Sikerült belepiszkálnunk a gépezetbe

2006.05.16. 14:00
Harmadik születésnapját ünnepli az elmúlt évek könnyűzenei sajtókedvence, a rövid idő alatt jelentős ismertségre szert tett Pannonia Allstars Ska Orchestra. A zenekar énekesével, KRSA-val beszélgettünk, merüljön el velünk az underground szakmázásban és a jamaikai zene magyar mindennapjaiban!

Gondoltad volna, hogy három év alatt az egyik nagyszínpadra kerültök a Szigeten?

Nem, mint ahogy azt sem, hogy jó egy évvel az indulásunk után már megtöltjük a Szigeten a Wan2 sátrat, sőt a következő évben már be sem férnek az emberek... De a lehetőség tulajdonképpen benne volt, mert azt tapasztaltuk, hogy ez a zene csak azért nem volt népszerűbb, mert az emberek nem ismerték. Eddig akárhová mentünk, pozitív volt a fogadtatása a dolognak. Mindenesetre nagy megtiszteltetés, hogy a világzenein játszunk, ott, ahol a jamaikai legenda, a Skatalites is tiszteletét tette. Azért is örülünk különösen a dolognak, mert ez a színpad szól a legjobban a Szigeten, ami nekünk nagyon fontos. Az újabb számaink egyre inkább követik a tradicionális karibi hangzást, illetve elkalandoznak a jazz, vagy a világzene irányába, ennek ellenére szerintem még mindig ki fogunk lógni a profilból egy kicsit.

Igen, változott a stílusotok.

Alapvetően az volt a cél, hogy tradicionális skát játsszunk, de az elején még azért jó néhány más hatás is érződött a zenénken, 2tone ska, reggae, pop, rock, dub. Ezek némelyike még most is megtalálható nálunk, de már nem annyira számon belül, hanem külön dalokban. Inkább annyi változott, hogy kezdtük még jobban megérteni a jamaikai zenéket, nézegettünk kicsit későbbi hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji dirty reggae, reggae-funk és rocksteady dalokat is, és az új eszköztárral kerültünk közelebb célunkhoz. Ennek ellenére balkáni vagy kelet-európai életérzés mindig is lesz a számainkban, a becsempészett dallamvilág és a magyar szöveg miatt, amit tudatosan hangsúlyozunk is, hisz ez adja a PASO egyedi jellegét.

Mi lehet az oka annak, hogy a ska és a reggae egyre népszerűbb Magyarországon?

A dancehall popzenei térnyerése megnyitotta a kapukat a reggae és a ska zenekarok előtt is. Sean Paul meghozta az áttörést, és ennek nyomán újra figyelem irányul Jamaika szigetére és zenei kultúrájára. Ennek hatására Nyugat-Európában is óriási reggae-robbanás zajlik, a németeknél slágerlistásak a reggae-előadók, szupersztárrá vált Gentleman és a Seeed. Minden újra érdekessé vált, ami kötődik a szigethez, így az eredeti, jamaikai ska is. Most főleg a ska-jazz és a tradicionális vonal erősödik, de persze korántsem annyira, mint a dancehall vagy a reggae. Ezeket a trendeket követi valamelyest Magyarország is, mint mindig, pár évvel lemaradva.

A másik az, hogy van, aki mögé áll az egésznek, nem ér semmit a lehetőség, ha nincs, aki megteremti a közeget. Nekünk nagy szerencsénk volt, annak ellenére, hogy gyakorlatilag egyedüliként kellett felépíteni újra a nulla közeléből a skaszínteret és legalizálni ezt a műfajt, sikerült belepiszkálnunk a gépezetbe, és felemelnünk nagyobb színpadokra is ezt a zenét. Megpróbáltuk valamelyest kötni a skát az utódműfajához, a reggae-hez, és így az európai robbanás nekünk is segített egy kicsit. Azt tudni kell, hogy a nemzetközi életben most nincs skahullám, hogy nálunk mégis van, az pár elkötelezett ember érdeme, aki zenekart, honlapot, fanzint csinál, koncerteket szervez.

Nemrég jelent meg lemezetek, milyen a fogadtatás?

Eddig egy kivételével csak jó kritikákat kapott a zenei újságíróktól is, és ami a legfontosabb: a rajongói visszajelzések azt mutatják, hogy tetszik az embereknek a lemez. A közönség számára a demóról, az élő albumról, illetve a koncertekről a dalok 70-80 százaléka már ismert lehetett, nagy meglepetést vagy csalódást tehát nem okozhattunk, de a lemez hangzásában jobban közelít a tradicionális világhoz, mint a korábbiakban. Sokaknak így jobban tetszik, de volt olyan, akinek még koszosabb hangzás is elfért volna, és persze olyanok is akadtak, akik a régebbi hangvételt sírták vissza. A külföldi visszajelzések szintén nagyon jók, bár eddig még kevesebbet kaptunk, mint itthonról, de azokkal elégedettek lehetünk. Itthon egész szépen fogy a lemez, az amerikai és az európai eladásokról még nem sokat tudunk.

A műfaj legnagyobbjait hoztátok el Magyarországra. Mivel lehet idecsábítani olyan neveket, mint a Toasters, a New York Ska-Jazz Ensemble vagy a Bad Manners?

Néha igen komoly erőfeszítéssel járnak ezek a dolgok, a legtöbb esetben a rendezvények teljes anyagi felelőssége rajtunk van. Volt már olyan is, hogy megállt a lábán a rendezvény, de sajnos ez nagyon ritka kivétel, ugyanis a külföldi zenekarok gázsijai és a magyar fizetőképes kereslet nincs összehangolva. Pedig még így is messze jobb kondíciókkal tudunk elhozni egy zenekart, mint egy nyugati szervező, mert a zenekarok jó fejek, kíváncsiak, és figyelembe veszik az adottságainkat. Megteszünk mindent, amit tudunk, mert egyfajta missziónak fogjuk fel, hogy ide tudjuk csábítani kedvenceinket.

Talán a szervezés tempója fog változni egy kicsit - nem szeretnénk, hogy az összes, albumra félretett pénzünket feleméssze a dolog -, mert azt vettük észre, hogy bármennyire erőltetjük a dolgot, nem annyira érdeklődő a közönség. Többször előfordult, hogy a mi koncertünk után megfogyatkozott a tömeg, nem voltak kiváncsiak a külföldi produkcióra, ami roppant szomorú dolog, de sajnos figyelembe kell vennünk, hiszen a mi kereteink is végesek.

Tervek a közeljövőre? Klip? Turné?

A Budapest Ska Mood lemezbemutató turnéja már javában zajlik, nemrég voltunk egy rövidebb német-osztrák-dán turnén a 2tone skában utazó, angol Squid 58-cal és a német Baboonzzal. Április végén Prágában játszottunk, hogy a cseheknél is bemutassuk a lemezt, most éppen lélegzetvételnyi szünetet tartunk, hogy méltóképpen meg tudjuk ünnepelni harmadik születésnapunkat május 19-én, az A38 Hajón. A nyári fesztiválokon (Mezőtúr, Hegyalja, Volt, EFOTT, LB Reggae Camp, Művészetek Völgye, Sziget, Kotta, Fesztergom) is jelen leszünk, néhány külföldin is, és természetesen idén is megrendezzük nyári skatáborunkat, a Skalandot.