Ha már épp pénteken megy ki az ember a Szigetre, akkor illik vetni egy megvető pillantást a nagyszínpad jelentős magyar előadójára, aki "igazi magyar rapként" konferálódik fel. Ganxta Zolee nyilván és sajnos nem ismeretlen senki előtt sem, így aztán itt is inkább a közönség szolgál érdekességekkel, és nem az a néhány lényegtelen pofa a színpadon.

worluk (worluk@mail.index.hu)
2001. augusztus 4., szombat 15:35


Tudjuk, hogy ezek a fiúk műgengszterek, és ez rendben is van, legalábbis ahhoz képest, mintha géppuskáznák a közönséget. Az viszont annál kellemetlenebb, hogy a gengszter mint olyan, érdemes figura arra, hogy ezek a butuska városlakók így állítsák be magukat. "Elveszem apénzed-akocsidat-acsajodat / mindenki leszopja akibaszott faszomat" - sej-haj, száll az ének, égeti magát az ezredforduló igazi magyar polisztirol májerlegénye. Igyekeznék paródiaként felfogni a dolgokat, de hát ezzel egyedül vagyok. Jobbra, balra, elöl s hátul senkiről nem tételezhető fel, hogy nem a primer szinten korcsolyázna. Nem is valószínű, hogy van bármi az alatt.

Ganxsta Zolee

Zoltán és társai, - főleg a Dopeman jelzésű - mozognak is a színpadon, de ez nem olyan élmény, amiért meg kéne nézni őket, hiszen ez a tánc vagy mi megfigyelhető minden olyan játékterem előtt, ahova járnak ormótlan, elhízott gyerekek. Sem a szöveg, sem az úgynevezett - és összelopott - zeneiség nem ível igazán semerre, bármely nyugdíjas uránbányász elmormog egy-egy ilyen improvizált strófát a tévéhíradó előtt, csak őket nem engedik fel a színpadra. Kései és fiatalabb kiadásban viszont ott vannak előtte. Mivel bizniszről van szó, a kritikus viszolygása hamarost alászáll a színpadról (vagyis az elárusítóhelyről) a fogyasztókra. Noha a Sziget közönsége minden gócpontban sokrétű, Ganxtáék azért hozták a sajátjukat is, akiknek mindez bejön, de nagyon. Aggasztó. Horpadt arcú kispolgárok: talán így fogalmazható meg nagyvonalúan az összeverődött népség mibenléte. Ahogy csujjogatnak az egyre elképesztőbb számok nyomán, mind hátrébb kell vonulni ahhoz, hogy ne az útlevél meghosszabbításán járjon az eszem. Hihetetlen gondolatok szólalnak meg a hangfalakból, és a közönség - ebből ered a közönséges szó is - akár egy jóféle potsdami NSDAP-karneválon, örül. Tényleg, inkább a nácik. Igen. Innen nézve a fasizmus nemes eszmének tűnik, illetve legalábbis eszmének, ehhez a csörgősipkás, natúr erőszakkultuszhoz, trollzenében megfogalmazott hímsovinizmushoz és egyéb szánalmas keménykedéshez képest. Az mindenesetre bizonyos, hogy az átlag náci lényegesen többet gondolkodik, mint a kiskörúti magánganxta, meg ezek itt köröttem.

Persze részben ez is lenne a célja az egésznek - nem a nácik megszerettetése, hanem a polgárpukkasztás. Igen ám, de itt igazából emberpukkasztás a téma, fizikailag és fegyveresen, valamint egyáltalán. Morfondírozok: vajon ha tizenkét éves gyerekek örvendeznének itt körülöttem, az jobb lenne-e vagy sem. Annyiban jobb, hogy tizenkét évesen még szívesen és elnézhetően lődöz egymásra az emberfia háromszögvonalzókkal, meg érdekes mulatságnak tűnik a bogarak élveboncolása és hangyabolyok felrobbantása petárdával. Ezek a rajongók azonban úgynevezett fiatal felnőttek meg elbutult tinik lánctalpcipellőben, az a fajta, amelyiknek nősténypéldányait Ganxta történetesen joggal emlegeti picsaként.

Fotós kolléga állítólag valahol az első sorokban harcol, meg kéne esetleg keresni, de az már olyan lenne, mint egy konténer rothadó csigába fúrni az arcomat. Majd csak összefutunk később - ideje van az érkezésnek és ideje a távozásnak. Ilyen élmények után a Durex-sátorból előkígyózó Gyöngyhajú lány nemzeti értéknek tűnik, akár a szentkorona meg a hortobágyi húsos palacsinta.

az oldal tetejére