Mária
-7 °C
3 °C

Az ellenszer: gomba és fű

2005.06.13. 11:15
Milyen drogokat fogyaszt a triphopban és újabban pszichedelikus rockban utazó Godfrey testvérpár? Tudja-e pótolni a Morcheebában Skye Edwardst, akibe tömegek szerettek bele pusztán a hangja alapján, Daisy Martey, akinek olyan az orgánuma, mintha a Cranberriesből igazolt volna át?

#alt# A 2003-as besztof válogatáslemezt leszámítva három éve nem adott ki új lemezt a Morcheeba. A Godfrey fivérek szerint a háromfős csapatot "elengedte a kétségbeesés és éhség ragasztója, mely a korábbi években összefogta őket". Négy lemez után úgy tűnt, abbahagyják: Skye, az édeni hangú énekesnő kilépett, Ross beutazta a világot és The Jukes néven csinált egy rockzenekart, Paul pedig állítása szerint épített egy faházat a kertje végében, és négy hónapig ki sem dugta belőle az orrát. "Reggel bekaptam a testépítő piruláimat, aztán beszívtam és órákon át erősítettem. Ebédre halkonzerveket meg müzlirudakat ettem, esténként pedig vacsora helyett begombáztam és súlyos zenéket hallgattam" - állítja a zenekar weboldalán. A módszer valóságtartalmáról nem volt alkalmunk meggyőződni, de az biztos, hogy Paul valóban lefogyott.

Az új lemez nagy kérdése persze az, hogy lehet-e Skye Edwardsot helyettesíteni. A Godfrey tesók triphopos, downtempós zenéihez, ironikus szövegeihez elválaszthatatlanul hozzátartozott Skye hol kislányos, hol ezerévesen bölcs, időtlen hangja. Olyan hang ez, amibe elsőre beleszeret az ember. Nos, Daisy Martey, az új énekesnő orgánuma nem ilyen. Leginkább a Cranberries-énekesnő Dolores O'Riordanre emlékeztető, széles terjedelmű, de kellemetlen élű hang, folyton Írországot juttatja az ember eszébe. Erre persze rásegít a Ten Men című számban hallható furulyaszólam is (Blumi szerint trubadúros hangszerelés).

Ha eltekintünk Skye hiányától, nem egy rossz lemez ez: vannak rajta instant klasszikusok, például az ütős refrénnel és fúvósszekcióval rendelkező Daylight Robbery, vagy a teljesen a Charango lemezre passzoló Living Hell. Aztán tartalmaz egészen furcsán pszichedelikus rockos számokat is, mint például a People Carrier. Blumi szerint ez funk, nekem viszont azt skandálják itt a háttérben, hogy "Woodstock nagyszínpad!" Mindenesetre egyértelműen hetvenes évek, és még egyértelműbben számos tudatmódosító; a Godfrey fivérek nem túl kétértelmű nyilatkozatai alapján gombára és fűre tippelünk. "Amikor hazaérsz egy partiról, ahol buliztál, gombáztál, esetleg elszívtál pár spanglit, és elkezdesz a lemezeid között lapozgatni, sejtve, hogy lesz egy, amelyik éppen a hangulatodhoz passzol - nos, ezt a lemezt csináltuk most meg" - nyilatkozta Ross.

A tudatmódosított felhasználók különösen örülhetnek a címadó The Antidote (az ellenszer) című slágernek, melyet teleraktak olyan kis apró csilingelő, puttyogó effektekkel, amikkel például a Marley-számok vannak tele, és amelyekre főleg betépve lesz figyelmes az ember. "Nálam van az a szer, amely a hangulatodhoz illik" - énekli Daisy tőle szokatlanul meleg hangon, és már-már hajlamosak leszünk megbocsátani neki, hogy nem Skye. Aztán a szám vége súlyos effektezésbe torkollik, és megszigorodunk. Mégiscsak muszáj lesz megvárni Skye Edwards szólólemezét, amelyet idénre ígérnek. Vagy elszívni egy spanglit.

Kreuzenstein mesevára

Nézd meg Te is Laczko legújabb fotóit!

Felfedeznéd Portugáliát?

Itt a remek alkalom, hogy megismerd. Beszámolók, fotók - böngéssz!