Mikor délután négykor kiértem a Fradi-pályára, egy négyéves, rózsaszín ruhás kislány jól ismert ritmusban szavalta, hogy „monnyó je, monnyó je". A Ferencváros játékosai barátságos mérkőzést játszottak a szurkolók közül kisorsolt szerencsésekkel, a kislány épp egy nagyobb szurkolót utánozott. Négy csapat mérkőzött meg a gyér nézőközönség előtt, pont olyan nevetgélős hangulatban, mint egy szokásos vasárnapi focimeccsen bármelyik magyar falu pályán. Itt senkin nem volt gumicsizma, de ugyanúgy ismerték egymást az emberek, mint falun.
A sörsátor mellett a penetráns lószarszagban üldögélve néztem az egyre szaporodó zöld-fehér tömeget. A zöld-fehérbe sok fekete vegyült - a Zorall-koncertre váró rockerek -, imitt-amott vörös vagy pink szigetekként ütötték fel fejüket a hölgykísérők. A lószarszagból túl sokat szippantva arra gondoltam, talán lovasrendőrök állomásoznak a pálya mögötti erdőben, de az arra járó László atya elterelte a figyelmemet.
Gidófalvy Attila ősrocker ötkor köszöntötte az egybegyűlteket a színpadról. „Jónapot, Budapest, jó napot, Magyarország!" – felütéssel. „Sokan vagyunk, de nem elegen" – folytatta, mire valaki a tömegből együttérzőn replikázott: „Dehogynem, Gidó!"
Valóban nem voltak elegen, tekintve, hogy a bevételből a Fradit támogatták, és a futballklub jelenlegi anyagi helyzetét tekintve a sok is kevés lenne. Gidó bejelentette, hogy László atya nyitja majd meg a rendezvényt, utána Koós János, aztán a Beatrice nyom majd jó kis talpalávalót, aztán lesz Payer Öcsi, Zorall, K-L Szektor és Fradi-zenekar. Addig is a gyilkos lócitromszag-felhőből mustráltam a Fradi-gruppi csajokat. Csípte a szemem, csak pislogtam.
Gidófalvy Gidó másodszorra még frappánsabban jelentkezett be: minden „fradimagyar embert" szeretettel köszöntött, László atya kapott szót. Az atya eszmefuttatásának alapja az volt, hogy szerinte a Ferencváros egy nagy család. A családot pedig ha bántalom éri, akkor összezár. Emiatt hozta létre a Zöld-fehér Angyalok a Sportért Alapítványt. „Ezt a csapatot lefokozták a másodosztályba. De a Fradi ezzel morálisan és szellemileg egy magasabb osztályba lépett" – hangoztak lelkesítő szavai. „Én egy pap vagyok, én a BL-be várom őket" – rugaszkodott el még jobban isten ölelésre hívó karjai felé.
László atya bejelentette, hogy éppen Nagyboldogasszony napja volt aznap, és hogy mi, magyarok még ebben is elsők vagyunk, mert Szent István már 1038-ban ajánlott minket Mária oltalmába. Hogy még miben vagyunk elsők, arra nem tért ki sajnos, viszont az „Isten gyermeke vagyok” című katolikus imakönyvemben azt írják, augusztus 15-én van Nagyboldogasszony napja. Ezek után a ’38-ra sem vennék mérget. Mindegy, szeretném azt hinni, hogy nem a dátumozás a lényege a vallásomnak, hanem a szeretet. „Köszöntjük édesanyánkat, aztán utána jöhet a buli" – jelentette be, és orgonakísérettel elénekelte az Áve Máriát, de olyan hamisan, hogy mindenki a színpadnak hátat fordítva röhögött rajta. „Köszönöm a tapsot, de ez nem produkció volt, hanem imádság. És most következzen Koós János" – konferálta le magát, aztán a legrövidebb úton, egyenesen elhagyta a rendezvényt.
Koós János pityókás állapotban lépett színpadra, de úgyis csak két számot adott elő. Azt mondta, azért ilyen „fáradt”, mert előző nap még Dél-Görögországban vett részt egy vitorlásversenyen. Előadása közben egy fradista megjegyezte: ez nem a miénk, de a többi a miénk. A néző amiatt is sajnálkozott, hogy László atya nem a rockosított változatát adta elő az Áve Máriának. Koós János vicces kedvében volt, egy ismeretlen dalként konferálta fel a Kislány a zongoránált. A sokk hatására a kopasz, bulizó keménymag ironikus pogózásba kezdett. Koós békés, nyugodalmas hajrá Fradit kívánt, mielőtt lejött a színről. A békét és nyugalmat nyilván hosszú távra értette, mert tudta jól, mi következik a "hajrá Fradi" szókapcsolat bemondása után. Karlendítés, határozott oi-oi-oi-oi.
