Judit
3 °C
6 °C

Mácsai Pál és a drót nélküli antifasiszták

2005.11.18. 13:00
Kapcsolódó cikkek (1)
Biokoncert, antifasiszta dalok erősítő és énekesek nélkül. Már csak Mácsai hiányzott. Egy alkalmazkodó és egy kiábrándult Chumbawamba-fan riportja a csütörtök esti PeCsában rendezett Chumbawamba-koncertről.
Unplugged: vagyis nincs erősítő, szintetizátor helyett harmónika, és persze gitár. Elvárásaink az akusztikus beharangozással a Pa-Dö-Dö-unplugged óta minimálisra csökkentek. Tavaly pedig már úgyis írtunk a Chumbawambáról Barbival, most minek. De a rovatvezető annyit mondott, hogy menjünk csak, biztos érdekes lesz, figyeljük a látványvilágot.

Chumbawamba
Színpadon a Chumbawamba
Klikk a képre!
A PeCsa aulájában a Volt fesztiválos hangulat miatt egy pillanatig azt gondoltam, hogy az első sorban fogunk csápolni tinik mellett. Ehelyett harminc-ötvenesek között ültem le a sorba kipakolt székeken (talán a 6500 forintos jegyár miatt), és miután decensen elkezdődött a koncert, körülöttem illedelmesen kezdtek mozogni ritmusra a fejek, és az első szám végén olyan szolidan tapsoltak, hogy az egyik énekes, a women'secret-felsős Jude Abott megjegyezte: "Nyugodtan tomboljanak, ha van kedvük". De az később sem volt.

Mielőtt a látványvilágra térnék, pontosítanám a Chumbawamba-unplugged fogalmát, jelentése: a fő énekesek nélkül. A nyolctagú zenekarból csak öten jöttek el: nincs itt Alice, a "legmarkánsabb arc" Dunsten és az együttes vezetője, a higanymozgású, eszelős tekintetű Danbert is hiányzik, aki a tavalyi Szigeten még a vörös téglafalnak és pacának is beöltözött tíz perc alatt.

Megjött Barbi

De szerencsére nagy esemény is történt a kis koncerten: két széksor között Piroska-ruhában beviharzott a nézőtérre szerzőtársam, Barbi. Miközben hevesen integetett nekem, végigvonult a színpad előtt, majd leült mellém. Egy bajszos, hagymaszagú pasi káromkodva vette ki alóla a kabátját, többen döbbenten nézték. "Nem szeretek totojázni" - szólt oda Barbi. És az együttes belekezdett a következő (harmadik) számba.

Chumbawamba
Ő nem Dunsten
Klikk a képre!
"Utoljára egy évvel ezelőtt Berlinben láttam a Chumbawambát, ahol egy olasz anarchista lánnyal a második sorban lemulattuk a zömében antifa beállítottságú német közönséget. Dunsten az egyik szám alatt váratlanul kinyújtotta a kezét és az arcomba nyomta a mikrofonját. Döbbenetemben beleénekeltem" - nosztalgiázott Barbi. Nyugodtan beszélgethettünk, a vasárnapi dalárdára emlékeztető á capella koncert háttérzeneként hallatszott a harmadik sorból is. Aztán két szám után a mostani fellépés decensebb tempójába beilleszkedve Barbi itt is megpróbálta jól érezni magát: "Az a jó, hogy nincs körülöttünk hangzavar és tolongás, lehet gondolkodni."

Miközben játszottak az új lemezről és régi átdolgozott angol számokat valamint egy-két klasszikus saját számot is, mint az 1998-as slágerré vált Timebombot vagy a Give the Anarchist a Cigarette-et, mi a látványt kezdtük el közösen figyelni. A konfekcióruhás énekeseket: vasalt nadrág, kordbársony mellett egy szemüveg, egy harmónika és egy gitár. (Az olasz Bella Ciao anarchista dal volt az egyetlen, ahol egyszerre négy hangszerre bővült a repertoár.) Később a reflektorral bevilágított hátteret képzeltük tovább: pulóver kötésmintája, rózsaablakon mászó giliszta. A színek pedig: zöld, kék, lila, narancssárga, de vörös sosahasem.

'És a következő antifasiszta dal...'

Chumbawamba
A háttér itt sem vörös
Klikk a képre!
A Chumbawambában Barbi szerint az a jó, hogy egyrészt nem felejt ("Margaret Thatcher is a very very bad women") és minden második számát egy legalább háromszáz éves sötét és igazságtalan esemény emlékének szenteli. Ezen kívül a világon szinte minden ellen tiltakozik, melyben természetesen a nácik járnak élen ("I will never rest again until every nazi dies").

Viszont ez már a tegnapi közönségnek is sok volt, akik között feltűnt Fiala János és a budapesti éjszaka más ballib arcai. A végére olyan lett a hangulat, mint egy unalmasabb Villon-esten, ahol Mácsai Pál adja elő gitárral az Apró képek balladáját a szegénységről. A hatodik antifasiszta dal pedig már a nézőkből is komoly röhögést váltott ki.

Interjú

A koncert után egy hangfal mellett a zenekar egyik tagjával, Jude-dal és egy tréfás kedvű maradék férfitaggal beszéltünk (később tudtuk meg, hogy Neil Ferguson a neve), miközben sírásókra emlékeztető műszakisok pakolták szét a felszerelést.

Index: Hol a többi tag?
Neil: Mindnyájan korházban vannak, mert összeverekedtek egy kicsit.
Jude: A nemrég véget ért németországi turnét is ebben az ötös felállásban nyomtuk végig, mert a többiek mással vannak elfoglalva: Dumbert és Alice különféle dolgokat írnak, Dunsten két kicsi gyermekét neveli, Harry pedig DJ-skedik.
Index: Megszűnik a zenekar?
Jude: Decemberben leülünk újratárgyalni a dolgokat. De nem tartom valószínűnek, hogy felbomlik a Chumbawamba.

Sztorivonalon még annyival lettünk gazdagabbak, hogy a Chumbawamba Magyarországon először a Fekete Lyukban koncertezett, amiről nem sokkal előtte épp a BBC készített kellően horrorisztikus dokumentumfilmet. A Chumbawamba is meg volt egy kicsit ijedve, főleg mert az a zenekar, akivel együtt léptek fel, erősen szuicid jegyeket mutatott.

A koncert végén kihallgattuk, ahogy egy negyvenes nő barátnőjének azt mondja, hogy "a koncert olyan, olyan, olyan jó volt, vagyis olyan bio".