oldalt, a magyar és a zsidó kultúrát. A műsorrendben még szerepelt a Bánk bánból a “Hazám, hazám” is, de ez  aztán mégsem hangzott el. Lehet, hogy már túlzás lett volna hogy a Hazám, hazámat a program szerint pont a Schindler listája és a jótékonysági célra felajánlott pénz átadása közé illesztették volna?

A műsor így is három órásra nyúlt, a szinte már matuzsálem korú Schweitzer ex-főrabbi a ráadás számot, a Monti Csárdást már nem bírta meghallgatni, kisegítették a teremből.

Purim

A jótékonysági jegyet vásárlók rosszabbul jártak kicsit, mert aki nem volt rajta a VIP-listán, az vagy nagyon messze ült a színpadtól, vagy felküldték a karzatra, ahonnan csak akkor láttak valamit, ha felálltak a székből. Még így sem találkoztam elégedetlen arcokkal, sokszor hátranéztem, és láttam, hogy ritmikusan mozognak a kipák.

Az est házigazdája, Pintér Tibor elmondta, a cél hidakat építeni ember és ember, vallás és felekezet között. Fröhlich Róbert főrabbi köszöntőjében elégedetten nézett végig a teljesen megtelt zsinagógán, mintha nem is purim lenne, annyian vannak. Purimkor az a szokás, tudtam meg tőle, hogy addig kell inni, amíg az ember össze nem téveszti a gonoszt a jóval. “Ehhez képest még purim napján sem látni nagyon részeg embereket a gyülekezetben” - állította.

Én még sosem voltam a zsinagógában, ki is nevettek, amikor kissé elhúztam a számat, hogy nekem nem adtak kipát. A koncerten a legjobb dolga az első sorban helyet foglaló Demján Sándornénak lehetett, Mága Zoltán sokszor csak neki játszott, és csillogó szemekkel mosolygott reá a hegedűje mögül. Ennek az oka ki is derült, amikor Mága elmesélte, hogy nemrég megkereste egy kedves hölgy, akinek végül elfogadta az adományát. A koncertből amúgy jó pár perc azzal telt el, hogy Mága Zoltán hálálkodott egy-két embernek, akik támogatták, de ezt vehetjük tőle szép gesztusnak is.

Az ember

Mága Zoltán nem mindennapi ember, ezt kétség kívül lehet állítani, de legalább nyíltan játssza a játszmáit. Az egyik díszvendég Réthelyi Miklós miniszter volt, Schweitzer rabbi mellett foglalt helyet feleségével, és a kipa-kérdést úgy oldotta meg, hogy egy svájci sapkában érkezett, végig abban ült. Mága Zoltán a koncert elején még díszvendégként üdvözölte a Sólyom László öltözködési stílusát követő politikust, majd a vége felé olyan utalást tett, ami nem feltétlenül eshetett jól a nemzetierőforrás-miniszternek. A hegedűs arról beszélt, hogy szeretné, ha az újévi koncertsorozata még hetven évig folytatódna, de ehhez segítségre van szüksége, és nyíltan felszólította Réthelyi urat a támogatásra. Demjánnénak arra tett utalásokat, hogy egyszer majd szeretne Prima Primissima díjat kapni.

Mága Zoltán bejelentette, hogy a legutóbbi újévi koncertjén több mint 13 ezren ünnepeltek együtt, és hogy augusztus 19-20-án tartja a mostani koncertsorozat századik állomását a Szent István Bazilika előtti téren. Ide reményei szerint 15 ezer ember fog eljönni.

Mága Zoltánra furcsa módszerei ellenére azért nem tudok haragudni, mert látom rajta, hogy azt próbálja hirdetni, hogy az emberek ne utálják egymást Magyarországon. Máltai szeretetlovagként mindenkinek a barátja, akinek meg nem, arról nem tudok, mert utálkozni még sosem hallottam a kifogástalan modorú hegedűst.

Az adományozás, a jótékonykodás fontosságát sokszor felhozta Mága Zoltán. Mint mondta, ő nem lenne teljes ember, ha nem adakozna. Most is elosztott 500 ezer forintot, az egyik felét a Madarász utcai gyermekkórház, a másikat egy leukémiás kislány kapta a kezeléseire, a japán katasztrófa áldozatairól pedig néma főhajtással emlékezett meg a hallgatóság a műsor elején.