Hatvanhertzes doborgia Japánból

A tíztagú társulat januárban Bécsben nyűgözte le a közönséget, a teltházas koncerteken gyakorlatilag minden poénra és megmozdulásra vevők voltak az osztrákok, a felfokozott magyarországi érdeklődésből (az előre betervezett előadásokra már minden jegy elkelt, úgyhogy pótbemutatók is lesznek) arra lehet látatlanban következetetni, hogy ez Budapesten (és Debrecenben) is így lesz.

A Yamato dobosai precízen, rettentő tudatossággal fölépített műsort hoznak Magyarországra. A bécsi bemutatón tapasztaltak alapján kijelenthetjük: vérprofi szórakoztatóipari munkások izzadnak a spotlámpák fényében, akik azonban nemcsak a Flatley-féle agyonpopularizált és kizsigerelt tradicionalitást viszik vásárra - merthogy felületes szemmel vannak ilyen vonásai az előadásmódnak -, hanem a távol-keleti kultúra és bölcsesség nyugalmát, remekbe szabott gondolatiságát, a hagyományok dinamikus újraértékelését jelenítik meg.

Emelkedett pillanatok

Ennek fő eszközei elsősorban a hangszerek maguk, az úgynevezett taiko dobok, amik sokféleségükben évszázadokon át központi helyet foglaltak el a japán kultúrában és vallásban - a kétórás koncert magával ragadó lüktetését ezek biztosítják. De a műsorban más japán hangszerek is szerephez jutnak, így például az egyik legemelkedettebb pillanatot a réztányérokkal (dora-gong) előadott játékos párbaj hozza, amiben a zenészek egy képzeletbeli labdát - illetve tulajdonképpen egy hangot, egy dallamot - adogatnak teniszlabdaként egymásnak, majd a baráti küzdelem végén jelképesen átadják azt a közönségnek.

Másodsorban a zenészek, a dobosok is eszközei az előadásnak, a kétórás műsort bámulatos energiák mozgósításával nyomják le, olyan munkával, mintha legalábbis egy buddhista kolostor építéséhez vágnák ki az öles fákat Hokkaido valamelyik ködbe burkolózó hegyén.

A Yamato társulatot több mint tíz éve, 1993-ban alapította Masa Ogawa Nara-ban, amely város egyben a hagyomány szerint a Japán kultúra bölcsője is. A szálkás fizikumú zenészek - felerészt nők - gyakorlatilag egy percre sem lankadnak, mint azt a bécsi előadás utáni beszélgetésen kiderült, nem véletlenül: az Asuka faluban afféle kommunában élő csoport élete majdhogynem másból sem áll, mint edzésből és gyakorlásból.

Átveszik az irányítást

Persze a lényeg a dobolás és a ritmus, és természetesen a legnagyobb dobok okozzák a legnagyobb katarzist, a mindenféle hangosítás és erősítés nélkül megszólaló monstrumok mélyből jövő dobbanásai, basszusai és alacsony frekvenciás rezgései a gyomorba és a szívizomba markolnak, átveszik a szívverés irányítását, míg a kisebb dobok játéka leköti a feloldódó figyelem maradékát.

Simára klopfolt agytekervényeink koncert után akaratlanul is arra gondoltak: a japán dobosok a játékos, közönségbarát előadásmód ellenére nem viccelnek. Ha akarnák, a hallgatóságot egy csapat akaratnélküli zombiként vezetnék egész Japánig, és csupán jóindulatukon múlik, hogy koncert után hazaengedik a közönséget.