Rémüldözve és hányingerrel küszködve csodáljuk az alkotót, hogyan képes megfilmesíteni a viviszekciónál is szörnyebb, válogatott tortúrákat, de közben feltölthetjük végre kidurrandt adrenalintömlőinket és, ha bármely további nyomot előbb tippelünk meg, mint a rendőrfőnök, okosabbnak hisszük magunkat az Istennél. Azt hisszük, hogy baromi okosak vagyunk.
Nyugtassuk meg magunkat előre, mielőtt kitúrjuk a legújabb videók közül az Odeonban ezt a darabot, hogy ilyen történetek és sorozatgyilkosok nem léteznek a valóságban. Negyven fokban éjszaka azonban különb dolgokat is álmodik az ember. A film után pláne.
Fekete kedvencünk Denzel Washington játssza a főszerepet, akinek csupán annyi a baja, hogy nem tud könnyes szem nélkül végigmondani egy párbeszédet sem. Legrosszabb helyzetben ő van a filmben. Leláncolt Prométheus, ágyhoz kötött zsarusztár, aki számos nyomelemző bestseller alkotója, ám most egy balesetből kifolyólag, csupán egyetlen ujjal legénykedik, azzal tudja irányítani a kompjúterét. Persze ez nem akadályozza meg abban, hogy egész kiterjedt nyomozásokat vezessen New York szerte.
Egyik nyomot a másikba ölti, mígnem kiderül, hogy összefüggő gyilkosságokról van szó, amelyeket csakis századeleji építmények területén követnek el, sőt a rendőröknek leckét adni szándékozó gyilkos előrejelzi a következő bulit.
Mindig akad a közelben egy ósdi újságdarab, ami a végén puzzle-ként funkcionál, vagy egy lerágott csont, esetleg egy feltartott mutatóujj. A zseniális nyomozó egy nem kevésbé zseniális segédjével, aki égből pottyant helyszínelő csillag, persze megoldja végül a rejtélyt. Mondanom sem kell, az utolsó percben. Az ápolónő pedig örök szabadságra megy.
Úgysem lehet erről lebeszélni senkit. Ha meglátja bárki a címet tehát, készüljön fel a legroszabbra. Éjszaka be fog hugyozni és nem toxikus részegség miatt.
A csontember
The Bone Collector, 1999
színes amerikai feliratos thriller, 133 perc
rendező: Phillip Noyce
szereplők: Denzel Washington
Queen Latifah
Michael Rooker
Mike McGlone
Luis Guzmán