Gecy: zsidó pornókomédia egy felvonásban

A kurucinfón is promótált, a Budapesti Zsidó Színház és a Városi Színház színészeivel készült darab inkább elmegy mai pesti kabarénak, mint Madách gyalázásának, vagy magyarellenes polgárpukkasztásnak, mint ahogy ezt a beharangozóból sejteni lehetett. A zsidó kulturális kocsmában, a Sirályban szombat este bemutatott Gecy című bohózat kb. annyira volt botrányos, mint egy Maja a méhecske rajzfilm. Viszont iszonyú vicces, mai és magyar, eléggé undorító, mintha újra lenne pesti kabaré.

A darab készítői a jobbos-balos magyar ellentétre építő, provokatív gerillamarketinggel előzetesen ügyesen felkorbácsolták a kedélyeket mindkét oldalról. A száz százalékosan nem kuruc készítők büszkén linkelték be honlapjukra a kurc.info híradását a "botrányos" darabról, és még a HírTV Célpontjába is bekerültek vele. Hetek óta keltik a hírét a darabnak, én is olvastam a szalagcímeket, hogy pornóverziója készül Az ember tragédiájának, meg hogy a macskagyilkos rendező megalázza híres magyar írónk emlékét, pedig akkor még senki sem tudta, miről szól a darab. Vagy legalább is úgy tettek, mert akár ebből a cikkből is nagyjából kiderül, hogy nem arról van szó. A társadalmi párbeszéd elindult, de csak a bemutató után derült ki, hogy a két oldal megint jól elbeszélt egymás mellett.

A Gecyt Toepler Zoltán, a "macskagyilkos"-ként elhíresült rendező írta, és a pincér szerepét játssza benne. A színdarabot Toepler egy irodalmi pályázatra készítette, mint Az ember tragédiájának tizenhatodik, budapesti színét. Szereplői korunk jellemző alakjai: a gátlástalan pornórendező, a tizennyolcadik évét betöltő, buta széplány, a nagyfaszú néger, a pszichiáter, a felesége, az asszisztens, az elmebeteg költő, és még páran. A történetet ugyan átitatja az erotika, és az ocsmány beszéd, de egy botrányosan jó feneken kívül semmi megbotránkoztatót nem találtam benne.

Ha a nézőtéren lettek volna szélsőjobbosok, akkor biztos felkapták volna a fejüket néhány mondatnál, de még Madách leghardcore-abb rajongóit sem tudta volna kukaborogatásra bírni ez a darab. Pedig állítólag komoly fenyegetések előzték meg a bemutatót, aminek következtében az eredeti főszereplő mégsem vállalta a pornórendező szerepét. Bár ezt én egyáltalán nem tudom elhinni, hogy ilyen komolyan megfenyegették volna.

A Gecyről készült HírTv-s műsorban arról beszéltek, hogy a trágár beszéd miatt egyre alacsonyabb a kulturális élet színvonala, és ezen a "Jancsófilmeknél durvábban káromkodó darab" még inkább ront. De egy az, hogy a magyarok káromkodása nem új keletű, kultúránk szerves része, kettő az, hogyha ez engem zavarna, a sarki közértbe sem mernék elmenni, nemhogy egy Gecy című darabra.

A Gecyben egyébként csak vicces elmeként szerepel az, hogy Madách nagy művéből készül a pornófilm, kb. annyi, hogy jót röhöghetünk azon, hogy miből nem készült még pornóváltozat manapság, és nem is annyira a Madách-mű a fő vonulat. Számomra a fő szál az volt, hogy van egy pszichiáter, aki minden áron meg akar dugni valakit, akinek ő nem kell, és ez tragédiába torkollik, illetve van egy másik szerelmi szál is. A tökéletesen elbaltázott kimenet ellenére a vége mégis happyend.

A továbbiakban nem is foglalkozom a művet megelőző felhajtással, mert az összes karakter nagyon szerethető, némelyikük még amatőrizmusa ellenére is, sőt. A magánéleti válságban lévő ügyvédnőt alakító Spilák Klárát egyszerűen imádtam, és örülök, hogy végre leírhatom a nevét. Spilák Klárának elképesztően jó lábai vannak, és zseniálisan alakítja a reménytelen helyzetében hülyeségeket picsogó nőt. A Gecy egyébként szerintem a jónőfelhozatalban lett a legerősebb. Jó nők, és undorító fickók. Ez az élet.

