Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Ingyen Pink és magentatúladagolás

2006.06.19. 08:05
Vasárnap este a színben passzoló Pink szórakoztatta ingyenesen a közönséget a T-Mobile évi rendes gigakoncertjén. Tudósítónk az Időkerék idő előtti lejárásáról fantáziál, majd elámul a tűzijátékon.

A brazil-ausztrál miatt a Noxról sajnos lemaradunk, de biztos vagyok benne, hogy a szokásos magas színvonalú produkcióval kápráztatták el a közönséget, hisz nem is várhatunk mást egy olyan csapattól, aminek az úszó-Eb hivatalos dalában szereplő "szállj, szállj, embermadár" sort köszönheti a világ magyarul értő népessége.


Kattintson a képekért!

A Műcsarnok az utóbbi hetekben valamiért vonzza a telekommunikációs cégeket, a T is az épület mellé pozicionálta ezúttal a helyszínt, pontosabban a Felvonulási térnek erre a végére, a színpad maga azért odébb van (idén fordítva áll, azaz nem az Ajtósi Dürer sor, hanem a Hősök tere felé adnak elő az előadóművészek). Nem tudjuk, hogy kevesebben vannak-e, mint tavaly (a vb, esetleg meteorológusok általi megfélemlítés okán), vagy valahogy jobban eloszlik a tömeg, de nincs az a kellemetlen tumultus, mint néhány korábbi alkalommal. Hosszú sorban büfépultok, még hosszabban a vécék, úgy tűnik, a szervezők biztos, ami biztos, kicsit fölültervezték a szolgáltatásokat.

Sokan üldögélnek a földön a Hősök terén, ami ettől olyan lesz, mint egy normális európai köztér, amit használnak is az emberek. A kivetítők jól vannak elhelyezve, ilyesmire idén nem lehet panasz, és a zene is jól szól, bár hátul a sok hangfal és a házak, a Műcsarnok és az Időkerék között ide-oda verődő hangok (máshol és máshogy verődik ám a magas és a mély!) néhol sajátos kakofóniát hoznak létre, de vigasztal a tudat, hogy az Időkerékben most pár óra alatt legalább másfél évnyi homok rázódik le a basszustól.

Természetesen most is lehet kapni villogós-fityegős biszbaszokat meg neonszínekben világító karkötőt (darabja egy százas), kivonultak a perecesek is (darabja háromszáz), szóval a szokásos. A büfékben átlagos árak: csapolt sör 350, dobozos 4-500.

A Ponyvaregény-soundtracket lenyomó Tarantinos után némi izzadságszagú közönségmozgatás következik, azon morfondírozunk, hogy vajon kinek juthatott az eszébe, hogy éppen Rákóczi Ferencet kérje fel műsorvezetőnek. (Kedves nézőink ismerhetik őt a közszolgálati tévé Krém című műsorából.) Szerencsére nem kell sokáig jópofiznia, valamivel fél kilenc után érkezik Pink, a legadekvátabb nevű popsztár a mindenfelé ún. magentával feldíszített T-rendezvényre, bár itt szeretnék fölhívni a t. szervezők (T-szervezők) figyelmét, hogy létezik egy Magenta nevű walesi zenekar, igaz, hogy progresszív rockot játszanak, de talán nyomott sörárak mellett azt is kajálná a nép.

Mindig élmény, amikor MTV-slágerek megszólalnak rendes zenekarral élőben előadva, tisztességesen elénekelve, és Pink ezt csinálja, más kérdés, hogy maguk a számok az én ízlésemnek túlságosan tartalmatlan popdalok, persze nem én volnék itt a célközönség.


fotók: Huszti István

Pink jól összeválogatott best of Pink-programot hozott, egy átlagos médiafogyasztó a számok jó egyharmadát ismerheti, bár a legnagyobb sikert a 4 Non Blondes egyik slágerének (egyetlen slágerének), a What's Upnak a feldolgozása aratja, a közönség egész versszakokat énekel végig egyedül (érdekesség: a 4 Non Blondes énekesnője, Linda Perry, aki ennek a dalnak is a szerzője, producerelte Pink második lemezét, és ő írta például a Get The Party Startedot, ami Pink első nagy sikere volt). A ráadásban Pink akusztikusgitár-kísérettel elénekli még a Bush-ellenes számát, ami arról szól, hogy az amerikai elnök egykor piált és kokainozott, illetve semmit sem tud a kemény munkáról, aztán zárásnak az említett Get The Partyt. Jól összerakott műsor volt, elégedett és szórványosan telefonáló embereket látok.

A tömeg már áramlik hazafelé, amikor beindul a tűzijáték az ING-székház tetejéről, amiről csak a maximális elragadtatás hangján tudok szólni, hiszen ki ne érezne valami mély kielégülést egy pénzintézet tűzben égő logója láttán, másrészt megrögzött tűzijáték-szkeptikusként is nyakfájást kaptam a fölfelé bámulástól. Sokat segít az élmény megtapasztalásában, ha az ember feje fölött robbannak a rakéták, az mondjuk biztos. "Úúú... Ááá..." - zúg a tömeg, és az egyén a zene úgynevezett transzcendáló hatása után megtapasztalja a törzsi együvé tartozás katartikus élményét is, a Nagy Magenta Jótevőnek köszönhetően.