Natália
-3 °C
7 °C

Mediterrán romantika és fenékriszálás

2006.04.23. 11:24
Kicsin múlt, hogy nem bugyogtak ki az érzelmek szombat este a Budapest Sportaréna eresztékein, Eros Ramazzotti fellépésén jó háromnegyed ház ringott a romantikus olasz melódiákra.

A magyar nép viszonya Olaszországhoz sokrétű: vannak ugye, akik leginkább a bőrkabát-bőrcipő viszonylatban élik meg, mások eredetiben élvezik Pirandellót, és a kettő között ott van a foci, Bud Spencer, az autók (ötszázastól a Maseratiig), a Sóhajok hídja, illetve a két nép közötti speciális közösségformáló erőként bujálkodó Staller Ilona. Eros Ramazzottit eddig soha nem próbáltuk elhelyezni ebben a mátrixban, pedig el kell, ha azt nézzük, hogy szombaton több ezren énekelték vele a melodikus olasz sorokat.


Tekintse meg képeinket!

Hét közepén még azt rebesgették, hogy nem nagyon fogynak a jegyek a koncertre, de aztán mégiscsak jó háromnegyedig megtelt a Budapest Sportaréna, olyan mértékben koncentrálva az úgynevezett olasz divat követőit, hogy rá kellett döbbennünk: ez az áramlat a mai napig párhuzamosan létezik itthon, annak ellenére, hogy az még az olasz tömegmárkák is amerikainak próbálnak látszani. Ebben kérem tetten érhető Európa valódi ereje, nem lesz itt semmi baj.

Szimpatikus bájgúnár

Önök most nyilván arra számítanak, hogy rövid úton lerendezzük Ramazzottit mint nyálas digó bájgúnárt, mely megközelítés létjogosultságát egyébként valóban nem tudnánk maradéktalanul elutasítani, de már csak a hecc kedvéért sem tesszük, meg azért sem, mert így élőben egyértelműen látszik, hogy Ramazzotti nem a mediterrán romantikát árusítja érzelmes rockos hangszerelésben, pontosabban azt teszi, de nem piaci megfontolásokból, hanem mert tényleg úgy gondolja.

Ehhez még hozzá kell venni, hogy Eros abba a mediterrán férfitípusba tartozik, amelyik képes egyszerre érzelmes és klasszikus értelemben vett macsó lenni, például egyáltalán nem okoz ellentmondást, hogy bár sorban énekli a csöpögősség határán billegő dalait, és a kivetítőn sirályok (galambok?) repülnek, néha kemény, majdnem hardrockos gitárszólókat nyom le, és hatalmas gót betűs tetoválás borítja be a jobb alkarját. (Jellemző különben, és egy újabb csavar a macsó vs. érzelmes-relációban, hogy Aurora, a lánya neve van rátetoválva.)

Slágerparádé

Úgy tűnik, az énekes a turné minden állomására csináltatott egy megfelelő pólót: a miénken a szívnél magyar zászló, a hátán "Budapest" felirat, a közönség nagy-nagy örömére. Pontosabban két pólója is van: a másikat a ráadásra veszi át, ennek "Budapest - köszönöm" olvasható a hátulján. Az igazi Eros-rajongó kortól és nemtől függetlenül a lírai számokat partnerével összeölelkezve, a rockosabbakat feltett kézzel, függőlegesen fel-le ugrálva élvezi, és úgy tűnik, teljes olaszszakok vonultak ki a koncertre, legalábbis ezrek éneklik vele a számokat, ami az énekest láthatóan nem különösebben lepi meg.

A női rajongók, mint elsődleges célcsoport, persze nagy figyelemmel vannak kezelve, a kamera a koncert közben legalább ötször időzik el Ramazzotti riszáló fenekén (a színpad közepén nyúlkáló, robotkaros kamera különben nagy ötlet, a vetítésre semmi panasz nem lehet).

A kétórás slágerparádé alatt Eros az új lemez számai mellett talán az összes híres dalát elénekli, Cose della vita, Dove c'č musica, Piů bella cosa, csak ami így hirtelen az eszünkben jut, persze az aktuális sláger sem hiányozhat, az Anastaciával énekelt I Belong to You, amiben a fekete hangú fehér asszony helyett természetesen Eros vokalistája eregeti a hangját. A romantikakoncentráció emelkedik, a közönség ringatózik, és van egy pillanat, amikor fotós barátunk, akinek a lelkét egyébként az íves metálszólók és a döngölő riffek érintik meg a legkönnyebben, váratlanul közli: "Ez nem is olyan rossz". Kimenekítjük.