A sörözőben szóba elegyedtem Som Lajossal, a Piramis legendás basszusgitárosával. Elég jó bőrben volt, Lemmyt juttatta eszembe a Motörheadből. Som többek közt azért jött el az eseményre, mert ő írta és szerkesztette a Ferencváros Hooligans – A 2-es szektor című tényfeltáró könyvet. „A 2-es szektorban Hipós Feri volt a főnök, vele is jóban vagyok” – mesélte. „Tizenhárom fradidrukkerrel készítettem interjút, de betettünk egy dózsást is, a legnagyobb szájút, a Szőke Ferit."
„Felháborító, ami a Fradival történt," – váltott hirtelen idősíkot – „milliárdokat loptak el, és a felelősökre még mindig nem mutattak rá. Közben még a csapatot is ledegradálták. Pedig a Fradi nem a másodosztályba való" – osztotta a jelenlévők véleményét.
De nemcsak ezért jött, hanem mert azt mondja, a Fradi pont olyan, mint a Piramis: a nép emelte a vállára. Meg azért is, mert nagy haverja volt Simon Tibornak. „Nem mondom, hogy egy halasi csipke vagy egy matyóhímzés volt a Simike, de azért lett focista, mert volt benne csibészség. Nagyon szerettem" – mondta.
Nem tudtam nem észrevenni a nyakában fityegő Dávid-csillagot, amire azt a magyarázatot adta, hogy minden vallás jelképét a nyakában hordja, mert az interkozmosz ura vallástól független. „A Fradit azért tolerálom, mert számomra elsődleges a szeretet." Az asztalán lévő fura színű ital összetételét sem találtam volna el: „Két deci rostos és egy deci…tejszín" – vallotta be, hiszen már két és fél éve nem iszik alkoholt, se nem fogyaszt narkotikumot.
Azért a téma említésére nagy átéléssel emlékezett a régi szép időkre. „Egy embert ismertem csak, akinek nálam jobb jégkokainja volt. Az Eric Burdont az Animalsból. A jégkokain olyan, hogy egy tömbben van, késsel le kell faragni, aztán ha megvannak a csíkok, fel lehet húzni. Kérdeztem az Ericet, hogyan nevezi az „ice cocain”-ját. Hókefélke – mondta ő. Ó-hohó, de jó is volt!" – nosztalgiázott. Aztán bemutatott egy hölgynek, aki a „Csillagok az életért" nevű alapítványt vezeti, ami a gyermekkori kábítószer-fogyasztás megelőzése érdekében fog ügyködni, mostanában jegyzik be. Som Lajos lesz a fő tiszteletbeli tagja. (Az altiszteletbeli tagok közt lesz például Horváth Charlie és Lerch István a V-Motorockból.)
Som Lajost nehéz szívvel hagytam ott, de közben elkezdődött a Ricse. A kábé ezerfős tömegben csupán egy Árpád-sávos zászló lobogott, az viszont kétezer csillogó szemben tükröződött. „Hagymát ettem túróval, nem bírock a fúróval!” – üvöltötte Nagy Feró a régi hevülettel. Az „Azok a boldog szép napok, ég veled…” most nem hangzott túl őszintének. Nem hinném, hogy Ferónak olyan jó nélküle. A Beatrice jelenlegi felállásában viszont állatul hangzik. Feró odalökte az est leghangosabb „Hajrá Fradi”-ját a közönségnek, aki pedig addig ismételgette kedvenc rigmusát, amíg vagy „Ki nem ugrál, szar újpesti, hejj-hejj” vagy „Fasszopó Újpest, éjjáéjjáó!” lett belőle. Nagy Feró szerencsére még visszatért egy vicc erejéig. Jó vicc, idézem:
- Gyurcsány és Kuncze utazik a repülőn. A repülő lezuhan. Ki éli túl?
- ???
- Az ország!
A vicc oltári ria-ria-hungáriázást váltott ki a Fradidrukker elvtársakból. Aztán egy Kossuth téri nosztalgia-megamixbe kezdett a rockkoncert közönsége, jött a „Táncolj, Feri, búcsúbuli”, „Szeerbusztok, szeerbusztok!” meg a „Gyurcsány, takarodj” – szövegű 2006-os sláger.
