'Sokan azt mondják, egy lány ne rappeljen'

Fiáth Titanilla (T): Hát utcán nem, de meglepődtem, mikor lehozták, hogy kinek mi a kedvenc albuma, és több tízes listán is ott vagyunk, az Antal Nimród és a Pesti est főszerkesztőjének a listáján. Viszont autogramot még nem osztottam. De igazából már mi vagyunk a Ludditák. Mikor először tűnt el a Tilos rádió, akkor írtunk egy számot heccből, és nagyon tetszett mindenkinek, meg aktuális is volt, és akkor szóltak, hogy lesz egy Tilost támogató buli a Tabánban, és menjünk el oda. Nem volt csak egy számunk, akkor gyorsan írtunk még kettőt, de iszonyú para volt, két hétig nyugtatót szedtem, gondolj bele, nem vagyunk énekesek, nincs hangunk, nem voltunk soha színpadon. És ott tele volt egy domboldal.

Fiáth Mariann (M): Képzeld el azt a közönséget! Azt hittem lesz pár ember, de nagyon sokan voltak, ezek a tizenhat éves, borsodi-sörös alakok.

T: Igazából jó volt csinálni, és onnantól kezdve mi vagyunk a Ludditák, és már nem volt visszaút. Más együttesek évekig próbálkoznak mire bejön nekik valami, nekünk meg rögtön leadták a számunkat a rádióban. Ez kényszerpálya volt, nagyon el lett találva.

Nem volt gimnáziumi amatőr múltatok?

T: Á, diktafonnal felvettünk ilyen hülyeségeket, de annyi. Nem is énekeltünk, és általában ez a legnagyobb kritika velünk szemben, hogy ócska a hangunk, és mondjuk ezzel abszolút egyet értek. Hát nem erre képeztük magunkat, de a hip-hopba ez még belefér.

M: Kizárásos alapon mást nem is csinálhatnánk, jazzénekesnők vagy operaénekesnők nyilván nem lehettünk, tehát ha valamit akarunk csinálni a zenében, akkor ez adódott.

T: A hip-hopot egyébként is nagyon szeretjük, de elismerjük, hogy hosszú távon, főleg a színpadon, ahol a magyar hangosítási technikákat ismerve nem lehet még a szöveget sem érteni, unalmas lehet. A hangosítás nagyon gajra tud tenni egy ilyen bulit. Néha szívesen feldobnám a számot egy-két dalbetéttel, de hát mi erre képtelenek vagyunk, azért hívunk vendégeket. Azok a legrettenetesebb részek, amikor mi próbálunk meg énekelni.

Mit akartatok igazából, zenét vagy szöveget?

T: Már kiskorunk óta raprajonók vagyunk, egyszer voltunk egy IMMC koncerten, az szerintem a magyar rapzene krémje, és figyeltem mennyire jó a szöveg, milyen érdekes lehet ezt írni, és engem leginkább ez az írás érdekelt. De nem volt ilyen tervünk, hogy mi együttes leszünk.

Hogy jött a név?

M: Ez egy elég primitív sztori, tulajdonképpen a név hamarabb meg volt, mint az együttes. Az egyik osztálytársam egyszer elmesélte, hogyan tört össze egy ampermérőt középiskolában, és akkor kicsúszott a számon hogy te luddita, és ez annyira abszurd volt, mert ezt a szót az ember általában a középiskola második osztályában ejti ki utoljára, és a tudatalattimból hirtelen előjött. Akkor találtuk ki, hogy ha egyszer lesz egy együttesünk, biztosan Ludditák lesz a neve. De ez nagyon hülyén jött ki az elején, mert mi nem is gépzenét csinálunk, és mindenhol performancot vártak tőlünk, és mindenhol el kellet mondanunk, hogy nem, mi nem törünk hűtőt meg mosógépet a színpadon. Úgyhogy elég szerencsétlen ez a név, de most már rajtunk maradt.

T:De valamilyen szinten nem rossz, mert azért eléggé harcias lányok vagyunk. Bár ez inkább műfaj kérdése. Sokan mondják ránk, hogy mennyire kemény a szöveg, meg ahogy mondjuk, de ezt a műfajt nem is lehet érzékenyen csinálni. Ha próbálok egy érzékenyebb szöveget írni, abban is lesz valami durvaság, különben kiveti a műfaj. Óhatatlanul van benne távolságtartás és irónia.

