Egy igazi kortárs popkulturális művet láthatott tegnap, aki be merte vállalni az 56 csepp vér című maratoni rockmusicalt. Nem mondom, hogy tetszett, mert nem tetszett. A szerzők szándéka az volt a művel, hogy a mai fiatalok számára átélhetővé tegyék a szerelem, a kötelesség, a becsület és a hazaszeretet egymásnak feszülő érzelmeit, és így állítsanak emléket az '56-os forradalom hőseinek. Horváth Péter, író-rendező musicalje mindezt egy egyszerű húzással próbálta elérni: a Shakespeare-féle Rómeó és Júlia-történetet áthelyezte 1956. októberére, és belerakta Palcsó Tamást. A csütörtöki ősbemutató egyben az 56 csepp vér című rockmusicalfilm forgatása is volt, tizenhat kamerás stáb rögzítette a 2400 négyzetméteres színpadon zajló színes eseményeket.
Két sajtójeggyel érkeztem az ősbemutatóra egyedül, mert senkit nem bírtam rávenni, hogy megnézze velem az 56 csepp vért. Már a bejáratnál jegyüzérekbe ütköztem, egyikük türelmetlenül kiabált, hogy "mi van, itt mindenkinek ingyenjegye van?!" - nem ment az üzlet. Mikor mondtam, hogy nekem is van egy eladó, gúnyosan közölte, hogy akkor kapjam be, és nézzem meg a darabot az eladó jegyemmel együtt. Az üzérek a kezdésre egészen a bejáratig merészkedtek, mint amikor a róka beoson a spájzba, mert egy jegyet sem tudtak eladni kijjebb, ahol biztonságosabb.
Magamtól nem gondoltam volna, hogy a szereplők rokonain kívül bárki eljön majd megnézni ezt a darabot, mert naivan megfeledkeztem a Megasztár-rajongókról. A sportaréna állóhelyeit színpaddá alakították, így csak az ülőhelyekre adtak jegyet, annak több mint háromnegyede betelt. A nézők nagy része húsz-harminc közti, normálisnak tűnő magyar ember volt, többségük elegáns ruhában, szépen kifésülve, mintha színházba jöttek volna.
"Ismerőssel" összesen hárommal találkoztam. Elsőként Schmuck Andort láttam meg, úriasan szivarkázott. Rá akartam gyújtani, de nem volt tüzem, ezért odamentem hozzá, cigi égett a kezében. Kértem tőle tüzet, mire azt válaszolta, ő sajnos nem dohányzik. Hittem neki. Hiába láttam a kezében a szivarkát. A másik ismerős arc Szigeti Ferenc, Karthágó volt, ő a folyosón haladt el. A harmadik távoli ismerősöm pedig a farmerjába betűrt, fekete garbót viselő Rogán Antal. Rogánt a szünetben a büfé előtt, büszkén feszített barátnője oldalán, magabiztos kisugárzása a fiatal Clint Eastwoodot juttatta eszembe.
Az itthon szenzációnak számító méretű színpaddal - a díszletek nélkül gördeszkapályának nézett ki - az volt a bajom, hogy minden olyan messze volt, hogy a szereplőket pár centisnek láttam. Szabad szemmel Palcsó Tamás feje tűhegynyinek, a kivetítőkön maximum gyűszűnyinek látszott. A sok szereplővel, és a nagy alapterülettel akarták a monumentalitás látszatát kelteni, de ebből csak a távolságot érzékeltem. Ha kevesebben lettek volna az előadók, sokkal kisebb helyen elfértek volna, és nekem nem kellett volna végig a lornyonomat tartani.
Fél órát csúszott a kezdés, ekkorra a nézők már annyira izgalomba jöttek, hogy a legelsőként bejátszott Pepsi Maxx reklámot megtapsolták. Wow, nincs benne cukor, yeah! - hallottam valahonnan. Ebből sejtettem, hogy bármilyen lesz az 56 csepp, tetszeni fog nekik. A reklám után ötvenes évek magyar híradóit adták kivetítőről. Először idilli képsorokat ("2000 sporthorgász vetette vízbe kukacait", "Rozgonyi Béla, gyári munkás kétkilós marénával nyert" "hat év után újra világelső a magyar vízilabda válogatott", "a körúton már lehet kapni franciasalátát", stb.), majd hirtelen váltás, felerősödő klasszikus zene, elszoruló szív, és jöttek a felvonulók. Rajk László temetésén Apró Antal beszélt: "Az igazságtalanság országunkat és egész Európát sújtotta." Recsegő hangszóróból követelték a szovjet csapatok azonnali kivonulását. A képsorokon forradalmárok vágták ki a magyar zászlóból a címert. Aztán a bemondták a hangosba, hogy tévéfelvétel lesz, ezért kérik, ne használjunk "fényforrás tárgyát képező eszközöket". Itt kizökkentem a megemlékezésből.
