Miklós
-7 °C
2 °C

'Még nem haltam meg!'

2005.06.16. 14:37
Hónapok óta nagy sikerrel megy a Broadwayn a Gyalog galopp című Monty Python-film musicalfeldolgozása, aminek már itthon is megjelent a cd-változata. A Spamalotban persze ismét csak elsunnyogják azt a dolgot a fecskékkel, viszont tanúi lehetünk Sir Lancelot coming outjának.
Spamalot

A Monty Python Broadway-musicalről talán elég lenne annyit mondani, hogy pont olyan, ahogy a Gyalog galoppot elképzeljük a Broadwayn. De tényleg. Ez, ahogy frappánsan mondani szokták, jó is meg rossz is, szerintem mondjuk marha vicces, de nem tudom, hogy működik-e akkor is, ha valaki nem látta a filmet. Talán igen: a darab nagy sikerrel fut márciusi premierje óta, sőt június 5-én megkapta a legjobb musicalnek járó Tony-díjat, bár olvastunk olyan cikket is, amiben amerikai kritikusok fanyalogtak, hogy vicces, vicces, de nincs semmi mondanivalója. Pfff.

A Spamalotot Eric Idle Python-tag és John Du Prez zeneszerző írta, a Monty Python többi tagjának bátorító támogatásával. Az egészben egyébként a cím a legrosszabb, a Camelotra rímelő Spamalot erőltetett szóvicce persze érthető: az Egyesült Államokban az utóbbi években leginkább csak abban az összefüggésben került elő a csapat neve, hogy az ő egyik jelenetükből származik a hivatali életetet megkeserítő levélszemét, a spam elnevezése. Meg persze az is benne van, hogy itt egy újabb Python-franchise, szóval spam, értjük.

Visszük a hullákat

Hivatalos sajtóközlemény
A Spamalot Arthur király és a kerekasztal lovagjainak legendás történetét és a Szent Grál utáni kutatását meséli, táncoló dívák és lovagok kórusaival, felfuvalkodott franciákkal, gyilkos nyulakkal és egy lábnélküli lovaggal, akik olyan felejthetetlen számokat adnak elő, melyek Eric Idle szerint legalább olyan jók lesznek, vagy tán még jobbak, mint bármely másik, ebben a szezonban bemutatott, gyilkos nyulakról és lábnélküli lovagról szóló show-ban.

Mivel a Broadwayre mostanában viszonylag ritkán járunk, a már itthon is megjelent cd-t hallgattuk meg, sokszor. A lemez elején egy történész felvázolja a 932-es angliai történelmi viszonyokat, részletesen kitérve az egyes tartományok pestishelyzetére. A történeti bevezető után egyből egy lelkes nóta következik a finnországi élet örömeiről, "haltschapkodós" tánccal, amíg a narrátor fel nem hívja a figyelmet, hogy "England"-et mondott, nem "Finland"-et. Itt persze az is egyből kiderül, hogy az albumon csak azok fognak igazán jól szórakozni, akik a Monty Pythont eredetiben is élvezni tudják, bár amekkora kereslet volt pár éve a Monty Python-összes angol nyelvű szövegkönyvére, ők nem is lehetnek annyira kevesen. Az angol nyelvvel csak távolabbi barátságban lévőknek nagy segítség, hogy a számok teljes szövege benne van a füzetben, de azért is érdemes ezt forgatni, mert a hang alapján csak nehezen kikövetkeztethető dramaturgiai fordulatok takaros dőlt betűkkel fel vannak tüntetve benne.

A félrehallásból származó keveredést egyből a klasszikus jelenet követi, miszerint "Visszük a hullákat, hozzátok a halottakat!" "Itt egy." "Még nem haltam meg!" stb., éneklő tetemekkel megbolondítva. Az egyetlen jelentős eltérés a filmhez képest, hogy a musicalben főszerepet kap a Tó Hölgye is, akiről a filmben mindössze annyit tudunk meg, hogy ő tette királlyá Arthurt, midőn kiemelkedett a habokból (az anarchoszindikalista sárdagasztó asszonynak erről más a véleménye: "A legfőbb végrehajtó hatalommal csak a tömegek ruházhatnak fel bárkit is, és nem egy nőcske a vízirevüből".) A nőcske a vízirevüből itt rendszeresen előkerül, bár a végére már méltatlankodik, hogy mikor jön már az ő része. Nem jön. A Tó Hölgye egyébként Sara Ramirez ismert Broadway-színésznő, aki képes egyszerre nagyon jól és viccesen is énekelni, Arthur királyt pedig Tim Curry játssza, ami már önmagában szórakoztató.

Szexuális és egyéb kisebbségek


A lemezről nem maradtak le a klasszikusok, így Sir Robin bátorságáról szóló krónikás ének vagy az Always Look On The Bright Side Of Life, ami ugyan eredetileg nem a Gyalog galoppban, hanem a Brian életében hangzott el, de hát nyilván nem hagyhatták ki legsikeresebb dalukat az első Python-musicalből. Kiváló humorforrás egyébként, hogy a legtöbb dal - a szurkolólány-kórust leszámítva, mondjuk - a musicalirodalom aranykorát idézi, a szövegtől és egy-két kiszólástól eltekintve simán beillenének a My Fair Ladybe vagy a Kabaréba. Mellesleg az is kiderül, hogy a "Broadway az egy különleges hely, tele olyan emberekkel, akik tudnak énekelni, tudnak táncolni, gyakran egyszerre is!", illetve hogy zsidók mindenképpen kellenek a darabba, mert anélkül még csak álmodozni sem érdemes a sikerről.

A lemez egyik csúcspontja, amikor a vérszomjas Sir Lancelot a násznépet lekaszabolva kiszabadítja fogságából a magát vártoronyban sínylődő királykisasszonynak képzelő kamaszfiút, Herbertet. Herbert lelkendező éneke hirtelen férfikórusos, Army Of Lovers, Y.M.C.A. és I Will Survive inspirálta buzihimnuszba csap át, melynek keretében a vérszomjas Sir Lancelotot a férfikórus és Herbert meggyőzi, hogy végre előbújhat, és a világ elé állhat azzal az őszinte vallomással, hogy "a másik csapatban játszik". "Oké"- így a Sir.

Egy kérdés maradt: mikor licencelik Magyarországra a műsort? Ismerve a Gyalog galopp itthoni diadalmenetét, simán megérné a száz előadást, sőt. Most pedig menjünk innen, különös hely ez.

Monty Python's Spamalot
Universal, 2005

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!