Ricky Martin: seggrázás deluxe

Szerdán este negyed 9-kor már nincs tolongó tömeg a Papp László Sportaréna kapui előtt, de odabent sem érződik még fergeteges fiestahangulat. A büfében 300 forintért adják a félliteres Kristályvizet, a korsó sör is ötszáz forint körül jár, szerencsére előrelátóan alapoztunk, így kevéssel is beérjük. A hely tágas és rideg, mint egy óriásra puffadt Enterprise űrhajó, melynek legénysége a mai estére mintha kizárólag parfümillatú, hónalj alá nőtt miniretikülös banki alkalmazottakból és marketing-középvezetőkből állna. A csarnok fele leválasztva, tehát félház van, de az korrektül tele: Ricky Martin még sehol, de a hormonok már érezhetően robbanásra készek. Később robbannak is.

Pedig a kezdetek alapján nem ezt vártuk. Fél 9-kor elsötétül a csarnok, és hosszan kitartott gitárzúgással kísérve lehullik a színpad elé rögzített fehér lepel. A látvány egyszerű de hatásos: minden oldalról hatalmas led-falak villóznak hol nonfiguratív mintákat, hol rajzfilmet vagy kliprészleteket. A színpadon egy dobos, egy kongás, három gitáros, két szintis, a vokál pedig már-már puritán a maga egy férfi-egy nő összeállításával. Aki viszont a Vida Locá-ra vagy a Mariára számít, alaposan meglepődhet: Ricky Martin, a Bravo-címlapok ringó csípőjű szépfiúja ugyanis rockosra vette a figurát.

Persze azért ne számítsunk zúzásra, és nem fogjuk leírni a kőkemény gitárriff szókapcsolatot sem, ilyenek ugyanis itt nincsenek. Van helyette korrekt, naplementébe lovagolós Bonjovi-utánérzés, keleties hangmintákkal megbolondított rockballada Sting stílusában, dögös Black Eyed Peas-parafrázis, és csak azért nem tudunk több példát mondani, mert annyira profin és ügyesen van kidekázva minden hozzávaló, hogy a beazonosításuk sem egyszerű. A pontosan adagolt izgalom persze valódi felindulást sem okoz, de a közönség vagy ennyire tudja, mire jött, vagy mindegy nekik, csak Ricky ringassa a csípőjét: George Michael végülis már túl öreg ehhez a karakterhez.

A riszálásban pedig nincs is hiba: Martin hozza a már ismert, önparódiába hajlóan narcisztikus, pózolós figurát, amiért bírjuk, mert hát vagy nagyon buta, vagy nagyon önironikus. A csípőmozgás és a teátrális, szappanoperai gesztuskészlet is maradt, a pózok minden szögből látványosak, és kiváló rálátást engednek a gondosan kidolgozott izmokra. A latinos számokhoz flamenco- és szambalépések járnak, látunk röpke capoeira-bemutatót és energikus aerobicmozdulatokat, Ricky állóképessége tehát kiváló, és emellett még csak nem is playbackről énekel. A produkcióra se lehet rossz szavunk: hihetetlenül profi és sokoldalú mesteremberek hozzák tudásuk legjavát óraműpontossággal, és bár még láthatóan élvezik is, biztos bennünk van a hiba, ha ettől nem érzünk folyamatos lelkesedést.

Az új számok után végre egy régi ismerős: a Livin' La Vida Loca-nak megörülünk, majd mégis csalódottan toporgunk. A magunk részéről elismerjük ugyan, hogy haladni kell a korral, a végeredmény is érdekes, meg újszerű, meg láthatóan zabálják, de a drum and bass-ráncfelvarrás során pont az az energikus lendület veszett ki belőle, amitől olyan jól lehetett volna enyhén spiccesen úgy tenni, mintha tudnánk szambázni. Kicsit szomorúak vagyunk, főleg, amikor ezután további, egyre kevésbé izgalmas kitérőket teszünk a latin rock felé, de mikor már épp azt hisszük, nem tartogat valódi izgalmat az este, akkor egy rövid flamenco-felvezetés után Martin végre bedobja a puerto rico-i ritmusokat. A Sportaréna pedig hálás női sikolyokkal jelzi, hogy igen, igen, még, még, és majd' szétveti az ösztrogén. Mert ha már Ricky Martin, akkor mégiscsak erre vártunk: dögös latin ritmus, energikus profizmus, seggrázás deluxe.

A híresen visszafogott magyar közönség pedig rázza, kérésre kezet lenget és sikítozik, az ülőhelyesek engedelmesen felállnak, aztán pedig már úgy is maradnak. Martin energikus aerobicedzőként osztogatja a lengetési és hangképzési instrukciókat, a közönség lelkes tanítványként lenget, sikít és izzad, a tudósító pedig arra jut, hogy francba a katarzissal, ha ez ilyen jó buli, jövő héten vesz egy aerobicbérletet. Rickynek is milyen jó a segge.