Enyhe tűzijáték után, felkapcsoltak egy nagy neon vöröscsillagot, aztán bejött Lőrinc pap, és felgyújtotta a padlót a színpad közepén. A tűz körül pár siheder hip-hop sámántáncot járt, az élő zenekar szintialapokon nyugvó zenét játszott. Motorosok lepték el a teret, középen verekedés kezdődött, a szintizenét géppuskaropogás törte meg.
"Sto tü gyélájes?" - szólalt meg egy szovjet tiszt, aztán fejbelőtt valakit. Közben a háttérben vidáman dzsájvoltak a musicaltáncosok. Ekkor jött Palcsó Tamás, és ujjat húzott az ÁVÓ-val. Később Lőrinc pap rákérdezett: "Robi, miért húztál ujjat az ÁVÓ-val?" "Véletlenül" - mondta erre naivan csillogó szemmel.
A sztori szerint 1956. október 23-ára nagyszabású születésnapi bulit szervezett a magas rangú szovjet katona tizenhat évessé cseperedő lányának, Júliának. A buliról a budapesti vagány srácok értesültek, és kitalálták, Shakespeare korabeli jelmezekben elmennek ők is. Innentől vált világossá, hogy lesz a Rómeó és Júlia összekapcsolva '56-tal. Lőrinc pap előre figyelmeztetett mindenkit, hogy nem jó ötlet októberben bálozni, holott a jelmezbálos jelenet volt az egyik kedvencem. Volt zsiráf, disznó, oroszlán, macska, Eiffel-torony, Pisai ferdetorony, de a csúcs a Szabadság téri szovjet emlékműbe öltözött statiszta, akit egy segítőnek kellett letámogatni a színpadról, annyira keményen be volt betonozva. A fergeteges csacsacsázást és tobzódást a narrátor hangja szakította félbe: Pesten a tüntetők közé lőttek.
Kiskorú gyereküket egyedül ne engedjék el a darabra! Nem tudom jól értettem-e, de mintha a bálozók azt kiabálták volna, hogy "nagy dudákat, szűk punát!", illetve elhangzott az Üllői úti fuck szóvicc is. Meg hogy "héjj mambó, lecsúszik a bugyi meg a melltartó". Hiába az ötvenes évekbe helyezett történet, a darab nyelvezete engem is megbotránkoztatott. Palcsó Tamás Rómeó-jelmezben készült élete első szexuális élményére Júliával, amikor valaki azt mondta neki: "apád agyonvág, ha megtudja, hogy pont ezzel a muffal...". Az író biztos tudja, hogy beszéltek '56-ban, de én szerettem volna azt hinni, hogy nem pont olyan seggfejül, ahogy most.
Az ötvenhatos erkélyjelenet közben valakit elvitt az ÁVÓ, de utána jöhetett a szexjelenet. Palcsó gyengéden bontogatta Nika ruháját, aztán lefeküdtek középen egy emelvényre. Kigördítették őket, jöttek a zászlós tüntetők, azt énekelték, "elég-elég-elég-elég, ebből elég!", aztán levonultak. Szívemből daloltak, én eddigre már nagyon szenvedtem. Felkapcsolták a villanyt, tapsoltam, készültem haza. Kint kellett rádöbbennem, hogy másfél óra műsorozás után csak félidő van.
A második részben még több csinnadratta, még több musicalbetét, még több pirotechnika, még több zászló, motor helyett tank és harckocsi jött. Egyre sűrűsödtek a finálégyanús jelenetek, de csak nem akart vége lenni. Üdítően hatott a jelenet, amiben Puskás Péter, megasztár egy focilabdával jött be, a zene leállt, egy kanna volt az egyetlen hangszer, és előadták a 6:3-mas hiphop jammet. Puskás reppelt (vagy valami olyasmi), a többi srác pedig ismételgette a Wembleyben győzedelmeskedő nemzeti tizenegy játékosainak nevét: Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II., Kocsis, Hidekuti, Puskás, Czibor. Ez adta a ritmust. Zene füleimnek.
Az 56 csepp vér zeneszerzője, az omegás Mihály Tamás rengeteg zenei betétet írt az 56 csepp vérbe. Elképesztő stíluskavalkádot hozott össze: pop-jazz, pop-rock, latin-pop, pop-musical, rockopera és Omega stílusú számok. Két slágergyanús dalt fedeztem fel, az egyik a romantikus Robi és Juli duett, a másik a "Maradj tiszta, hűséges és bátor, ne fordulj el szülőhazádtól" volt.
