'Még nem haltam meg!'

A Monty Python Broadway-musicalről talán elég lenne annyit mondani, hogy pont olyan, ahogy a Gyalog galoppot elképzeljük a Broadwayn. De tényleg. Ez, ahogy frappánsan mondani szokták, jó is meg rossz is, szerintem mondjuk marha vicces, de nem tudom, hogy működik-e akkor is, ha valaki nem látta a filmet. Talán igen: a darab nagy sikerrel fut márciusi premierje óta, sőt június 5-én megkapta a legjobb musicalnek járó Tony-díjat, bár olvastunk olyan cikket is, amiben amerikai kritikusok fanyalogtak, hogy vicces, vicces, de nincs semmi mondanivalója. Pfff.

A Spamalotot Eric Idle Python-tag és John Du Prez zeneszerző írta, a Monty Python többi tagjának bátorító támogatásával. Az egészben egyébként a cím a legrosszabb, a Camelotra rímelő Spamalot erőltetett szóvicce persze érthető: az Egyesült Államokban az utóbbi években leginkább csak abban az összefüggésben került elő a csapat neve, hogy az ő egyik jelenetükből származik a hivatali életetet megkeserítő levélszemét, a spam elnevezése. Meg persze az is benne van, hogy itt egy újabb Python-franchise, szóval spam, értjük.

Visszük a hullákat

Mivel a Broadwayre mostanában viszonylag ritkán járunk, a már itthon is megjelent cd-t hallgattuk meg, sokszor. A lemez elején egy történész felvázolja a 932-es angliai történelmi viszonyokat, részletesen kitérve az egyes tartományok pestishelyzetére. A történeti bevezető után egyből egy lelkes nóta következik a finnországi élet örömeiről, "haltschapkodós" tánccal, amíg a narrátor fel nem hívja a figyelmet, hogy "England"-et mondott, nem "Finland"-et. Itt persze az is egyből kiderül, hogy az albumon csak azok fognak igazán jól szórakozni, akik a Monty Pythont eredetiben is élvezni tudják, bár amekkora kereslet volt pár éve a Monty Python-összes angol nyelvű szövegkönyvére, ők nem is lehetnek annyira kevesen. Az angol nyelvvel csak távolabbi barátságban lévőknek nagy segítség, hogy a számok teljes szövege benne van a füzetben, de azért is érdemes ezt forgatni, mert a hang alapján csak nehezen kikövetkeztethető dramaturgiai fordulatok takaros dőlt betűkkel fel vannak tüntetve benne.

A félrehallásból származó keveredést egyből a klasszikus jelenet követi, miszerint "Visszük a hullákat, hozzátok a halottakat!" "Itt egy." "Még nem haltam meg!" stb., éneklő tetemekkel megbolondítva. Az egyetlen jelentős eltérés a filmhez képest, hogy a musicalben főszerepet kap a Tó Hölgye is, akiről a filmben mindössze annyit tudunk meg, hogy ő tette királlyá Arthurt, midőn kiemelkedett a habokból (az anarchoszindikalista sárdagasztó asszonynak erről más a véleménye: "A legfőbb végrehajtó hatalommal csak a tömegek ruházhatnak fel bárkit is, és nem egy nőcske a vízirevüből".) A nőcske a vízirevüből itt rendszeresen előkerül, bár a végére már méltatlankodik, hogy mikor jön már az ő része. Nem jön. A Tó Hölgye egyébként Sara Ramirez ismert Broadway-színésznő, aki képes egyszerre nagyon jól és viccesen is énekelni, Arthur királyt pedig Tim Curry játssza, ami már önmagában szórakoztató.

Szexuális és egyéb kisebbségek

A lemezről nem maradtak le a klasszikusok, így Sir Robin bátorságáról szóló krónikás ének vagy az Always Look On The Bright Side Of Life, ami ugyan eredetileg nem a Gyalog galoppban, hanem a Brian életében hangzott el, de hát nyilván nem hagyhatták ki legsikeresebb dalukat az első Python-musicalből. Kiváló humorforrás egyébként, hogy a legtöbb dal - a szurkolólány-kórust leszámítva, mondjuk - a musicalirodalom aranykorát idézi, a szövegtől és egy-két kiszólástól eltekintve simán beillenének a My Fair Ladybe vagy a Kabaréba. Mellesleg az is kiderül, hogy a "Broadway az egy különleges hely, tele olyan emberekkel, akik tudnak énekelni, tudnak táncolni, gyakran egyszerre is!", illetve hogy zsidók mindenképpen kellenek a darabba, mert anélkül még csak álmodozni sem érdemes a sikerről.

A lemez egyik csúcspontja, amikor a vérszomjas Sir Lancelot a násznépet lekaszabolva kiszabadítja fogságából a magát vártoronyban sínylődő királykisasszonynak képzelő kamaszfiút, Herbertet. Herbert lelkendező éneke hirtelen férfikórusos, Army Of Lovers, Y.M.C.A. és I Will Survive inspirálta buzihimnuszba csap át, melynek keretében a vérszomjas Sir Lancelotot a férfikórus és Herbert meggyőzi, hogy végre előbújhat, és a világ elé állhat azzal az őszinte vallomással, hogy "a másik csapatban játszik". "Oké"- így a Sir.

Egy kérdés maradt: mikor licencelik Magyarországra a műsort? Ismerve a Gyalog galopp itthoni diadalmenetét, simán megérné a száz előadást, sőt. Most pedig menjünk innen, különös hely ez.

Monty Python's Spamalot
Universal, 2005

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!