'Szentmihályon presszó lesz!'

"Ha valaki tegnap a Bajcsy-Zsilinszky úton sétált volna, találkozhatott volna Stinggel, mert ő is tegnap ott sétált" - nyitotta meg lendületesen, pontban hatkor a T-Mobile Nap koncertsorozatát Lilu, az est házigazdája, akit ezek után már nem is engedtek vissza a színpadra.

Nem show lett

Klikk a képre!

A következő egy órában a magyar sztárok fellépésével kommersz blokk következett. Hajós András jellegtelenül előadott New York New York-ja, és Emilio Happy Birthday To You!-ja után Somló Tamás egy Demjén Rózsi szerezte dalt énekelt, ami valahogy így szólt: "Egyszer, ha nagyra nő, szebb lesz, mint a többi nő! Úúú-u-úú-u!"

De nemcsak a dalok szövegével volt baj: Pély Barna erőltetetten próbált dzsessz-showmanként rángatózni, és Charlie-ra is ráfért volna egy dupla whisky, mert ahogy a közönség soraiból valaki megfogalmazta, a Blood, Sweat and Tears száma véres-verejtékesre sikeredett. A megasztár Tóth Vera és a második helyezett Oláh Ibolya sem lepte meg a tömeget, amikor a már többször hallott Son Of A Preacher Man-nel, és a Rolling Stones-feldolgozással álltak elő. A közönséget végül halványan csak a rappelő Geszti Péter hozta hangulatba egy-két "bigidigibop!"-pal és "funky-funky"-val.

A magyarok káoszba fulladt utolsó, közös produkciója rendesen összegezte a fellépésüket. Tizenkettőből négy sztárnak egy néma mikrofon jutott, a másik mikrofonnal Charlie szabadult el, a harmadikba pedig Emilio kezdett mindenkitől függetlenül szólózni.

In Budapest

A többszázezres nézősereg ezután megkönnyebbülten felsóhajthatott, mert Suzanne Vega pottyant be a fellépésére az akusztikus gitárjával, és mert már ekkor az óriás kivetítőn sem csak az előadó neve jelent meg, hanem már az arca is.

Vega a városi folklóros dalait megtapsoló nézőket "koszonom"-mel illette, az In Liverpool dalát pedig egy sor erejéig In Budapestnek énekelte. Így a belelkesült közönség a lassú bluesos -egyesek szerint egyszerűen csak unalmas - számok után végül a New York-i énekesnővel együtt mondta a hangszerelés nélkül előadott Tom's Diner szövegét.

"Soha nem voltunk még ennyien a téren" - jelentette be ezután a show házigazdájává előlépett Geszti. "Álljon mindenki egy méterrel hátrébb, mert a mentők így nem tudják kimenteni az ájultakat" - tanácsolta. Persze ez a sajtóra nem vonatkozott, mert a VIP-sok a színpad előtti elkerített részben az első sorokból nézték a műsort.

Take Me Dancing, Sting!

Klikk a képre!

Háromnegyed órás előkészítés után este kilenc körül, nagy sikoltozástól kísérve előtűnt a színpad sötétjéből a várva várt, többszörös Grammy-díjas zenész. Sting egyik gitárját a kezébe véve a Sacred Love egy slágeresebb számával, a Send Your Love-val az egész estét előrevetítette. Az albumával ellentétben poposabb, slágeresebb feldolgozást hallhattunk, amit fémes hangzással aktualizált is. A szokásos nyitószáma, az Inside csak ezután következett, majd a keményebb Police-os korszakából a Synchronicity.

A Whenever I Say-ben Joy Rose-zal énekelt duettet, amíg a vokalista eksztázisba nem esett. Bár Sting is jó formában volt, Rose mégis átvette a duóban az irányítást. Ez szokatlan jelenség a brit rocker fellépésein, hiszen Sting éppen arról híres, hogy a legjobb dzsesszzenészeket úgy gyűjti maga köré, hogy közben háttérben tartja őket, mint Dominic Millert, a híres és itthon is nagy ovációval fogadott gitárosát.

Az eksztázist csendesebb számok követték: az unalmasabb I Was Brought To My Senses, a This War és a fan-klubok kedvence, a temetésre való Fragile közben többen öngyújtólengetésbe kezdtek.

Közönséghergelő blokk

Majd következett a slágerblokk: az új Sacred Love albumból a címadó dal, majd a Never Coming Home és a Take Me Dancing (ez utóbbira egy harmincfeletti titkárnő lepedőre írt üzenettel kérlelte az énekest). De a közönség üvöltve énekelte a police-os, többször is feldolgozott Roxanne-t és a Nothing Like The Sun albumból az Englishman In New York-ot is. Már csak a Message in the Bottle refrénje a Sending out an S.O.S. hiányzott a repertoárból, amit Magyarországon diszkószerte "Szentmihályon presszó lesz!"-ként dalolnak.

Sting később a hangulatot még slágeresebb közönséghergelő számokkal fokozta: Desert Rose, If I Ever Lose My Faith és az Every Breath You Take. Majd a lassú Thousand Years következett, hogy ráadásként egy nyitószámnak való, Brand New Day-jel zárjon, ami miatt körülöttem reménykedve meg is kérdezték: "Kezdődik a következő koncert?" Aztán, amikor már a technikusok a dobütőket is a közönség közé dobták (ketten össze is verekedtek rajta), és a tűzijáték is befejeződött, hazaindult a tömeg.

Az MTI-ben megjelent utólagos becslések szerint félmillióan voltak a Felvonulás téren és környékén, a tömeg egészen az Ajtósi Dürer sorig állt, és még a Felvonulás tér melletti Liget Center négyemeletes épülete is nézőkkel volt tele. Egy biztos, a Hősök terén még hajnal felé is több százan dobálták a T-Mobile feliratú ingyenes frizbit.