Árpád
-2 °C
9 °C

Nagy Britmánia: sovány brit vigasz

2005.10.23. 19:07
Nagy felhajtás, és kisebb party közepette szombaton elindult a Nagy Britmánia névre keresztelt, fél évig tartó kulturális eseménysorozat, ami az angol kultúra remekeiből próbál meg majd szemezgetni. Fabriciusszal és Patríciával a Millennárison ingyenes nyitóbulin négy-öt éve lejárt DJ-kre táncolhattunk volna, ha nem szólt volna rémesen a hangcucc.

"Tök jó, gyere a Millennárisba, ma van a brit kultúra napja, tök jó, füstmentes övezet" - kiabálta mobiljába egy felületesen tájékozott lány a Millennáris női vécéjében. A szombati nap ugyanis nem a brit kultúra, hanem a brit cool*túra napja volt, és a kettő nem ugyanaz.

Felkelt a figyelmünk


Fabricius és Patrícia a hirdetésen

A British Council által szervezett Nagy Britmánia "cool" (magyarul: tök jó) programsorozatának első állomásán szédelegtem több száz másik ember könyökével az oldalamban. Ide azért mentem el, mert olyan kampánnyal álltak elő hozzá, amitől még az Index szerkesztőinek is az égbe meredt a hátukon növesztett górcső.

A figyelemfelkeltésből ötöst érdemlő kampány érdekessége, hogy a hirdetéseken maga Fabricius Gábor, a Republic of Art kommunikációs cég kreatív igazgatója le nem létező gátlásait a Viva tévés Patríciával karöltve, példát mutatva ezzel a feszengő magyarságnak. Láthatjuk őket gothic rajongónak öltözve, divatpunk szerkóban, britpopper jelmezben, Lakatos Márk stylist által megálmodott dandy-ként, de úgy, hogy a jó megfigyelők még a gégefedőiket is észrevehetik a kreatív energiát sugárzó fotókon. Már azt is tudjuk, hogy Fabricius Gábor igen gyér mellkasszőrzettel rendelkezik, és gothic rockerenek öltöztetve nőiesebb jelenség, mint Patrícia.

Pozitív gondolatokat importálunk


Nézegessen képeket a Nagy Britmániáról

De ezeknél sokkal lényegesebb azt tudni, hogy Fabricius Gábor azért vállalta ezt a kampányszereplést, mert nem nyugszik bele abba, hogy Magyarországon az itteniek igazi kreativitása nem igazán tud felszínre törni, mert azt elnyomja a ránk oly' jellemző magánéleti és nemzeti paranoia. "Szerintem azért van az, hogy a britek ekkora önbizalommal teszik a dolgukat, mert ők tisztában vannak a saját kultúrájukkal, és a felszabadult gondolkodásmódjuk miatt nincsenek olyan fóbiáik, mint mondjuk nekünk" - nyilatkozta Fabricius az Indexnek.

"Meg kéne tanulnunk Pannóniában gondolkodnuk, a saját értékeinket ismerni, és ha saját identitásunk tisztázott, akkor lehetünk kreatív nemzet. Amikor felkértek, hogy vállaljam ezt a szerepet, nem azért mondtam igent, hogy úgymond a britek (cenzúrázva) szopjam, hanem hogy hozzá tudjam adni a saját gondolataimat: hogy mindenki vállalja önmagát, és merjen kreatív lenni. A jó tendenciákat kell pakolni, a progresszivitás nevelés kérdése." Hozzátette, hogy ez nyilván nem a hetvenmillió forintos költségvetésből szervezett Nagy Britmánián fog múlni, mert ehhez például a kormánynak is hatékonyabban hozzá kéne járulnia. Kitért arra is, hogy felháborítónak tartja, hogy minket a gulyással, meg a jó nőkkel azonosítanak külföldön, és nem tesznek semmit az illetékesek az ellen, hogy ne kelljen szégyélni, hogy magyarok vagyunk. A programsorozat pedig az "egymást támogató kreatív energiák" találkozása miatt hasznos.

Új vagy nem új?


Chris Carter

A leginkább Mini-reklámként értelmezhető esemény programjaihoz készült promókiadványt egy messziről tündöklő kreatív elme, Bede Marci szövegei teszi még annál is humorosabbá. Például a dandy stílusban egy Mini Cooper mellett pózoló Fabricius és Patricia fellett a következő szöveg áll: "Well, William, annyira unom már a kis játékait! Piti kis játszmáitól migrénem lesz. A byroni spleen uralkodik rajtam, mikor lófejét nézem, William, de never mind, jöjjön fel egy ötórai teára hozzám Chelsea-be, és meglátjuk, talán valami izgalmassal múlathatjuk az időt a hálószobámban." Még csak nem is kertelnek.

