Isten laboratóriumi körülmények között

2004.10.04. 09:57
Jonathon Keatsnek ötleteivel valahogy rendszeresen sikerül bekerülnie a világsajtóba, ami nem kis teljesítmény, ha az ember konceptuális művész. 2002-ben aláírásokat gyűjtött, hogy Berkeley városa iktassa törvénybe az önazonosság arisztotelészi törvényét (A=A), hogy legyen egy, mely megsérthetetlen. Tavaly 740 dollárt keresett a neuronjaira kötött határidős kontraktusokkal. Idén pedig istent tenyésztett petricsészében, hogy véget vessen a tudomány és a vallás évszázados, gyakran erőszakos konfliktusának.
Jonathon Keats San Franciscó-i konceptuális művészt, az Isteni Taxonómia Nemzetközi Szövetségének alapítóját, az utóbbi időben leginkább az a kérdés gyötörte, hová is tegyük istent a filogenetikai fán?

Ha az evolúciós elmélet helyes, akkor isten genetikai állománya leginkább a földi élet első formáira hasonlíthat, gondolta a művész, ha viszont a teremtéselmélet híveinek van igazuk, az isteni DNS annak az életformának az örökítőanyagára emlékeztet, amelyet saját hasonlítosságra teremtett.

A nagy kérdés tehát a következő: isten a kék-zöld mikroalgára (cyanobacterium Fremyella diplosion), az első ismert organizmusra, vagy inkább a filogenetikai térképen az emberrel azonos ágon található gyümölcslégyre (Drosophila species) hasonlít jobban?

Diveneus deus

Keats nagyvonalúan feltételezte, isten eléggé egyedülálló lehet ahhoz, hogy saját kategóriát követelhessen magának, ezért a Bacteria (sejtmag nélküli baktériumok), az Archaea (ősbaktériumok) és az Eucarya (sejtmagvas élőlények) mellett bevezette a Divinea kategóriát.

Ez éppúgy magában foglalja a pogány és a hindu istenek, mint a monoteista vallások isteneit, melyeket a Diveneus deus terminussal Keats külön is megtisztelt.

A kérdés most már csak az, a törzsfa új, negyedik ága melyik korábban ismert ág közelében legyen.

Mivel a művész hosszas keresgélés után sem talált olyan egyetemet, kutatóintézetet, ahol meglenne isten DNS-e, úgy döntött a" folyamatos in vitro evolúció" módszerével, a "darwini természetes kiválasztódás felgyorsított formájával" genetikailag létrehoz egyet.

Be is szerzett hozzá egy csomó petricsészét és üvegedényt, megfelelő mennyiségű mikroalgát és jó sok gyümölcslegyet.

A Kyrie Eleison a legjobb

De melyek azok a laboratóriumi körülmények, melyek megfelelőek az isteni adaptációnak? Mózes, Jézus és Mohamed beszámolóira támaszkodva a művész feltételezte, az ima az egyik ilyen feltétel, majd elkészítette a zsidó Shema, a muszlim Allah Akbar és a keresztény Kyrie Eleison végtelenített MP3 felvételét, és feltette azt a kérdést, vajon melyik ima a leghatékonyabb a mutáció szempontjából.

A kérdés megválaszolására Keats hét nap és hét éjszaka játszotta folyamatosan a gyümölcslegyeknek a három imát. A kontrolcsoport rádiót hallgatott.

A zsidó származású konceptuális művész úgy találta, a Kyrie Eleison hatására a gyümölcslegyek a kontrolcsoporthoz viszonyítva statisztikailag szignifikánsan gyorsabban szaporodtak.

Kvantifikálható mindenüttl evés

"Úgy tűnik, a gyümölcslegyek véletlen mutációval istenszerűbbé lettek, képessé váltak az ima istenséggé alakítására" - magyarázta az eredményt kissé talán túl filozofikusan a Wired újságírójának.

Ugyanez áltudományos argóban így hangzik: mivel isten tulajdonságai közül a mindenütt való jelenlét a leginkább kvantifikálható, az abnormális populációnövekedésből az istenszerűség növekedésére lehet következtetni.

Keats ugyanerre az eredményre jutott a mikroalgákkal is. De sajnos nem folyadékban tenyészette őket, amikor is mikroszkóp alatt megszámolhatta volna őket, és az eredményt összevethette volna a gyümölcslegyek szaporulatával. A tudományosság érdekében tehát szeptember 29-én a San Francisco-i Modernizmus Galériában megismételték a kísérletet. Egyben aki akart, beléphetett az Isteni Taxonómia Nemzetközi Szövetségébe pártoló tagként 5, teljes jogú tagként 40 dollárért. (Az utóbbiért persze jár egy évkönyv is.)