További Showbiz cikkek
Igen
Tekintse meg képeinket! |
Végszóra, a színpad közepén egy süllyesztőből előbukkan a hús-vér Madonna is, strasszal és gyöngyökkel kivert fűzőben és fekete harisnyában. Elindul a Vogue. Strike a pose, mondja és égnek áll a lába, elképesztő formában van, ez aztán a jógaállás, könyéken. Egymást követik a dalok, ugrálunk az évtizedek között. Összesen négyszer öltözik át, a csillogó fűző után jön még katonalány, cirkuszi showgirl, kicsithippis fekete mellény nagyonhippis hajpánttal, és végül a fehér atléta a szerelmi vallomásnak is felfogható lobogó skótszoknyával.
Fojtás és hangtompító
Valahogy visszafogottabbak a jelmezek, nyoma sincs a megszokott polgárpukkasztásnak. Az egész koncert lefojtott, hangtompítós. A táncosok fegyelmezetten hajlonganak, a szexualitás legapróbb szikráját is gondosan eltapossák. A jól ismert dallamokat újragondolták persze, tisztességesen, ahogy koncertfelvételhez illik, de talán éppen ez okozza a csalódást; én azt a Material Girlt akarom hallani, azzal a félreismerhetetlen, dongó sample-lel az elején és nem ezt az akusztikus gitárosat, amit katonalány-Madonna elpenget most nekem. Az új Deeper and Deeper viszont telitalálat, a diszkógömbös eredeti helyett egy fájdalmas ballada bukkan elő és életemben először elgondolkozom a szövegén is. A legtöbb dal azonban csak lepereg előttem, pedig én és a többi középkorba hajló rajongó azért jött, hogy annyi év után újra lelkesen üvöltse, hogy Papa Don't Preach.Szeretkezz, ne háborúzz, nna
Klikk a képre! |
Jó sok ilyen elemista-szájbarágós videót láthatunk ezen az estén, az Imagine kezdetű békedallam alatt például zsidó kisfiú arab kisfiút ölelget és aztán együtt erednek a focilaszti után (a témában inkább ajánlanám a Clash Rock The Casbah videóját, az legalább vicces). A koncert utolsó dala a Holiday, ezúttal fémes, elektronikus alapra kenve, VIT-es lendülettel kihangsúlyozva a mondanivalót, miszerint "Come together in every nation" - és már ott is vannak a zászlók a kivetítőn (a magyart nem láttam, de a ciprusira tisztán emlékszem), hogy aztán a koncert utolsó perceiben már csak két zászló maradjon: Izrael és Irak nemzeti zászlaja. Értve vagyok?
Vége
Nézem őt, ahogy befeszíti a bicepszét, ahogy húszéves dalokat énekel újra, és amikor ahhoz a sorhoz ér a Don't Tell Me-ben, hogy "Don't ever tell me to stop" (Soha de soha ne mondd nekem, hogy hagyjam abba), hirtelen elhalkul a kíséret, lelassul a ritmus és ott áll egyedül, szemben a rajongókkal, a CD-vásárló/letöltő fanatikusokkal, az utánzókkal, velünk. Ne kérjetek erre, nem hagyom abba, soha. És hát akkor megbocsátok neki mindent, a távolságtartását, a demagóg képeskönyv-üzeneteket, a néha kisikló hangját, az előnytelen skótszoknyát. Csak tudnám, milyen lesz a következő Madonna. Merre indulhat egy ilyen "újjászülető turné" után? Mindegy. Ne hagyd abba.