A második felvonásból említésre méltó Keresztes Ildikó feminista blues-jelenete a szöveg miatt. "A férfi mind gyerek, ó-u-ó, átkozott egy élet ez", "a nők újraépítik, mit lerontanak a férfiak" - dalolta Deák Billt megszégyenítő hangján. Ekkorra már Mercutiót lelőtték, Júlia bátyja is halott volt.
Rég elvesztettem időérzékem, mikor Júlia apja gyalog elindult Moszkvába. Közben a Fekete tél című dalt énekelte. "Fekete erdő, fekete sors, tombol a fekete vas...a szívem is fekete már". A házasságkötési jelenetnél már nagyon reménykedtem, hogy itt lesznek öngyilkosok. De nem keserű pirula jött, hanem oroszok. És még több musicalbetét. "Elmúlt az ártatlansááááág. Ugye élni fogunk?!" - dalolta Nika.
Palcsó kezében már állt a zászló, aztán meglengette, de ettől sem lett vége. Bejött egy tank, szétlőtt mindent, megszólalt az összes puska, felgyulladt az egész színpad. Az előadás nem hagyta magát szétlőni se. Még mindig nem volt katarzisom. Tovább próbálkoztak: bevonult az összes szereplő, a fele Micheal Jackson Thrillerének stílusában táncolt, a másik fele riverdance-elt, hátul magyar zászlókat lengettek. Nagy nehezen egy énekes kimondta a végszót: "Ne hagyjuk, hogy patkány tépje májunk! Rohadjon, vesszen!" - kiáltotta. Remélem jól értettem. A zene begyorsult, majd lelassult, tu-tu-tu-tú. Függöny.
Már több mint három órája ültem a lehajtható székemben, ettől katatóniás állapotba kerültem, onnan figyeltem, ki mekkora tapsot kap. Miller kétszer akkorát kapott, mint Palcsó és Nika együtt, Kaszás Attila, pedig mindhármuknál nagyobbat. A tapsviharban Kaszás elüvöltötte magát, hogy "Isten jókedvében reményt ád!" - na ettől végre kiborsózott a hátam. Kaszás Attila egy zseni.
Két tanulságot vontam le. 1: Nincs kiút. 2. 2056-ban szerzek pénzt, és megrendezem a Balos Rómeó és Jobbos Júlia című történelmi musicalemet.
Az 56 csepp vér következő előadása október 22-én lesz a Papp László Budapest Sportarénában, de a projekt nem merül ki ennyiben: audio CD-t, DVD-t, tévéfilmet készítenek belőle, illetve tervezik, hogy országszerte turnéznak a kicsinyített színpadi változattal.Robit (azaz Rómeót) a kölyökképű Palcsó Tamás, a legutóbbi Megasztár Bravo Otto-díjas második helyezettje alakítja, a darabban musicalszínészként debütál. Julit (Júliát) Veres Mónika játssza, akit 1999-ben a Lolita-kedvelő célcsoportot megcélozva, Nika néven futtattak be. Nika tizennégy évesen a Papa ne félts! című slágerrel lett híres, és már ilyen fiatalon haknizott. Nika most huszonegy, és a közhiedelemmel ellentétben nem tűnt el, hanem a Magyar Zene- és Táncművészetek Szakszervezetének Kőbányai Stúdió Szakiskolájának harmadéves hallgatójává alakult. Emellett a Babos Project Specialban énekel. Már nem olyan szexi, mint tizennégy évesen, de szép lány, a hangja pedig sokat fejlődött. A musicalt a Babos Project vezetője, Babos Gyula hangszrelte.
Kaszás Attila, a legtöbbet szereplő Lőrinc papot (magyarul Tiszi) alakítja, Mercutiót (magyarul Medve Laci) pedig a mai magyar női bugyik benedvesítője, Miller Zoltán, a Madách Színház tagja. A vécében tudtam meg, hogy sok hölgy miatta jött el megnézni az előadást. Miller Zoltán édesapja, Miller Lajos, az Operaház tagja tűnik fel ötvenhatos Lear királyként. Lear "szállásadónőjének" szerepében Keresztes Ildikó ad elő egy feminista blues számot. A Herceget (magyarul szovjet őrmester) a Bárka Színház tagja, Seress Zoltán játssza. Egy másik Megasztáros vendégszereplő, Puskás Péter pedig Genya szerepét kapta. A negyven főbb szereplőn kívül a monumentális alkotásban szerepel még 30 nagy és 10 kis táncos, 6 kaszkadőr és 50 statiszta.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
