Árpád
-1 °C
9 °C

Diszkriminálja a magyarokat a világ vezető zeneműkiadója?

2006.10.13. 11:15
Nyílt levelet írt a Londonban dolgozó Rémember zenekar az EMI Zeneműkiadónak, melyben azt kifogásolják, hogy a világcég látványosan elhanyagolja magyar művészeit, és a nyugati szerzemények magyarországi importját támogatja a magyar szerzemények exportjával szemben.

Nyílt levélben fordult a Népszabadság Online-ban az EMI zeneműkiadóhoz a másfél éve Nagy-Britanniába költözött Rémember zenekar "a cég weblapjain található visszásságok" témakörében. A zenekar tagjai leginkább azt kifogásolják, hogy a magyar zenekarok - köztük természetesen ők is - alul vannak reprezentálva, illetve jóformán nem is szerepelnek az EMI Publishing nemzetközi honlapján:


Művészeink az EMI-nál

"Három hete vettük észre, hogy az országonkénti, ABC-rendben listázott “Artists” felsorolásból töröltétek a Rémember zenekart, több tucat magyar kollegánkkal együtt (csak ketten maradtak). A korábban ugyanitt szereplő magyar “news” rovatot is megszüntettétek. Megfigyeléseink szerint csak a “Hungary” részben történt ilyen változás" - írják. (A honlapon most valóban csak a Sterbinszky & Tranzident formáció, illetve a Karaván zenekar szerepel.)

Diszkriminációszag

Kifogásolják azt is, hogy a dalkeresőben, melyben filmekhez, zenékhez stb. válogathatnak zenéket a felhasználók, nem szerepelnek a műveik, illetve hogy a keresőben Magyarország csak felhasználási területként választható, míg a nyugati országok a "Származási ország" menüben is fel vannak sorolva. "Tehát csak azt segíti a hivatalos dalkereső, hogy Magyarországon nyugati szerzemények szerepeljenek, de azt nem, hogy magyar szerzemények bárhol is fel legyenek használva" - írják.

A zenekar kifogásolja, hogy a keresőben az "angliai szerzők dalai például mind ott vannak, kicsiktől a nagyokig. A magyarok viszont mind hiányoznak, ami szerintünk semmi módon nem indokolható - írják. - Bocsánat, de ez diszkriminációszagú."

A zeneműkiadó magyar honlapjával - az "avítt" dizájnon túl - Rémemberéknek az a problémájuk, hogy úgymond "ritkán frissül", például az aktuális hírek között a legújabb egy 2001-es hír arról, hogy Ganxta Zolee az EMI-hoz szerződött. A zenekar mindezek miatt magyarázatot kér arra, hogy az EMI-nál levő műveiket, illetve a zenekart miért ilyen gyenge hatásfokon jelenítik meg, és az adatbázisban miért éri őket "negatív megkülönböztetés" a máshonnan származó szerzőkhöz képest.

Egyenlő bánásmód

"Nehéz egy kelet-európai zenekarnak Nyugaton boldogulni, sokkal több munka, így különösen rosszul esik, ha nem érezzük azt a segítséget, amit szerintünk egy kiadónak meg kellene adnia a művészeinek - kommentálta a levelet Szabó "Vasaló" Áron dobos, de konkrét vádaskodásokba nem szeretett volna belemenni. - A kiadó honlapja viszont kézzelfogható dolog, ami nagyon jól tükrözi az EMI velünk és más magyar zenekarokkal kapcsolatos hozzáállását, ezért írtunk csak a honlap visszásságairól a nyílt levélben."


