Ambrus
-7 °C
3 °C

Partizánriport a Motörhead-frontvonal mögül

2006.07.16. 22:05
Frissebb (1)
A Hegyalja Fesztivál legnagyobb idei dobása kétség kívül a péntek esti Motörhead-koncert volt. A Index riportereinek is nagy dobást sikerült véghez vinnie: kijátszottuk a rendszert, és egyedül mi csinálhattunk interjút az egyik Motörhead-taggal. A szervezők szerint tizenkét-tizenháromezer ember nézte végig a Motörhead brutális zúzását. Nagy cucc ez, a világ leghangosabb bandája utoljára két éve járt nálunk Debrecenben, jöhetnének gyakrabban is.

Idén Motörhead-interjúlehetőséghez jutott az önök kezdőlapja a Hegyalja Fesztiválon, nekünk Mikkey Deet, a világ legjobb dobosát osztotta ki a sors. Ez se rossz, de mi nyilván Lemmyt akartuk volna elkapni, de azt rebesgették, Lemmy nem nagyon ad már interjúkat, harmincegy év szorgos turnézás után ezen nem is lepődtünk meg. Azon viszont igen, amikor Tokajba érve belepillantottunk a Motörhead itteni sajtósának papírjaiba, és láttuk, hogy az egyik magyar rádió riportere lehetőséget kapott Lemmy-interjúra. A kollega nem bízta a véletlenre, eredeti náci relikviákkal érkezett, hogy jó hangulatot csináljon neki a beszélgetésekre, ugyanis Lemmy mániákusan érdeklődik a második világháború iránt. Az interjú nem jött neki össze, és a többi újságírónak sem rajtunk kívül, mert aztán kiderült, hogy az előzetes egyeztetések ellenére az együttes mégsem akar a sajtóval beszélgetni.

Exkluzivitás


Exkluzív fotók egy kattintásnyira!

A Tisza-parti helyszínre a tagok tényleg később értek ki a tervezettnél, egyik riporterünk már hatkor ott ült egy fapadon, bebocsátásra várva, egy telefonhívásra a motörheades szervezőtől, de valahogy ez elmaradt. Ellenben nyolckor megérkezett a tökösebbik felünk, Sixx, a Comment:com debreceni illetőségű sorozatszakírója, aki öt perc alatt unta meg a szarozást, azt mondta, rock and roll, és a többi interjúra várót lerázva besétáltunk a színpad mögé. Sixxről még azt kell tudni, hogy két évvel ezelőtt a Vekeri-tavi fesztiválon ő volt a Motörhead gardedámja, így meglehetős otthonossággal mozgott a közegben.

A bejutáshoz tehát a megfelelő attitűd kellett, meg az két évvel ezelőtti Vekeri-tavi Motörhead-pass (lásd fotó), ami valójában már sehová nem volt érvényes, de elég hivatalosnak tűnhetett ahhoz, hogy a waltonos biztonságiak azonnal átengedjék vele mindenhol. Olyat még a Szigeten sem tapasztaltunk eddig (pedig ott a biztonság a szokásosnál is túl van bonyolítva), hogy a legbelsőbb körbe csak a következő három azonosító birtokában lehessen belépni: fényképes pass - senki nem szólt előre, hogy adjuk le fotót -, sima ARTIST vagy PRESS pass és egy harmadik, aznapra kiadott sárga ill. rózsaszín kutyanyelv. A Parlamentbe egyszerűbb bejutni, esküszünk.

A backstage-ben telefonon értesültünk arról, hogy a többi újságírót felfogta a biztonságiak hálója, és rajtunk kívül senkit nem láttunk interjút készíteni a zenészekkel. Ehhez az is kellett, hogy Sixxre még emlékezett a zenekar stábjából pár ember, lepacsiztak, "nice to see you again", "beszélni akartok Mikkey-vel? Hogyne, ha ő is akarja, semmi akadálya." Akarta.