Mira jól muzsikál

Másik kedvencem, az Éva szerepében feltűnő, húszéves Nagy Eszter Mira, akinek nemcsak a legszebb arca és legjobb alakja van, amit az utóbbi években láttam, de szerencsére általában alig van rajta ruha. Így már szinte azért is érdemes megnézni a darabot, hogy a világ egyik legjobb fenekét nézegethessünk csaknem két órán keresztül. Sőt mi több, a végén kiderül, hogy Mira még csellózni és énekelni is úgy tud, mint egy kis angyal. Nagy Eszter Mira a 2006-os Miss Internet Hungaryn csak harmadik helyezést ért el, de valószínűleg azért, mert a versenyre kivasalta gyönyörű göndör fürtjeit. Mira régen Edwin Marton csellistája volt, 2004-ben pedig, tizenhat évesen a Miss Alpok-Adria szépségkirálynője lett. Most úgy tűnik az underground irányába tesz némi kitekintést, és eléggé bevállalós szereppel kezdett.

Az Ádám szerepét játszó fekete férfi, Said Tichiti is nagyon jó választás volt, már a jelenléte is vicces, hát még amikor megszólal feka akcentusával. Benne az a jó, hogy egyáltalán nem tűnik színésznek, csak valakinek aki beesett az utcáról, ezért nagyon természetes.

A főfőszereplő, a tolószékes pornórendezőt, Madács Antalt játszó Preiszner Miklós a civil életben kortárs zeneszerző, és elég jól belejött a káromkodásba, ami szövegének hatvan százalékát teszi ki. "Hogy a magyarok és a zsidók mocskos kurva istenit baszná szét az a redves faszú, buzi, geci, szarrágó, gennyzsák kurva anyád" - ilyesmkire emlékszem szavaiból. Madács Anti annyira mai figura, hogy még rappelt is.

Második számú kedvencem a totál elmebeteg pszichiáter feleségét játszó Faragó Zsuzsanna, aki egyébként szintén nem profi színész, hanem dramaturg. A nem éppen a mai szépségideálnak megfelelő alkatú nő annyira bölcsnek és kiábrándultnak tűnik, hogy az már fáj. Ráadásul végig láthatjuk a darabban meztelen testét, egy kis Willendorfi Vénusz végtelen nyugalommal tűri a fürkésző szemeket, belé is beleszerettem.

A rendező a legszélesebb körben eddig talán a Feritívís működéséről híres ifj. Sebő Ferenc, a híres népdalkutató fia nálam ötösre vizsgázott rendezésből. Már csak azért is, mert érthető és élvezhető volt a darab, katarzissal, ülő poénokkal, jófajta abszurditással. Látszott, hogy a legtöbbet hozta ki minden szereplőből, és a történet is annyira le tudott kötni, hogy kb. kétszer kellett csak az egyensúlyomat egyik lábamról a másikra áthelyezni, miközben végigálltam az előadást. És persze rengeteget nevettem. Volt ugyan, ahol csak én nevettem, ezt nem tudom, mire véljem, valószínűleg annak, hogy nálam az abszurditás bizonyos foka nevetésben csúcsosodik ki.

A finálénál ("Most pedig énekeljük el a himnuszt") nagyon meg kellett magam erőltetni, hogy ne sírjak, legszívesebben keservesen bőgtem volna. A himnuszra mondjuk gyakran könnyek szöknek a szemembe, de most itt csavartak egyet a dolgon, a Himnusz feldolgozását adták elő, Kölcsey szövegét egy új dallammal, kicsit tábortüzes zenélés jelleggel. Bónusz hatáselemként egy színesbőrű kongázott és akcentussal énekelt, egy gyönyörű zsidó lány pedig szólózott és csellózott. A trombitaszólónál el kellett fordulnom, hogy ne fakadjanak ki a könnyeim, pedig eddig azt hittem, a trombita a legvidámabb hangszer. A himnusz feldolgozása sem meghökkentő, sem provokatív nem volt, inkább csak meghatott, és megkapirgálta a lelkem mélyén lapuló, fájó magyarságérzést. Biztos vagyok, hogy mindenki ugyanúgy érzi, ki ezt a nyelvet beszéli.

A megkérdőjelezhető bevezető kampány ellenére számomra az volt a darab üzenete: végletesen elegem van már ebből a jobb-bal ellenségeskedésből, béküljünk ki, és legyünk mind jófej magyarok, göndörök vagy kopaszok.

(A vasárnapi előadás után a Sirály bejáratánál csuklyás fiatalok szart és savat locsoltak a rendezőre és a közönségre, majd verekedés tört ki, melynek során a rendező és egy törzsvendég is könnyebben megsérült.)