• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A brit Dreadzone koncertjére nem várt érdeklődéssel vetette rá magát a Sziget közönsége, jó másfélszeres tömeg próbált bejutni a Wan2-ba és a végén úgy tűnt, hogy sose akar elmenni onnan. A sátor elfoglalásának és rasztafári miniállammá nyilvánításának lenyűgöző terve a második szám egyik kiállásánál, a színpadtől néhány méterre fogant meg egy szolnoki egyetemista fejében, majd viharos gyorsasággal terjedt tovább a hátsó bejáratig, ahol az állam hadseregének frissen kinevezett tisztjei a hangelnyelő falat próbálták ledönteni három zsákmányolt Rába Steigerrel.

Greg Roberts, Tim Bran és Lee Williams basszusgitár-DJ-dob felállásban alkotják a Dreadzone-t, a Szigeten egy MC-vel kiegészülve léptek színpadra. Loid szerint a zenét a "savas-dubos bigbeat" leírás közelíti a legjobban, bármit is jelentsen ez. Elég annyi, hogy minden idők legtáncolhatóbb zenéi között tároljuk a memóriánkban.

Zion! Zion! Zion! Zion! Zion!

Az együttes először járt Magyarországon és valószínűleg valami kisebbre számítottak, mert ugyanúgy lenyűgözte őket a hatalmas és lelkes közönség, mint ők bennünket. Az első számtól az utolsóig telitalálat volt minden ütem, hiba nélkül nyomták végig a másfél órát. Hol egy laza basszusfutamra építve jutottak el a dubos alapokra élőben dobolt bigbeat-orgiáig, hol az MC fájdalmas Zion-himnuszából pörögtek fel a csúcsra, ahol csak a közönség üvöltése és a basszus hatolt el az ember agyáig. Mondtam már, hogy a visszhangosított rasztahang a legjobb dolog a világon?

Hihetetlen, ahogy a Dreadzone minden tagja együtt élt a zenével. Szily megesküdött, hogy a színpad elején billegő basszusgitáros-frontember többször a hajával ütötte a dobokat, ez elképzelhető, mert a hiperaktív dobos többet őrjöngött állva a hangszer mögött, mint amennyit zenélt. A DJ a klasszikus "együtt pörgök a bakelittel" stílusban mozgolódott a pult mögött, minden egyes kiállásnál a totális eufóriáig jutva ugrálta végig a számokat.

Puccskísérlet, félsikerrel

A kötelező ráadás után szabadult el a pokol, amikor az eddig független sejtek egymással szövetségre lépve kezdték követelni az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását és a koncert folytatását. A Wan2 padlóját borító raklapokon egy ütemre ugráló és ráadást követelő többezer ember hangjának nehéz ellenállni: a Dreadzone mégegyszer visszajött és zúzott. Aki kihagyta, az figyeljen jövőre, Bob Marley dreadlockjára esküdték, hogy visszajönnek.