M: Ha hallottál már lírai hip-hopot, az nagyon nevetséges.

Ki írja a szövegeket?

T: Én írom, aztán a Móki passzintja rá a ritmusra, a zene inkább utólag jön, és akkor a szöveget is lehet még utólag igazgatni. Általában van valami téma, amiről akarok írni de mivel ennyire rímcentrikus az egész, az nagyon sokfelé elviheti, tehát nehéz megmaradni a mondanivalónál. Rá lehet kattanni erre az írásra nagyon. Mész a metrón és elkezd az agyadban pörögni a szöveg, és el tudsz szakadni attól ami a körülvesz. Bár be kell vallanom, időnként forgatok szinoníma szótárakat is, amikor nagyon elakadok.

Az egyetemistalány-szereppel mennyire egyeztethető össze a Ludditák?

T: Az egész egyetemistalányságot csak így lehet elviselni, ha csinálsz mellette valami mást is.

M: De a Ludditák erősebben domborodik az biztos. Elég sokat is lépünk fel, azt nézve, hogy milyen pangás van, ahhoz képest mi sokat szerepelünk.

T: De az egyetemet is komolyan vesszük, a Ludditákat egyébként is inkább non-profit alapon csináljuk, amit kapunk egy fellépésért, az el is megy a fogyasztásra, ruhabérlésre stb. Aztán majd meglátjuk mi lesz, én antropológia, magyar és pszichológia szakra járok, Móki magyarra és antropológiára. Elvagyunk még az egyetemmel egy pár évig.

Hogyan fogadott a szakma egy ilyen lány együttest?

T: Sok kritikát kapunk, hogy nem jó a hangunk, nincs mélysége a szövegeknek, de én azt a direkt mélységet nem is szeretem, amikor az élet értelméről elmélkednek egy hip-hop szövegben. Szerintem arról kell énekelni, ami az embert körülveszi, én nem tudok arról beszélni, hogy megvertek a rendőrök, mert velem ilyen nem történik. Megint más, ha valaki profi énekes, és profi zenészekkel dolgozik, mint például Sena, ő nagyon jó, de hát mi nem tudnánk egy olyat megcsinálni.

M: Persze vannak akik azt mondják, hogy lányoknak ez a műfaj nem való, konkrétan nekünk meg aztán végképp nem.

T: Most csináltunk egy rapszámot, több lánnyal összeálltunk hatan, és a mi részünk pont arról szól, hogy vannak olyan vélemények, hogy a lányok ne rappeljenek, hanem maradjanak meg az éneknél. Ez a tipikus sztereotípia, hogy a nő legyen szép, kedves, mosolygós, és ha egy kicsit másmilyen, akkor megtagadjuk tőle a nőiességet. De nem értem, hogy attól, hogy lány valaki, miért ne beszélhetne abban stílusban mint egy fiú? A női meg a férfi stílus az nem kötődik ahhoz, hogy valaki lány, vagy fiú. Megvan az embernek a stílusa, meg a biológiai neme, de a kettő között nem feltétlenül van korreláció.

Megnőtt az érdeklődés irántatok a pasik részéről?

T: Igen, a hip-hop underground körben is, meg máshol is, és azért ez jól esik, hogy foglalkoznak az emberrel, és figyelnek rá. Nagyon sok barátunk lett a Ludditákon keresztül, a fellépések alkalmával sok emberrel találkozunk, akikkel egyébként nem. Sokan írnak nekünk, rengeteg emberrel emailezem, és rosszul esik, ha már levelezek valakivel egy fél éve, és nem jön oda hozzám a koncerten. Látszik rajtunk szerintem, hogy normálisan állunk ehhez a dologhoz, nyugodtan oda lehet jönni.

Sosem jelentett gondot, hogy testvérek vagytok?

M: Nem, ez inkább jó. Ez valami plusszt ad.

T: Az emberek könnyen összevesznek, és mivel mi tesók vagyunk, tudjuk, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy úgy komolyan összevesszünk, így mi ezt könnyen áthidaljuk. A munkakapcsolat sokkal könnyebben fel tud bomlani, mint egy testvéri viszony. Nem volt köztünk mindig ilyen szoros kapcsolat, de már egy tíz éve nagyon jóban vagyunk.

Hogyan tovább?

T: Készítjük a következő lemezt. Meg vannak már a szövegeket, csak fel kellene venni őket, reméljük nyárra készen leszünk.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!