A legjobb dobos beszél

A nyolcvanas évekből átmentett sérójú Mikkey bolondos figura, a női nem nagy kedvelője. Pizza- és Barcelona-rajongó, nagyon bírja a Duran Durant, a svéd Frölunda FC hokijátékosa. Folyton Grov Snus márkájú bagót gyömöszöl az arcába, azt mondja, Svédországban, ahol lakik, mindenki ezzel él cigi helyett. Csinált nekünk is egy galacsint, és betolta Hajni riporter arcába.

Mikkey Dee nagyon szeret beszélni, a King Diamondot is azért hagyta ott, mert a Jimmy-orgánumú frontember az egész csapatot háttérbe szorította, nem adhattak interjút, és a számok írásában sem vehettek részt. Mikkey most boldog, mert végre interjúzhat, és a számokat is közösen írják a Motörheadben. King Diamonddal amúgy jóban vannak, két hónapja közös fellépésük volt Svédországban.

Az augusztusban 29-én a Sanctuary Recordsnál kijövő új lemezre, a Kiss of Deathre is írt zenét, Mikkey Dee szerint ez kicsit melodikusabb, kevésbé kemény lett, mint az előző, az Inferno. A dobos sérelmezte, hogy megint fesztiválra kellett jönnie, mert ő sokkal jobban szereti, ha rendes Motörhead-koncert van. "Tudom, hogy ez biznisz, ha mi játszunk, mindig eljön rohadt sok ember" - konstatálta. Előttük most a Hooligans játszott, Mikkeyt érdekelte, mert hallotta, hogy nagyon népszerűek nálunk, ezért felugrott a színpadra megnézni őket. Két percig se bírta, ásítozni kezdett, csak annyit mondott, a dobosuk nem annyira rossz, feszesen játszik.

Mikkey Dee amúgy az egyik legközvetlenebb és legkedvesebb ember, mi aztán nem vagyunk neki senkije, de folyton a kedvünket leste, intézett nekünk all access passt, hogy felmehessünk a színpadra, és bármit fogyaszthattunk a szobájában található terülj-terülj asztalkáról, majd elszállásolt minket a tarcali luxuskastélyszállóban, ahol a stábuk is lakott.

Mini Dee


Kattintson a képekért!

Mikkeyt az isten is dobolásra teremtette, százötven centinél nem sokkal több, rövid karjai és lábai megkönnyítik számára az emberfeletti fürgeséget. Huszonöt éve gyakorolja is rendesen a dobolást. Nekünk elmondta, hogy valójában minden vágya az volt régen, hogy sportoló legyen, atléta, csak aztán belekeveredett a svéd rockéletbe, és egyik legjobb dobos lett belőle, most már késő. "Szerintem nem én vagyok a legjobb dobos a világon" - szabadkozott, miután rákérdeztünk, hogy tudja-e, ő a legjobb. "Mindig mondom Lemmynek, hogy ne üvöltse azt a koncertek végén, hogy Mikkey Dee a legnagyobb dobos a földön, de nem hallgat rám. Tudom, hogy nagyon jó vagyok, de vannak még ilyenek. Ez szubjektív, mert egy Mötley Crue-rajongó szerint Tommy Lee a legjobb" - szerénykedett.

Szegények nem szegények

A Motörhead harmincegy éve nyomatja a rakkendrollt, ők az egyik legtöbbet koncertező banda (idén kicsit visszavettek, csak 150 helyen lépnek fel), állandóan úton vannak, vérkeményen és kőprofin dolgoznak, de közben meg lazák. Az emberben felmerül a kérdés, hogy vajon vannak-e olyan gazdagok, mint mondjuk a Metallica. "Messze nem vagyunk olyan gazdagok" - tudtuk meg tőle, és amilyen fejet vágott ehhez, majdnem elkezdtük sajnálni. A sajnálkozásban csak az akadályozott meg, hogy megmutatta a mobilján a garázsában parkoló piros Ferrarijáról készült fotót. Van otthon két kicsi Mikkey Dee is, az egyik tíz éves, a másik négy, szép szőkék, nem panaszkodhatnak, jól vannak tartva. Apjuk büszke rá, hogy jó életet tud nekik biztosítani, pedig ő még nagyon szegény családból jött. "Persze nem magyar viszonylatban voltunk szegények, hanem svéd viszonylatban, az nálatok még nem lenne olyan rossz" - fűzte hozzá. Látszik, hogy képben van, nem egy elszállt csávó. Mikor megkérdeztük tőle, mit tud Tokajról, minden lényeges dolgot tudott: "Három órányira van Budapesttől, és borokat csinálnak." Igaz, ő sörissza, de azért több órás győzködéssel rá lehetett venni, hogy kóstolja meg a mi nektárunkat. "Jó bor, jó bor" - mondta.

