Natália
-3 °C
8 °C

Gál Csaba Boogie megmenti a Jamiroquait

2005.06.21. 07:21
Mi történik, ha egy helyre szervezik az űrfunky felkentjeinek és a dallamos metál állócsillagának koncertjét? Semmi. A Jamiroquai jókedélyű táncdélutánt prezentált, Yngwie Malmsteen dühösen rohant a backstage-be.
A szerencsétlen szervezésnek, vagy a jó időzítéséről is híres véletlennek köszönhetően ugyanakkorra, ugyanoda hirdették meg a Jamiroquai és a metálgitár virtuóza, Yngwie Malmsteen koncertjét, nevezetesen hétfő este a Petőfi Csarnokba. Titokban persze arra számítunk, hogy az igényes popzene kedvelői és a melodikus metál megszállottjai valami mondvacsinált ürüggyel majd egymásnak esnek a Pecsa mögötti nagyréten, és harmincas marketingesek verik majd papuccsal a gitárt formázó kitűzőikkel védekezni próbáló malmsteeneseket, de persze semmi ilyesmi nem történik, miért is történne, hülyeség is egyáltalán ilyesmin fantáziálni. A két tábor különben szinte nem is találkozik, az egyik rendezvényt ugyanis a Pecsa szabadtéren, a másikat pedig bent tartják, a két bejárat pedig a létesítmény más-más oldalán található.


Kattintson. Vidám képek.

"Tudd meg, hogy jut idáig egy ember" - szól a rovatvezetői utasítás, így próbálunk előzetesen tájékozódni Yngwie Malmsteenről. Peti, aki Kecskemétről utazott föl, hogy láthassa a mestert, szerencsére ellát minket a létfontosságú információkkal. Megtudjuk például, hogy Malmsteen a legnagyobb gitárművész széles e világon, illetve hogy kizárólag Fendert használ, mit használ, egyenesen egy Fender-buzi, sőt ki is vájja a bundok (a kis fém izék a gitárok fogólapján) közötti rést, merthogy nagyon erősen nyomja az ujjával, és az valamiért jobb neki.

Index: Gondolom, már eleve így készítik neki a gitárjait.

Peti: Hát, most már biztos nem maga vájja.

Index: Persze, hiszen a Stevie Vai.

Elnézést kérünk, és elkotródunk Jamiroquaira. "Ja, és Gyurcsány mondjon le" - teszi még gyorsan hozzá Peti, hangsúlyozva, hogy ez szorosan kötődik az eddig elmondottakhoz. Petinek különben a könyökén lyukas a bőrdzsekije, állítása szerint a kocsmában való sűrű könyöklés okozta az anyagromlást.

Vidám juppik

A Jamiroquai jelentős hátrányból indul, a bizalom köréből akkor estek ki, amikor a megboldogult BS-ben pár éve lenyomták a legnagyobb haknit, amit a világ látott, megtoldva azzal, hogy az énekes Jay Kay, aki köztudottan hatalmas versenyautókat, mondhatni benzinfaló szörnyetegeket vezet, kisebb szónóklatokat rögtönzött Földünk, illetve különösen a bálnák védelmében. Borzongató volt, ötezerért.

Most az első ijedt gondolatunk az, hogy ennyi reklámos azért mégse lehet az országban, de jobban körülnézve látjuk, hogy elhamarkodottan ítéltünk, nemcsak reklámosok, hanem banki alkalmazottak és marketingesek is megjelentek szép számban, tulajdonképpen csupa vidám harmincas juppi alkotja a közönséget. Konkrétan egy darab környezettudatos, világpolitikára érzékeny figurát látunk, ami ahhoz képest, hogy a zenekar ezzel az imiddzsel futott be - ne feledjük, hogy nekik köszönhettük a városban pár éve didzseridúkkal rohangáló szerencsétleneket is -, nem is rossz.

Darth Kay

A Pecsa szabadtéren állítólag hatezerötszáznál akasztják ki a "Megtelt" táblát, ez alapján olyan ötezren lehetnek a végig világosban megtartott koncerten, ami ahhoz képest, hogy az utóbbi években a Jamiroquainak a legnagyobb dobása Magyarországon az volt, hogy Gál Csaba Boogie a Megasztárban elénekelte a Deeper Underground című godzillás számukat - amivel bizonyára sokakban élesztette fel a halványuló emlékeket -, nem is kevés. A koncert ezúttal egyáltalán nem tűnik hakninak, mi több, a frontember, aki önmagát meghazudtolva végig ugyanabban a zöld kalapban van, láthatóan élvezi is a dolgot, különböző fémipari metaforák alkalmazására bátorítva a szakírót, úgyis mint higanymozgás, illetve nikkelbolha.

