Szombaton este játszik az R.E.M. Budapesten

Az R.E.M. Around The Sun koncertkörútja az amerikai helyszínek után 2005 elején Európába érkezett. A turné január 7-én Lisszabonban kezdődött és 16 további európai várost érint, közöttük olyan országokba is ellátogat a zenekar, ahol még soha sem volt R.E.M. koncert. Január 22-én, szombaton az Arénában hallgathatjuk a régi és új dalokat.

Az R.E.M. idén ősszel jelentette meg 'Around The Sun' című stúdióalbumát. Várhatóan folytatódik az előző album, az 'In Time' sikere, melyből eddig több mint 4 millió példányt adtak el világszerte.

Az R.E.M Budapest a Papp László Budapest Sportarénában lép fel szombaton 20 órától. Jegyek még kaphatóak a helyszínen, kapunyitás 18 órakor, az előzenekar, Lettország legnépszerűbb rockzenekara, a Brainstorm pedig egy órával később, este hétkor lép a színpadra.

Szemgolyó tudatos irányítás nélkül

Az R.E.M. új albuma és így a januári 22-i koncert is a világban jelenleg zajló eseményekről szól, politikáról, hétköznapi eseményekről egyaránt. Közismert, hogy az REM mindig is nyíltan politizált, többek között októberben részt vettek John Kerry elnökjelölt kampányában.

Húsz év telt el azóta, hogy az R.E.M. megjelentette debütáló kislemezét, a Radio Free Europe-ot, deklarálva függetlenségét a nyolcvanas évek rock kliséitől. Gitárok, dobok, lélekkel teli ének, melódia, csupasz érzelmek.

Nevüket a szótárt lapozgatva találták, a három betű egy rövidítést takar, a Rapid Eye Movements-et, ami az álmodás azon fázisát jelenti, amikor a szemgolyó tudatos irányítás nélkül mozog.

Michael Stipe, Peter Buck, Mike Mills és Bill Berry először egy egyetemi bulin játszottak együtt. A basszista, Mills és a dobos Berry már a középiskolában barátok voltak, hozzájuk csatlakozott Buck, Stipe-pal pedig egy lemezboltban ismerkedtek meg.

Eleinte feldolgozásokat játszottak, helyi klubokban léptek fel, és lassan gyűltek a dalok első EP-jükhöz, a Chronic Town-hoz, melyet az I.R.S. Records adott ki. Már az első próbálkozásaikon is megtalálható volt az a tipikus R.E.M.-es hangzás és dallamvilág, amely Buck riffelése, Mills dallamvezetése, Berry pulzáló ütemei, valamint Stipe jellegzetes vokáljának elegyéből áll.

1983-ban megjelent Murmur című albumuk az év egyik legjobb korongja lett, a csapatot pedig az úgynevezett főiskolás rock legjobbjának tartották. Következő nagylemezük, az 1984-es Reckoning-ot a Murmur egyenes ági leszármazottjának tekintik, mely a mára már klasszikusként emlegetett So Central Rain-t és a (Don't Go Back To) Rockville-t is tartalmazta. Londonba vették az irányt, ahol Joe Boyd producerrel készítették el a Fables of the Reconstruction-t (1985), majd a következő évben azzal a Don Gehmannal dolgoztak, aki korábban a John Cougar Mellencamp lemezein is bábáskodott.

Ember a Holdról

1991-ben, a jól megérdemelt pihenés után aztán visszatértek egy olyan albummal, amely az egész világon sztárrá tette őket, az Out of Time-mal. A Losing my Religion valószínűleg az R.E.M. dal, amelyet minden rádió és tv állomás az unalomig sugárzott. A dalhoz készült videóklip egyedi képi világával óriási sikereket aratott, a VH1 és az MTV hat díjjal jutalmazta. 1992-ben Grammy-t kaptak a "legjobb alternatív album" kategóriában. Automatic című lemezük - melyet sokan a Murmur-hoz hasonlítanak - tartalmazta az Everybody Hurts-t és a The Sidewinder Sleeps Tonite-ot is, majd az 1994-ben megjelent Monsterrel egy kissé sötétebb irányba indultak, melyet Stipe közeli barátai, a színész River Phoenix és Kurt Cobain halála inspirált.

Utoljára akkor hallottunk róluk, amikor a Milos Forman által rendezett, Andy Kaufman életéről szóló Man on the Moon-hoz írtak zenét, valamint 1999-ben megjelentek a Sesame Street-ben, hogy egy csapat gyerekkel énekeljék a Shiny Happy People kissé átdolgozott, "gyerekesített" verzióját.