Ameddig a föld kerek

Kérdeztük tőle, meddig akarják még űzni az ipart. "Erre nem lehet válaszolni. Amíg meg nem unjuk vagy össze nem zuhanunk. Lehet, hogy soha nem hagyjuk abba." Beszélgetés közben besétált Phil Campbell, aki már 1984 óta a Motörhead gitárosa, de olyan szerény gyerek, hogy azt hihetné róla az ember, hogy Mikkey Dee öltöztetője. Azért Phil se egyszerű: lábujjain a köröm nőies bordóra voltak festve, bal karjára pedig nemrég tetováltatta fel tükörírással azt, hogy FOREVER.

Szex, sör és rakendroll

Mikkey sportember, tiszta izom, és soha életében nem drogozott. "Nem bírnám úgy csinálni a dolgom, nekem nagyon kell koncentrálnom, úgy szétesnék." Szerinte Lemmy másmilyen ember, de már ő sem cuccozik, csak iszik. A koncert előtt két órát voltunk Mikkeyvel az öltözőkonténerében, ahol rengeteg pia volt, de hozzá se nyúlt. Azért nagyon várta, hogy végezzen a melóval, hogy aztán nekiláthasson az ivásnak. "Az évek során annyiban változott a rock and roll-életstílusom, hogy egyre durvábban szoktam partizni a koncert után" - mondta. Erre most kicsit rácáfolt, a turnéládájából érintetlenül ment tovább Norvégiába, a következő állomásra körülbelül nyolc üveg első osztályú whisky.

Mikkey Dee tudta azt is az országunkról, hogy elég sok jó nő van, ehhez is nagy reményeket fűzött, de szegénynek csalódnia kellett, a koncert után csak néhány molettebb, lepattant rockercsaj akart beférkőzni az öltözőjébe. Intelligenciája itt is megmutatkozott, nem panaszkodott emiatt, azt mondta, nagyon kedvesek a csajok, aranyosak, de benézhetnénk a városba, hátha ott jobb a felhozatal. Be is néztünk utána Tokaj citybe, de ez sem volt számára a mennyország: megtetszett neki egy csaposlány, csak nála nem sok esélye volt. A lány azt sem tudta, a Motörheadet eszik-e vagy isszák, a progressive house rajongója ő, ráadásul Hajni riporterünk tetszett meg neki Mikkey helyett.

A koncert:


Kattintson a koncertképekért!#

Az istrángok háromnegyed tizenegykor szakadtak el, és lépett színpadra Lemmy (61), Phil (45) és Mikkey (43), azaz a fennállása 31. évét idén ünneplő Motörhead. A zenekar neve az angol szlengben az amfetamin- (speed-) fogyasztókra utal, és arra a sebességre, amivel a közel 150 éves össszéletkorral rendelkező trió terrorizálja a rajongókat, nem Hooligans-fanoknak való zene ez. Aki látott már Motörhead-bulit, az nagyon jól tudta, hogy nem fogják felszántani a színpadot három órán keresztül, de azt is, hogy kőkemény rock 'n' rollt kap az arcába, lesz Ace of Spades, Overkill és még egy rakat jó nóta (van miből válogatni), és hangerő a köbön, lebegő rövidnadrágok és halláskárosodás az első soroknak.