Sajnálatos, hogy a brosúra száraz szövegében az subbacultchás übermegmondó Bede ezúttal nem tért ki arra, hogy a novemberben fellépő Badmarsh and Shri vagy éppen a nyitóbulin látott Chris Carter hány éve számít lejárt lemeznek, pedig azt szívesen olvastam volna. Ha tényleg a brit kultúrát akarták volna bemutatni, Dizzee Rascallal, Lady Sovereign-nel vagy teszem azt M.I.A.-val mindenki jobban járt volna, pedig ezt ő is nagyon jól tudja. Fabricius Gábor ezt a kérdést azzal magyarázta, hogy ő is ugyanúgy tudja, hogy ennél vannak újabb előadók is, de itt egy szélesebb réteget akartak megszólítani, és ahhoz képest viszont nem volt gagyi a felhozatal.

Ő a lemezlovas

Igaz, hogy az est fő attrakciója, Chris Carter és az általa felsőfokon művelt nu-school zenei stílus már nem egy mai találmány (annyira lejárt, hogy szerintem már három év múlva újból vissza is fog jönni), de ehhez képest viszonylag izgalmasra sikeredett a Nagy-Britmánia nyitóbulija. A Millennáris Fogadóban dübörgő breakbeat és vj bulit nem annyira a zene, hanem a társadalmi sokszínűség tette érdekessé. Sokan jöttek a nagy öreg partinemzedék képviselői közül, akiket kizárólag Chris Carter vonzott oda. Chris Carter valóban egy jó nevű DJ, rendszeres vendége a hazai buliknak, évekkel ezelőtt volt olyan, hogy szinte havonta eljött játszani. Állítólag szereti Magyarországot. Fabricius Gábor elmondta, hogy pont ez volna a Nagy Britmánia lényege, hogy egyfajta kulturális párbeszéd kezdődjön meg a két ország között, és a hazaiak önbizalmat merítsenek abból, hogy láthatóan szívesen jönnek el hozzánk ilyen nagynevű előadóművészek is. Önbizalommal telve pedig egyszer talán eljutunk odáig, hogy majd minket fognak utánozni a britek.

Tévé


Képek!

A tánctéren jobbra néztem, a fal mellett egy korosabb csöves nénit pillantottam meg, aki meglepően jól utánozta a partizók úgynevezett "exelgetős" táncát, majd balra pillantottam, ahol egy szintén csöves bácsi, aki melegedni tért be a Millennnárisba, rákattant az Addictive TV videojockeyzására, és ha már ott volt, jókedvűen szeletelt ő is. Legalább neki tetszett a nagynevű videoművészek produkciója, mert nekem például nem. Az Addictive TV a VJ-zés egyik korszakalkotó csapata, a régi Cinetrippeken még leesett tőlük az állam, de most valami bigbeat-szerű zenére pittyegtették a szerkezeteiket unott fejjel, és nem volt tőlük katarzisom.

Arra járt, lejárt

A brit mintára csak hajnal kettőig tartó buli csak éjfél körül indult be igazán. Ez azt jelentette, hogy az újgenerációs partizók, akiknek még a nu-school tényleg új, nagyra tárták a fülüket, megközelítették a hangfalat, és rutinbulizásba kezdtek.

Az arra járó britpopfrizurás britmánok azon sem csodálkoztak, ha elment mellettük egy nagydarab Vágvölgyi András, azon meg pláne nem, hogy Geszti Péter egy szépséges barna hajú nő fülébe sugdosott valamit (feltehetően őrületes szóvicceket), majd lelépett. A VIP-helyiségben, azaz a pultnál a megasztáros Palcsó Tamás élt szerelmi életet Tóth Gabival, Nagy Ervin filmszínész a kalapjához illő szadomazo bőrmaszkot viselő Lakatos Márk stylisttal nevetgélt. A Balázs-show-s Balázs nagy kegyesen hagyta magát lefotózni, hiába mondtuk, hogy honnan jöttünk, majd sokat beszélgetett Patríciával, akinek meg láthatóan sok jó barátja van. A VIP-helyiségben még nekem is megjött a kedvem a táncoláshoz, csak mikor lementem a tánctérre, érzékeltem, hogy nagyon torzítottak és recsegtek a hangfalak, így még régi kedvenc számaimra sem bírt beindulni a lábam.

Hajrá

Reméljük lesznek még izgalmas rendezvényei is a Nagy Brtimániának, és elismerem, hogy kulturális eseménysorozatot szervezni sem lehet olyan egyszerű, mint ahogy azt én gondolom, de már alig várom, hogy egyszer olyan helyre mehessek el, ahol nem lejárt szavatosságú termékekkel gurigáznak majd. Addig se feszengek, kibírom valahogy.