Túl az Óperencián - A dán Sziget

2006.08.22. 15:32
Dánia nem csak a lábszagú sajtok, nem csak Andersen és nem is csak a Kis Hableány hazája. LEGO-val sem játszanak már a gyerekek, úgyhogy arról végképp senkinek sem Dánia jut eszébe. Ha bárkit megkérdeznénk az Oktogonon, mit tud Dániáról, nagy sóhajtásokon és ostoba találgatásokon kívül nem sok érdemi választ kapnánk. A Koppenhágától körülbelül negyven kilométerre fekvő Roskilde városa is csak nagyjából egy évben egyszer kerül bármilyen figyelem középpontjába. Ez a figyelem pedig egy nagy múltú, igen rangos rendezvényre összpontosul, a Roskilde Fesztiválra.

A fesztivál beindulása június 26-án, vasárnap reggel hatkor kezdődött, mikor a szombat délutántól piáló, felgyülemlett tömeg áttörte a nyugati kapukat, amelyeket a szervezők csak nyolckor kívántak megnyitni. Tették mindezt a jó táborhelyek elfoglalása érdekében, ugyanis itt - csakúgy, mint a Szigeten - élet-halál kérdése egy jó fekvés. Az én zászlóaljam ezidőtájt sörtől megfáradtan aludt, és csak nyolc körül eszméltek taktikai hibájukra. Meg is volt a böjtje, de csak néhány nappal később, mikor a kerítés melletti 2-5 méteres már fizikailag nem volt képes magába szívni a hatalmas mennyiségű húgyot.

A kerítés azonban más izgalmakat is rejtett. Ez volt ugyanis néhány peches fiatal berlini fala. Aki átjutott, jutalmul tucatnyi vidám pisilő üdvrivalgását és néhány söröskocsit toló, mögötte tántorgó urak, hölgyek "Isten hozott!" illetve "Szabadság!" angol, dán, norvég, vagy svéd megfelelőjét hallhatta. Szép pillanatok.


A húgysáv

Tudni kell, hogy a dán fiatalok nagytöbbsége már tizenhárom-tizennégy éves kora óta rajong a nemzeti hobbiért, a sörivásért.

Mivel a gyermekkort és a kamaszságot elválasztó komisz időszakot nem lehet csak úgy hipp-hopp, keddről szerdára átaludni, ezt pajkos, sörvedelő játékokkal kell összemosni. A tinédzserek zseniális, ugyanakkor hótprimitív játékokat találnak ki. A cél, hogy minél hamarabb berúgjanak. Van kiszámolós, kártyás, chipses, vízipisztolyos, wc-papíros, söröskupakos-üveges-dobozos, ropis és még elektrosokkolós játék is. És ezek csak a kategóriák. Ezeken belül rengeteg, városonként különböző szabályrendszer van, néhol bevándorlói beütéssel. A legérdekesebb, természetesen, az elektrosokkolós játék volt. Egy négylábú műanyag pókot kell elképzelni, amelynek lábai drótok, végükön kis fogantyúval. A test egy kis doboz, amely hitchcockos hangulatzenét játszik. Mikor a zene elhallgat, meg kell nyomni a fogantyún található kis gombot. Aki utolsóként reagál, azt irdatlanul megcsapja az áram. Aki veszt, értelemszerűen iszik, minél többször veszít valaki, annál viccesebb és fájdalommentesebb a játék, és annál lassabbak a reflexek. Dán rulett.

Sátrakon kívüli tevékenységekben is bővelkedett az egyhetes rendezvény. Maga a fesztivál négy nagy részre tagolódik: északon a fesztiválterület, keleten és nyugaton Service Centerek, délen két tó.

A SC-kben enni, inni, üveget visszaváltani, pénzt felvenni, bevásárolni, gyengélkedni, mosakodni, barátkozni, józanodni, de még bambulni is remekül lehet. A fesztivál szolgáltatói része egy hangyányit alulbecsült, ugyanis mindenhol folyamatos sorban állással kellett megszenvedni szinte mindenért.

A nagyobb részeket agórák tagolják, amelyek épülete egy börtönscifiből kiragadott, hatalmas, ijesztő, fekete őrtorony. Egy-két túlivott etnikai vagy vallási kisebbségi tuti összerezzent történelmileg, mikor hazafelé baktatva véletlenül felpillantott a tornyok hatalmas, fehéren világító szektorjelző betűire.

A fesztiválterületen voltak a színpadok, amely azonban csak csütörtöktől nyílt meg a nagyközönségnek. Itt a hivatalos logóként szereplő, fő attrakcióknak helyet adó Orange színpad mellett megtalálható volt a Ballroom, a Metropol, a Pavilion, az Odeon, a Lounge és nem utolsó sorban az Arena.

A warm-up időszakot leginkább a hangulat megalapozásának szentelték. Mivel mindig akadtak, akik kicsit késve érkeztek, ezért mindig volt ok hejehujázásra. Az újoncoknak természetesen első dolguk átesni a beavatási szertartáson. Nem egy kibeszéletlen, kisebbségi komplexusból fakadó, ostoba és agresszív ceremóniára kell gondolni, mint ahogy az a magyarországi kollégiumokban zajlik. Egyáltalán nem. Az újonc az Odin név skandálása mellett kivezettetik a sátor elé, oda, ahol a lehető legtöbben látják. Odin a sörbong, amely egy zárszeleppel ellátott slag. A slag egyik végén egy félbevágott flakon, másik végén egy csapszerűség található. A flakont – a versenyző kapacitását tökéletesen figyelmen kívül hagyva – megtöltik két-három üveg sörrel, ami 0,6-1 liter nedűnek felel meg. A delikvens letérdel, a bongot felemelik, majd hatalmas mosolyok közepette megnyitják a csapot. A szerencsétlen térdelő egyén szájába betolul a sör, miközben a vidám nézősereg a „Sug!” vagy „Suck!” („szopj”) vezényszavakat harsogja. A szopó vagy meg bírja tartani pofazacskóival a söresést és elkezd nyelni, vagy nem. Ez azért mégis emberibb, mint dadogó kisgyerekeket összerugdosni a fiúvécében. Nem véletlen, hogy a fesztivál többek között azzal is rekordot döntött idén, hogy a 110000 vendég közt hét nap alatt nyolc azaz nyolc bejelentett erőszakos cselekmény történt, azok is csak ököllel.