Ez utóbbi csak mérsékelten sikerült, mert nem túl meglepő módon a cucc nem szólt igazán jól és hangosan sem, ettől függetlenül nagyon korrekt 90 percet láthattunk, a tavalyai Stage Fright DVD-ről ismert nótákkal (2 vagy 3 kivétellel). Riportereink kettészakadtak, mert az ősrocker Sixx a színpadról a tömegbe vágyakozott, így neki jutott a koncertfeeling rosszabb hanggal, Hajninak meg az iszonyú profin belőtt monitorhangzás, és az a leírhatatlan élvezet, amit egy frankón beállított hangcucc tud okozni a belső szervek rezegtetésével.

Beindult a motoros darálófej

A zenekar láthatóan élvezte a bulit, Lemmy, amikor fáradni kezdett, hátrafordult a Mikkey-hez, hogy merítsen az ő energiájából. A chopperes rockernek kinéző énekes sztreccsfarmerben feszített, néha mutogatott kifele a közönségre, a basszusgitárjával a tömegbe lövetett. Mikkey Dee iszonyatosat nyomott, mondta is utána, hogy kétszer eltört a pedálja. A közönség soraiban ott volt Uj Péter is, aki eddig egy Motörhead-koncertet sem hagyott ki, szerinte Mikkey dobolás közben úgy nézett ki, mintha a Muppet Showban lenne. Biztos a haja miatt. Phil se volt béna, folyton váltogatta a gitárjait, az egyiken Welsh Wanker felirat díszelgett, ő ugyanis Walesben él. Mikkey Dee a beszélgetés során elmondta, nem akarnak már a világ leghangosabb bandája lenni. Hiába.

Lemmy leszólta a politikát cakkumpakk, a rohadt geci bizniszmeneket, de egymásnak is be-be szólongattak, és a közönséget sem kímélték. Ez utóbbin sincs mit csodálkozni, hiszen a Motörhead mindig is híres volt a rajongókkal ápolt jó kapcsolatáról. "We are Motörhead, and we play rock 'n' fuckin' roll" - mondta Lemmy vérlázító hangján, mielőtt levonult a színpadról. Mindenki boldog volt, mindenkit szétdaráltak.

Az isteni Lemmy turbózik

Mivel Lemmy a koncert előtt megközelíthetetlennek tűnt, M. Deetől próbáltuk kérdezgetni, mi van Lemmyvel, de az ilyenek elől mindig kitért. Annyit azért megtudtam, hogy az öreg még mindig csajozik rendesen, de már régóta nem dug, csak szopat. Lemmy még mindig gyönyörű, olyan kiállása van, hogy bepisilnek tőle a lányok. Hajnit annyira lenyűgözte a látványa, hogy a Mikkeytől rendszeresen kiszökött leskelődni Lemmy konténerének ablakán. Lemmy a koncert előtt a saját, Turbo feliratú pénznyerő automatájával játszott hosszasan, senki nem mehetett be hozzá a még nála is idősebb roadján, meg a legközelebbi munkatársain kívül, asztalán egyre fogyatkozó whisky, mellette egy kóla. Lemmy már nem tudja tisztán inni a whiskyt, nem is csoda, amennyi lefolyt már a torkán. Mikor szóltak neki, hogy öt perc múlva koncert, méltóságteljesen leült az asztalához, és olvasni kezdett. Nyilván a második világháború elcseszéséről olvasott valamit, hogy ezzel felhergelje magát a koncertre.

Mindenkit megnyugtatunk, Lemmy jó bőrben van viszonylag, talán nem utoljára láttuk itthon fellépni. Igaz, koncert közben nem Jim Beamet iszik, hanem Gatorade-et: megfogadta az orvosok tanácsát, miután tavaly dehidratálódott, és összeesett a színpadon. A zseniális koncert után megközelíthetőbbé vált, kb. tíz gruppinak sikerült bejutnia hozzá egy közös fotóra. Lemmy a nagy mellek kedvelője, így mikor utoljára láttuk, hajnal kettő körül egy viszonylag melles lánnyal beszélgetett meghitten, válluk egyre közelebb került a másikéhoz. Azt már nem vártuk meg, hogy teljesen összeérjenek, elmentünk Mikkey Deevel csajokat lesni a városban.