Ami nem jelenti azt, hogy ezek a helyenként igen hagyományos, illetve vásári populáris, helyenként igen avantgarde sőt annál formabontóbb csapatok ne vidíthatnák fel egy hétvégére Chalon sur Saone, a francia, Lyon melletti kisváros hétköznapjait. Július 20 és 23 között ugyanis itt rendezték meg a Tánc az utcán (Dans la Rue) fesztivált. Immár, ha jól emlékszem tizenharmadjára, ami a város kora középkori eredetét tekintve nem hosszú idő, viszont ahhoz képest mióta van Budapesten mondjuk a kissé eklektikus Budapesti Búcsú, mindenképpen rangos, sőt színvonalas eseménynek számít.
A három nap alatt lezajló töménytelen előadás színvonala persze szinte nem is számít, az sem baj, ha helyenként tíz évvel ezelőtti klisé műfajokra építkezik és nem is mindig jól, de a hangulat, amit ott át lehet élni nappal és főleg éjszaka, az magasan veri az ecsegpusztai birkanyíró fesztiválét. Pedig azt honi viszonylatban magam is igen kedvelem. Ugyan itt is nyírják a birkát és leszedik a lét, hogy nagy punkénekesünket idézzem. Különösen a helyi éttermek és szállodák gyarapodnak, mert ezen a fesztiválon kívül a madár jár csak erre.
Van off fesztiválí/i>, meg az off off, vagyis totál underground fesztivál a fillér nélkül és kannás borral idezarándoklóknak, amire tulajdonképpel épül az életérzés, az utcaszínház kommün, de van az in fesztivál program, amire Louvre belépő áron lehet jegyet venni. Kettőt lehet találni, melyik a magasabb művészi színvonalú. Francia a túlsúly, de gaboni is van, a nagy francia Afrika rivájvelnek köszönhetően és pár belga, holland, meg izraeli csapat is akadt.
A lényeg, hogy Szigetre való tréningnek kiváló volt a hajnalig tartó utcaszínház, utcabál, dáridó nyolcvan dobossal. Aki többet akar tudni róla az itt, http://chalondanslarue.com , angol nyelven is kutakodhat. Hátha megleli az igazit franciában. Csak a Royal de Luxot tudnám feledni.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
