Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Sisso cikkek
A háromszínű lobogós mulatság kinőtte a Francia Intézet előtti kis teret, és átkerült a budapesti Felvonulási térre. Ha nem figyelünk oda, jövőre bizony a Hősök terét is elfoglalják majd a ,,csigaevők". Itt a téren, amellett, hogy július 14-én zajlanak majd a hagyományos esti programok borral és ,,sárga földdel", egy igen híres francia utcaszínházi társulat is fellép négy napon keresztül.
A Royal de Luxe társulat |
A már tíz éve létező Royal de Luxe, július 16-áig, vasárnapig minden nap 17.00 órától adja elő a Kis néger mesék, ideiglenes cím darabját, ilyen különös színházi előadást most láthat először a közönség Magyarországon. Az utcaszínház nevű társadalmi és színházi jelenség a comedia dell arte óta nem volt ilyen remek formában, mint az elmúlt években a francia utcákon. Annyira jól érzi magát ebben a posztkőszínház környezetben a néző és a színész egyaránt, hogy esze ágában sincs visszatérni építészek által tervezett keretek közé.
Menjünk csak el mi is, akár családostól erre a bizarr marionettekkel és afrikai életérzéssel tarkított, salakpályás előadásra, hiszen nekünk is szokni kell az európai trendet, mellesleg nem árt néha jól érezni magunkat. Egy maroknyi, igen találékony és tehetséges embert fogunk ott találni, akik nyolc felvonásban, köztük apró mutatványbetétekkel, előadják idei álmaikat.
Egyszerűen elmesélnek néhány történetet néha nagyon meglepő, szürreális elemekkel, amelyek ott a salakon nagyon is valóságosnak tűnnek. Viszont olyan természetességgel teszik ezt a szedett-vedett, ám igen gondosan-pontosan megválogatott kellékek között, hogy abban van valami fantasztikus, franciás másság. Jean-Luc Courcoult társulata úgy mozgatja a másfél méteres, tudattalan álmainkban is nyomasztónak tűnő fantasztikus bábjait és úgy komédiázik a saját maga által szerkesztett trükkös, motoros gépezetekkel, hogy azonnal olyan emlékei támadnak a nézőnek, mintha legalábbis nyolc évet eltöltött volna egy afrikai országban.
Mindenki, aki találkozik ezzel a leginkább egy cigarettamárkát idéző nevű társulattal, úgy érzi, hogy már egy előadás után bizalmas kapcsolatba került a megszállottakkal, akik nyárson sütögették Jeanne d'Arcot és egy autóbuszt , lapoztak nyolc tonnás történelemkönyvet, ültek mélyhűtőben és nem utolsó sorban tápláltak egy kilenc méter magas óriást.
A Kis néger mesék nyolc színben meséli el Afrika szépségeit és szörnyűségeit, a rabszolgatartást, a poligámiát, a halászatot, a földművelést, a különös állat- és növényvilágot, de van benne űrhajós, aki a szavannákon lovagol, lépegető fotel, magától író toll, kissé felületesen hegesztett repülőgép, fémmadár és kötélféreg. A mesék között pedig mutatványos betétek, hogy senki ne fojtsa vissza a benne rejlő kisdedet és a nevetést, amivel az előadás kezdete óta küszködött.
Az egyes részek pedig szabadon felcserélhetők, mert az előadás elején a nézők választják ki, hogy milyen sorrendben jöjjenek a produkciók. Így végképp nem lehet unalmas a költői, de ugyanakkor komikus előadás, hiszen minden emberi számítás szerint 362880 variáció adódhat.