Freq Nasty-lemezbemutató az Olof Palme házban

Négy évvel első albuma, a Freq's Geeks and Mutilations után szerzőnk újabb sokkoló címet hordozó nagylemezzel (Bring Me the Head of Freq Nasty) jelentkezett. Mintha Aphrodite Fatboy Slimmel, a Leftfield meg Mr. Oizoval kereszteződne - méltatta az egyik francia szaklap kritikusa. Különös keverék, igazi hibrid, jól szemlélteti napjaink, millennium utáni eklektikus elektronikus zenei trendjeit. Kiforrottabb és szerteágazóbb, mint az izgalmas DJ-szettek és ígéretes maxik után felemásra sikeredett Freq's Geeks and Mutilations.

Urbánus kultúrák találkoznak: veretes breakbeat és dub, reggae és hip hop, techno-hangzások, ráadásul mindez vokálokkal és akusztikus hangszerekkel fűszerezve. És még nyugodtan folytathatnánk a felsorolást, annyira sokrétű, viszont eklektikája ellenére rendkívül egységes, homogén stílusú a dolgozat. Régi breakz-harcoshoz híven, természetesen ezúttal se marad ki a gyilkos basszuskarnevál, ám az album a dancehall, vagy a fekete muzsikák szerelmeseinek egyaránt tartalmaz csemegéket. Alighanem újradefiniálta a breakbeatet a nevét egy régi sci-fi képregény-figurától kölcsönző művész.

Őskaotikus nyers erő

1991 óta él az Egyesült Királyságban. Eleinte a drum and bass szcénában próbálkozott, majd az azóta sajnálatosan elhunyt Vini Medley Botchit & Scarper kiadójánál jeleskedett, főként BLIM társaságában. Remixeltek (például Steve Reichet is), táncparkett-bombákat gyártottak. Messzire keveredett a dobbasszusoktól, s a virágzásba borult nu skool breakz egyik vezéralakjaként kezdték méltatni.

Manapság viszont a már régóta nu skool nélküli breakbeat keretei is túl szűkek hamisítatlan őskaotikus, nyers erőt és energiát sugárzó örömzenéi számára. Nemrég képregények és fellépéseit színesítő animációk készítésébe fogott. Utóbbiakat honlapjára látogatva is megcsodálhatjuk.