|
Mel Gibson Keményen nyomozza a semmit
|
Két zuhanás közötti időben vagyunk, két halálba ágyazva. Izzy, a költő, ugrik először, mert nem birja elviselni a sérülékeny egóját. Emiatt aztán Tim Rothnak nem sok szerep jut a filmben, épp, hogy szédelegni látjuk, tiz emelet magasságban. Nem is biztos, hogy szándékos levegőakrobata, igaz a bolondok között az egyetlen önkéntes, tehát pusztulnia kell, de lehet, hogy lökték, ezért koszlott lelkű apja, aki nem hisz az öngyilkosságban, a helyszinre küld egy nyakmerevitős FBI ügynököt Mel Gibson nagyszerű személyében. Béna, de nem könnyező pálmából faragták, úgyhogy keményen nyomozza a semmit, illetve azt, ami a dilinyós garniszállóban nem újdonság. Összeáll a közösség rejtett hálózata, kiderül, hogy ide csak az tartozik, akit az államapu kikúrt az elmeotthonokból is, kisnyugdija és társadalombiztositása hiján. Ha jól belegondolunk nem is olyan fikciós ez a történet, csak annyiban, hogy nálunk ezek a szeretetre méltó emberek, a skizofrén kurvák, a mini John Lennonok, a debil kiöregedett primadonnák, a kétpólusú dakota festők, a négy kerék nélküli Tom Tomok, a parkokban és az utcákon szennyezik a levegőt, felháboritva a mintapolgárokat. Segitség márpedig nincs, meg fog halni mind, előbb, mint azt bárki gondolná. Túl sok a rendőr, tehetetlen a szociális munkás, buzog a lakossági álszemérem.
A másik, aki önként segit az államnak megoldani a problémát, pont Tom Tom, egy félig autista, félig szerelmes, de teljesen dilis fiú, az igazi ezoterikus bolond, az eleve akasztott ember, akinek a levés nem okoz problémát a tudatnak ezen a szintjén. A két kerethalott ráadásul barát és mindkettőnek viszonyulása van a helyi Szűz Máriához, aki nem lehet más, mint a szent Mila Jovovics. Érdemes-e élni cimű, Wenders-es, feltáró és invesztigativ filmtúránk közben számos érdekes, csak bolondokra jellemzően izgalmas dolgok történnek. Kebelre ölelődik az emberiségnek ez a páratlanul fontos, tükörországi hányada, szeméttengerből giccs katedrális emelkedik és közben lehetőség adódik egy nyugtató bóbiskolásra,- mások transzcendentális meditálásnak hivják,- ott, ahol a halál sem fáj és az sem túlzás, hogy a különleges ügynök együtt érez.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!