Zazie hány a Moszkva téren

"Na és milyen az új Emil Rulez?" - kérdezi a gazdaságrovat ifjú oszlopa. "Hát ezen is ugyanazt az egy számukat játsszák." "Oké, de az legalább egy jó szám." Na most ebben, az előző lemez ismeretében én nem voltam száz százalékig biztos (bár a turistás dal nem volt rossz), de folyamatos lejátszásra állítottam az autó cédéjét, és hosszabb benttartózkodásra készítettem föl a Zanga!Zanga! című lemezt.

Több tapasztalattal gazdagodhattam ennek köszönhetően, az első az, hogy a Thököly úti dugóba beragadva az album teljesen új oldalát mutatja, persze ebben a helyzetben praktikusan a Nyugalom és harmónia című relaxációs lemeztől is lövöldözni tudna bárki (attól csak igazán), szóval ez nem számít. A második, hogy az album még véletlenül sem harsányan (többször kell meghallgatni, hogy az ember rákapjon), de azért nagyon magabiztosan (tudja magáról, hogy jó) rendben van.

Hangszerbuzik

Verasztó Gyula, az egyik alapító tavasszal kilépett a zenakarból, így a borítón most már csak ketten vannak, Hajós András (zene) és Hegyi György (szöveg), de a belső borítón szerepel az új dobos, Kisvári Ferenc, Warnusz Zsuska zongorista-énekesnő és Gereben Zita énekesnő, illetve Fekete-Kovács Kornél fúvós és Bruzsa 'Bab' Gábor gitáros.

A hangzás a megszokott aprólékos pöcsölés nyomait viseli, ezt én nem szoktam szeretni, mert a végeredmény általában valami steril izé, de itt legalább hallani, ahogy a gitár nyakán csúszik a kéz, van a szövegben is rontás (persze nyilván direkt), úgyhogy az összhatás inkább az igényes jelzővel írható le, ami kellemetlen konnotációi ellenére ("Milyen zenét szeretsz?" "Az igényest. Hey, wait a minute. Aren't you [lövések]"), szóval ezek ellenére passzol is egy hangszerbuzi zenekarhoz.

Konzervatív

A lemez szerencsére sokkal konzervatívabb, mint az előző, egy raggaszerű ének van benne, meg egy rapnek nevezett énekbeszédes rész, a többi az a dzsesszes-bossanovás valami, amivel kezdtek annó, és ez talán jobban is áll nekik. A két újra felvett, átdolgozott számon is finomítottak, az M323 egyenesen a capella változatban került a cédére. A refrénekre elég erősen rámentek, remekül sikerült darab például a mobiltelefonoknak életünkre gyakorolt hatásainak árny-, valamint kellemes oldalait bemutató Türűrüpp refrénje, és sokkal hangsúlyosabb a női ének is, ami nem baj, sőt.

Olyannyira hangsúlyos, hogy megesett, hogy valaki kocsiba beülve úgy nézett rám, mintha akkor jelentettem volna be, hogy a szomszéd Feri bácsi, akinek két éve egyik napról a másikra nyoma veszett, a hátsó kertben van elhantolva, a ribizli alatt: "Te Jazz+Azt hallgatsz?" A kínos magyarázkodástól Hajós András mentett meg, aki közben szerencsére elkezdett énekelni. Mindehhez hozzá kell tenni persze, hogy a Jazz+Azban a női énekkel semmi baj nem volt, csak ne beszélt volna közbe az az ember.

A szokásos

Persze rögtön a címadó, Magyar népmesék-furulyával súlyosbított dal refrénjét félreértettem, merthogy a szám arról szól, hogy a piaci siker érdekében egyszerűsíteni kell a dalokat, de az ugye a zanza, szerencsére a világháló segítségével (az Emil Rulez nagy világhálós zenekar, hozzájuk fűződik például az egyik kellemetlen internetes élményem a kilencvenes évek közepéről, a világhálós internettel való ismerkedésem idejéből, a másik pedig egy Amerikában élő auralátóhoz, akibe az irc-n futottam bele), szóval a honlapon máris megjelent lemez-faq-ból megtudható, hogy a "szó a fémhúros akusztikus gitár hangját utánozza; ilyen a hangja, amikor például a Börtön ablakába című slágert játsszák rajta".

Szerintünk azt nejlonhúroson kell játszani, így Trang-trang lenne az adekvát cím, de ezen ne akadjuk fenn, helyette nyerjünk bepillantást Hegyi György látomásos költészetébe: "A tábor repül, és pörögve halad / Lenn egy birka a horgonyba akad / De Emil cipője alól a halak / lesik a fényt, ahogy a vízen szalad." Továbbá mikrotörténetek a középosztály mindennapjairól: vízenjárás, nő, lemezmásolás, öngyilkosság, a Moszkva téren hányó Zazie, szóval a szokásos, plusz egy megható eset mágussal és nejlonszatyorral.

A zenekar sokat vár ettől az anyagtól, a rajongók tutira elégedettek is lehetnek vele, de bármilyen stílusban ritka az olyan lemez, amin ekkora százalékban vannak a slágerképes számok. (Összesen egy ilyet tudunk mondani az elmúlt évek magyar terméséből.) Tippünk a már említett Türűrüpp, a Camp és a címadó dal, a Zanga!Zanga!.

Emil Rulez: Zanga!Zanga!
Twelvetones Records, 2005.
2599 forint, a zenekarnál