Egyhatod Guns N' Roses és egy csajozós basszgitáros

Azért az vicces, hogy újra megjárja Magyarországot a Guns N' Rosesnak az a felállása, ami '92-ben a Népstadion-beli legendás kocertet adta, igaz, hogy három részletben: tavaly nyáron a Velvet Revolver csalt nosztalgikus könnyeket a szemünkbe (ebben Slash, Matt Sorum és Duff McKagan játszik, bár Slashről most az a legfrissebb pletyka, hogy kilépett a Velvet Revolverből, ugyanis valaki látta, hogy kipakolta a cuccait a próbahelyükről), május 31-én, ha minden jól megy, jön maga a Guns N' Roses, amiben már csak Axl Rose és Dizzy Reed van a régiek közül, és most hétfőn szép csöndben föllépett Gilby Clarke is az A38-on. Gilby a huszonnyolc hónapos Use Your Illusion-turné közben, 1991 novemberében szállt be a Guns N' Rosesba, miután Izzy Stradlin egyszer csak fogta magát, és kilépett, így a budapesti koncerten már ő játszott. Aztán maradt még három évig a zenekarban, a Spaghetti Incident-en is ő gitározik.

Gilby játszott a Slash's Snakepittel, meg az újra összeállt, tényleg legendás MC5-val is, sőt most egy - bizarr? érdekes? - projektben is benne van: a Metallica volt basszusgitárosával, Jason Newsteaddel és Tommy Lee Mötley Crüe-dobossal létrehozták a fantáziadús nevű Supernova zenekar, ami most énekest keres, aztán album, turné, ésatöbbi. De addig is saját zenekarával turnézik, most például Budapesten járt.

Rocksztárkodás és csajozás

A Zöld Pardonba hétfőn este a majdnem ingyenes Bikini-koncertre tódul a nép, azok, akiknek a százforintos belépő is sok, a hídról nézik a koncertet, a bejáratnál sorok várnak a motozásra, úgyhogy leteszünk a szabad ég alatt elfogyasztani szándékozott sörről, és inkább lesétálunk a hajóhoz, ahol olyan fél-háromnegyed ház gyűlt össze a koncertre. Gilby elvileg kilenckor kezdene, de azért biztos, ami biztos, rockandroll-sztárként viselkedik, egy órán keresztül várakoztatja a közönséget, az utolsó tíz percben a technikusa baszkurálja a gitárokat, komótosan ellenőrizgeti őket (igen, szól az összes), csak hogy ezzel is hergelje a közönséget. De hát ez a játék része, és persze be is jön, csak néhány sokat látott alak türelmetlenkedik ésvagy panaszkodik álmosságra. Persze az is igaz, hogy ez a korosztály van többségben.

Igazából nem tudtuk, mit várjunk, de meglepetés, hogy Clarke dob-basszus-gitár felállásban játszik (természetesen az éneklés mellett ő gitározik), úgy tűnik, ez most megint kezd divatba jönni, de a három hangszer is úgy megszólal, hogy nem értjük, minek vannak más zenekarokban ennél többen. Több számot, főleg a feldolgozásokat a basszusgitáros énekli, akit Clarke többször is bemutat, de sajnos egyszer sem értjük rendesen a nevét. Ő, annak ellenére, hogy divatkérdésekben láthatólag John Frusciantét tekinti példaképének, folyamatosan, szemérmetlenül csajozik a színpadról, egyszer meg is mutatja, pontosan melyik lányra szeretne egy kicsivel több fényt kérni.

Igazi magyar francia bulldog

Clarke saját számai is rendben vannak, de a közönség akkor indul be igazán, amikor elkezdik játszani a Knockin' on Heaven's Door-t, ráadásul egy az egyben a GNR-verziót, hiába, ide mindenki azért jött, mert Gilby egy ideig a Guns tagja volt, ezt kár tagadni. Előtte még azért elmondja, hogy a kutyája Budapesten született ("Pedig francia bulldog, nem is értem"), a basszgitáros persze siet közbevetni, hogy "Igazi magyar, nagyon rossz természete van."

A közönség a feldolgozásokért a leghálásabb, játszanak a Slash's Snakepittől, a Rolling Stonestól a Wild Horses-t, a Gunstól a Sweet Child O'Mine-t (itt a hajó elkezd lengeni), a With a Little Help from My Friends-et Beatles-verzióban, a ráadásban pedig előkerül a Used to Love Her, az egyik kedvencünk a Guns N' Roses dupla album előtti korszakából. Gilby saját számai is ezt a korszakot idézik különben, és kicsit sajnáljuk, hogy a koncert be lett szorítva a sóderszállító hajó gyomrába, bár a hangzásra és a körülményekre nem lehet panasz, de ez nem illik ide, pláne ilyen jó időben. Ez stadionrock, vagy ha nem is stadionba, de szabadtérre való, sőt simán beférne valamikor Sziget-nagyszínpadra is, ha nem főzenekarnak, hát az elé.