Tócsni és Galuska egymással szemben ülnek egy kockás abrosszal leterített asztalnál. "Tipikus" külvárosi kisvendéglő. Előttük egy-egy korsó félig megivott sör.
– Nohát, Tócsni! Küldtem magának e-mailt, aztán nem is válaszolt.
– Mit küldött, Galuska?
– E-mailt.
– Azt mondta már az előbb is maga tulok, hogy az imént, de mit? (nevetés)
– E-mailt, vén kecske. Azt kérdeztem benne, hogy látta-e a Mónika-showt.
– Hát a sót azt most is látom! (Nézegetni kezdi az asztali sószórót, nevetés. Felemeli, és óvatosan beledugja a nyelvét, fintorogva visszateszi, nagyot kortyol a sörből, orkánszerű nevetés.)
– Mit csinál? Ember, mit csinál?
– Előbb mondta nekem, hogy vén kecske! Gondoltam, az megnyalja a sót. (Nevetés.) Csak azt nem értem, hol van benne az a Mónika? (Hatalmas nevetés.)
– Én meg azt nem értem, hogy engedhetik magát szabadon járkálni, Tócsni. Magát már rég bevitték volna, ha nem zárták volna be a Lipótot. (Halk kacaj.)
– Aztán mit követett el?
– Én követek el öngyilkosságot, ha tovább kell hallgatnom a hülyeségeit. Hát ki követett volna el valamit?
– Hát most mondta, hogy bezárták a Lipótot. Mennyit kapott? (Nagy nevetés.)
– Hát valaki sokmilliót fog kapni érte, az biztos.
– Te jó ég! Már az egész emberiség felköltözik a Marsra, mire kiengedik szegényt. Aztán itt mászkálhat majd egyedül, mint az ujjam. (Mutatja az egyik ujját, nevetés).
– Már mért költözne bárki is a Marsra?
– Hát nem hallotta? Jön a globális felmelegedés. Kiszárad itt minden. (Nevetés.)
– Igya meg a sörét, nehogy maga száradjon ki nekem. (nevetés) Tudja hogy mit jelent egyáltalán az, hogy meleg?
(Tócsni nagyot húz a sörből, fintorogva lerakja az asztalra.)
– Hát addig mondta a böszmeségeit (halk kacaj) amíg ez a sör is megmelegedett.
– Tócsni, meg fog lepődni! Ma már a meleg a homoszexuális fe-dő-ne-ve. (A "fedőneve" szót megnyomja, szótagolva túlartikulálja.)
– Uramisten!
– Na látja, végre tanult valamit.
– Hát Galuska, én már csak egyet nem értek.
– És mi az Tócsnikám?
– Hát hogy honnan tudhatjuk, hogy homoszexuális egy fedő. (Nevetésorkán)
(Tapsvihar, nevetés, vége)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!