Mivel ez egyúttal lemezbemutató koncert is, a rádióslágerek (Cosmic Girl, Return Of The Space Cowboy, Emergency On Planet Earth) mellé patikamérleggel adagolják az új számokat is, amikre a többség kissé tanácstalanul, ám lelkesen lötyög. Az új lemez címadó száma, a Dynamite amúgy egy igen jól összerakott darab, tekerednek a csipők mindenfelé.

Innen-onnan száll a fűszag, Jay Kay egyszercsak meg is jegyzi, hogy igazán lepasszolhatnák neki is a jointot, de végül inkább egy lézerkarddal (bocs, fénykarddal) suhint párat, majd megjegyzi, hogy mindig is Darth Vader akart lenni. Később közli, hogy most negyedszer vették el a jogsiját gyorshajtásért. Ráadásnak, Boogie-tributként a Deeper Underground, aztán a mosolygós, fiatal, fölfelé törekvő diplomások kirajzanak a ligetbe.

A megye hekkerei


Kattintson. Metál.

Közben leszáll az éj, így átsétálunk bentre, ahol Yngwie Malmsteen már eregeti a futamokat. Az hamar egyértelművé válik, hogy a neves zenész egyszerűen gitárfetisiszta, és így állapotára tekintettel elnézőbbnek kell vele lennünk. Már csak azért is, mert Peti, aki évek óta megszállott rajongó, és már szerzett is egy malmsteenes pengetőt, megfenyeget, hogy ha rosszat merünk írni, ráuszítja az Indexre a megye összes hekkerét, és ezt azért mégsem akarhatjuk.

Ezren-ezerötszázan nézik tátott szájjal, hogy mit művel Malmsteen a gitárjaival, hiába, rossz idők járnak a heavy metálra. A die-hard rajongók mindenesetre feltétel nélkül hódolnak a mesternek, aki anno nyugodtan indulhatott volna Rózsa Gyuri Leg-leg-legjében a "Ki tud több magas hangot lefogni elektromos gitáron adott idő alatt"-kategóriában, simán nyert volna. Meghallgathatjuk még a műfajban elmaradhatatlan klasszikusfeldolgozást, ezúttal talán Bachot, és számos nagyívű heavy metal-himnuszt, a közönség ilyenkor sátánvillázik. Malmsteen természetesen húrokat is tép - ennek különben meggyőző hangja van -, majd elhajítja a hangszert, amit egy háttérben álló road előzékenyen elkap.

A koncert végén behúzódunk telefonálni egy zugba, mely zug, mint hamar kiderül, nem is zug, hanem rácsokból rögtönzött folyosó, egyenesen Yngwie Malmsteennek, aki egyszercsak dühösen fújtatva elviharzik mellettünk a Backstage nevű szeparéba, ami még csak véletlenül sem a színpad mögött található. Peti szerint ennyi ember neki nem pálya, és azért dühös*. Ennek sajnos már nem tudunk utánajárni, mert a biztonságiak udvariasan, de erélyesen távozásra ösztökélnek.

*Csaba nevű olvasónk hozzáfűzése: Az én fülem még mindig cseng azoktól a magasaktól! Csak egy apró momentumra lettem figyelmes a cikk végén: "Peti szerint ennyi ember neki nem pálya, és azért dühös." A gitár hangzásával volt elégedetlen Yngwie J. Éppen visítani nem akart úgy a gityó, ahogy kellett volna. Az UHF hibájára gondoltak, cseréltek is egy kábelt, de úgy sem volt az igazi. Közvetlenül utána, a nylonhúros rész előtt pedig egy hamis Stratót kapott a kezébe. Azt is visszaadta, és nekiesett az ovation tépésének. Szerencsére sikerült elővarázsolni a kívánt hangzást, és a vetkőztetés (húrszaggatás) már tényleg jól sikerült. Ja! És a hálás közönségnek köszönhetően a ráadás igazán rocker szívből szólt! :)

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Év végi utazás

Ajándékozzon utazást, töltse a karácsonyt és a szilvesztert külföldön!