Rémember

A zenekar 15-20 szerzeményének jogaival rendelkezik egyébként az EMI, szerződésük a jogvédelem idejére szól, mondta Szabó Áron (ez azt jelenti, hogy - a szerzői jogi törvény 31. paragrafusa szerint - a szerzők életében és az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő hetven éven át az EMI-é minden jog). A zenész elmondta: azért is döntöttek amellett, hogy nyílt levelet tesznek közzé, mert úgy gondolják, "az EU-csatlakozás után két és fél évvel már ébredezni kéne. Meg kell érteni, hogy az egyenlő bánásmód most már kijár, de ezt nem fogják utánunk dobni, mi legalábbis így tapasztaljuk. A játéktér adott, de el kell kezdeni gólra játszani, nem pedig továbbra is behúzódni a 16-os mögé." A hasonló visszásságok miatt egyébként az újabb dalok jogait már nem adták az EMI-nak, mondta Szabó Áron.

György Péter, az EMI Zeneműkiadó igazgatója a kritikákból sok mindent jogosnak tart, bár sajnálja, hogy minderről a sajtóból kell értesülnie. A művészek eltűnésének oka, hogy a nemzetközi szájton a felsorolásból az oldal frissítése folyamán minden – nemcsak magyar – biográfia nélküli linket ideiglenesen töröltek, magyarázta az igazgató, az új állomány feltöltését év végéig szeretnék elvégezni.

A kifogásolt magyar honlap 2001-ben készült, mondta az igazgató, amikor még nem létezett a közös nemzetközi szájt. Az oldal elsősorban felhasználóknak szól, jogosítással és hasonlókkal kapcsolatos dokumentumok találhatók rajta, ezeket pedig nem kell frissíteni, így az oldal is az akkori állapotokat tükrözi, tette hozzá. Tervben volt egy művészekről szóló magyar oldal is, időközben azonban elindult a nemzetközi szájt. A kritika nyomán a korábban ideiglenesen kihelyezett, de a jövőben használni nem tervezett részeket a cég már törölte. A Rémember esetében különben is csak az első, 2001-ben kiadott lemez jogaival rendelkeznek, amely szintén felkerül majd, de nyilván nem ilyen régi kiadványokkal kezdik, tette hozzá György Péter.

Zeneműkiadó és lemezkiadó

Sokan összetévesztik a zeneipar ezen két szereplőjét, pedig alapvetően eltérő tevékenységet folytatnak. A lemezkiadó hangfelvételek gyártásával és forgalmazásával foglalkozik; ennek során a felvételen közreműködő előadókkal (zenészekkel, énekesekkel) közvetlen szerződést köt, a felhasznált zeneművek szerzői részére pedig az Artisjuson keresztül fizet jogdíjat. A zeneműkiadó (music publisher) ezzel szemben a szerzővel köt szerződést. Eleinte ebben a szerződésben a zeneműkiadók a művek kottán történő kiadását vállalták, mára ezeknek a szerződéseknek szokásosan két tárgya lehet:

1.) A szerző átadhatja azon jogait a zeneműkiadónak, amelyeknél nem az Artisjustól kap jogdíjat, hanem maga adna rájuk engedélyt. A zeneműkiadó ezeket a jogokat üzletszerűen fogja gyakorolni, és a befolyt bevételből a szerzőnek a megállapodás szerint díjat fizet. Általában a következő felhasználások tartoznak ide: zenei átdolgozások, idegen nyelvre fordítás, megfilmesítés, színpadra állítás és kottakiadás. (Itt tehát a zeneműkiadó fizet a szerzőnek jogdíjat az általa végzett vagy általa engedélyezett felhasználások után.

2.) A zeneműkiadó vállalja, hogy népszerűsíti, promótálja a szerzőt üzleti kapcsolatai révén. A szerző ezért cserébe lemondhat az Artisjustól járó jogdíjainak egy részéről a zeneműkiadó javára. A lemondás mértékében a felek szabadon állapodnak meg, magyarországi jogdíjak esetén azonban az Artisjus a szerző védelme érdekében legfeljebb a jogdíjak 1/3-áról való lemondást fogad el. (Itt tehát tulajdonképpen a szerző fizet a zeneműkiadónak a promócióért.)

Forrás: Artisjus