Gidó eztán Dragóner Attilát, a Fradi egyik védőjét kérdezgette a színpadon. Dragóner elmondta, hogy néha becsúszik egy-két rossz meccs, de biztos benne, hogy hamarosan elfelejthetik ezt a rémálmot, a másodosztályt. Mondanivalója a „Kisteleki, bazmeg az anyádat” skandálásra késztette a nézőket. Eztán Mazula Imre, a K-L Szektor nevű együttes frontembere kapott szót, majd ő átadta Dámosy Zsoltnak, a Fradi jelenlegi elnökének. Dámosy szomorúságát fejezte ki, hogy miközben a Fradi-meccsekre tízezren is ki tudnak menni, addig ha jótékonykodni kell, csak ezren jönnek el - szerinte ez a szuper esemény 6-7-8000 embert megérdemelt volna.
„Még csak tíz napja vezetem az FTC-t, de a megoldatlan problémák halmazától úgy érzem magam, mint ’89-ben” – panaszolta. „A Fradi abszolút a csőd teljes közepén van, és csak saját erőből tudunk talpra állni. Ha nem tudjuk bebizonyítani, hogy teltház előtt játszik a csapat, akkor tényleg elsüllyedhetünk.” Pozitívumként említette, hogy szerinte itthon a két párton és a katolikus egyházon kívül nincs még egy szervezet, ami ennyi embert tömörítene. Megkockáztatta, hogy a pártoknál többet tömörít. Dámosy bízik abban, hogy optimális vezetője az FTC-nek, mert azt mondja, ő tényleg a csapat érdekeit tartja szem előtt, de akkor lenne igazán optimális, ha egyben Bill Gates is lenne. Úgy tűnt, a szurkolók bíznak benne. „Kérlek titeket, aktivizáljátok a fradizmust, járjatok stadionba!” – majd arra is megkérte őket, hogy legközelebbi találkozásukra tanulják meg kántálni a hajrá Fradit visszafelé. Mégpedig „Árjah, idarF, árjah, idarF!”
„Magyar anyák, magyar apák, következik a Zorall!” – szólt Gidó, tudta, hogy a közönség őket várja legjobban. Valami baki folytán mégis az örökifjú Payer Öcsi fellépése következett, de neki is megvolt a maga közönsége. Payer már ’48 óta drukker, talán hihetünk neki, mikor azt mondja, Latinovits és Szécsi Pál is nagy fradisták voltak. Előadta a Gedeon bácsit, a Szeretni bolondulásigot pedig úgy zárta, hogy „…volna jó, hajrá Fradi, hebelebe-lebeble”.
A színpadon utána Lipcsei Peti (erre azt kell mondani, hogy „te jóképű zseni”) fogott kezet Vikidál Gyulával (erre nem tudom, mit kell mondani), aki csak úgy benézett kezet fogni, de fel nem lépett. A Zorall, egy Álomarcú lány-bootleggel indított. Vegyítettek bele Nirvanát és Blurt, de biztos ismerik, nem kell magyaráznom. Pogóhangulatot azt tudtak csinálni, de nekem úgy tűnt, legtöbb számuk feldolgozás. (Ráadásul pl. a we will, we will fuck you átiratot mi már általánosban kitaláltuk.)
A Zorallnak és nekem jót tett a távolság, a kocsmához húzódtam, ahol nulladik típusú találkozásnak voltam tanúja. Az egyik igen férfias testalkatú, elsőre buziverőnek tűnő, ittas egyén „kitört a pesti bimbóláz” felkiáltással megtekerte a fotósunk (fiú) mellbimbóját. Ideje leszámolnom a sztereotípiákkal.
Aztán szóba elegyedtem egy jófej részeggel, aki minden értelmes mondatát azzal kezdte, hogy „ezt meg ne írd!", úgyhogy az üresen maradt helyre nem írhatok semmit azon kívül, hogy még kedves az életem.
Mikor eljöttem, a Z'zi Labor-féle Honky Tonk Woman-feldolgozás ment a Zoralltól, részeg pogózók százaival, ez záróképnek nekem tökéletesen megfelelt. Pedig sok jókedélyű drukker marasztalt, mindenfelől hallottam, hogy most kezdődik csak a buli.
A Fradi hatodikán magabiztos sikert aratott a Karcag ellen, ezért felhívom szíves figyelmüket, hogy öt nap múlva a Jászberény ellen játszanak a zöld sasok.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
